Valentin (késő poén)

Szóval tudom, hogy kicsit késő – végül is csak két hetet késtem vele – de most matek után, két prospektusoldal között, és egy műszaki angol mellett, valahogy úgy éreztem, hogy muszáj lesz.

Vigyázat, rejtett autoszexuális tevékenységet tartalmaz! – és egy elcseszett rajzot, legalábbis ami az első figurát illeti.

Angolul itt

Négy

Négyen voltak.
Négyen, nekem. (Volt egy ötödik is, aki az első volt, de nem is volt igazán, sőt egy hatodik, aki egyáltalán nem volt, de bár lett volna)
Négy eddig, akiket a barátnőmként mutathattam be szüleimnek, barátaimnak.
Miért és miképp lett általában vége?
Mert rájöttem, hogy már nem olyan szép az egész, hogy túl sok olyan van benne, ami eltaszít tőle, hogy a veletöltött idő alatt már nem azt a könnyed boldogságot, vagy azt a fülledt perzselést érzem, hanem valami leírhatatlan, nyomasztó, és ezáltal bűntudattal teli nyugtalanságot.
Később még össze is vesztünk. Ha nem is kívántuk egymás vérét, de nem szívesen szemlétük a másik ábrázatát azután.
De volt egy kivétel.
Vele nem vesztem össze. Igaz, ott ő mondta ki a végét. Miért? Mert bevallottam neki, hogy nem vagyok biztos a dolgomban. Tudom, rettentő bíztató, de ha magamban tartom, akkor én érzem úgy, hogy átverem.
Tehát vége lett, de nem vesztünk össze...
Talán ez volt a baj. Talán ez volt az oka annak, hogy még mostanság is eszembe jutott. Nem, nem feledkeztem meg a többiről sem, de ő...
Még azon is elgondolkodtam nemrég, hogy levelet írjak neki, megkérdezzem hogy van. Persze tudtam, hogy ettől a levéltől többet várok, mégha nem is mondtam ki. Egy barátom azt mondta, ne tegyem. Mert nem szabad visszanézni.
Milyen igaz! Teremtőm, milyen igaz és én elfelejtettem! De'iszen, én is általában azért nem mentem bele a folytatásba, mert ha egyszer már elromlott ez a dolog, akkor el fog mégegyszer is...
Az utóbbi időben summáztam egyet, és úgy éreztem, hogy ő illett a legjobban hozzám.
Aztán ma...
Padtársam az iwiw (ejtsd: "ájviv") böngészésével ütötte el az időt órán. Mutatta néhány régi barátját, és szerelmét is. Gondoltam, akkor nézzük meg Őt is – jómagam már tavaly augusztusban dobbantottam az iwiwről, de erről is később.
Kíváncsi voltam tagadhatatlan. Keresés, keresés szűkítése több paraméter megadásával, és meg is találtam.
kapcsolatban – áll a lapján.
Még szerencse, hogy nem írtam neki. Aztán böngésztem tovább a lapját. Képek, hobbik felsorolása, stb...
Te jó ég, mit akartam én ettől a lánytól? Lenyűgöző...
...lenyűgöző...
De mit akartam tőle?
Karate, lovaglás, fuvola, nyelvvizsgák, kézilabda, versenytánc és temérdek más...
és én?
Én csak Wilika vagyok... aki épp blogot ír, bár maga sem tudja minek.

Nem, nem ő kell nekem... ebben biztos lehetek. :)