Försztájm

Nos, megvolt az első bringautam a sűrűjébe. Nyélen raktam a Margit körtén.

Várakozásommal ellentétben egyáltalán nem voltak bunkók az autósok a déli tili-toliban. Egemre mondom, a gyalogosokkal több problémám volt.
Egyszer eltévedtem és hirtelen egy bringagyalogúton találtam magam. Úgy döntöttem, hogy a Mammut melletti kis utat kibírom a járdán – tudom, rossz bringás vagyok. A fiatalok még félreugrottak a csengetésre, de az öntudatos küllemű, kifestett, óriásnapszemüveges, shoppingoló mamika csak akkor volt hajlandó félrevonulni mikor már agy öt méterre voltam tőle, pedig ha belefutok akkor a szeme között kapom, nem a hátán – értsd, végig szembe jött.

Ellenben az autósok!
Ahogy a tükrök között, az elválasztósávon cikáztam, – lenyűgöző érzés, szinte repültem a sok álló autó között! – nem győztem csodálkozni. Fel akartam kiáltani, "Mózes vagyok! Mózes vagyok!", az autók tömege úgy nyílt meg előttem. Dobozos kocsik, kombik, de még - DE MÉG! - az SUV-k is kifordultak előlem.

Lehet, hogy csak ordított rólam, hogy közveszélyes kezdő vagyok?

Mosolyogva nyugtáztam a bringacomputert végiglapozva, hogy 12 perc alatt jutottam el oda, mellyel BKV-val még jobb esetben is 20-25 percembe került volna.

Csak az a szemét hegy ne lenne. Miért nem lakhatok sík terepen? Szeretem a budai hegyeket, de én vézna lábú alföldi gyerek vagyok!