Supportöröm

– ...a megjelenő listában menjünk le az "S" betűig!
– *kat* *kat* *kat* *kat* *kat* *kat* (perceken keresztül) – jhajj, de messze van még!
– Nincs azon az egéren görgő?
– Jaaj, hogy azzal gyorsabb – *krrrec* krrrec* krrrec* – jaaj, túlmentem!

Férfiember

Munkahelyemen megmondták, hogy azért vettek fel férfi munkaerőt – vagyis engem – hogy legyen aki pakolja a nehéz dolgokat.

Fegyelem uralja testem mind az 53 kilóját, ezért nem nevettem el magam.

Felnőttkor light

Most már, hogy felnőtt ember vagyok, saját, rendszeres keresettel, ebéd előtt is megehetem a túrórudit.

Akár kettőt is.

Rijannát...

Kis esti idill;

– Vili... te... te Rihannát fütyültél az előbb?
– Most mit csináljak, egész nap azt hallom a boltban.

Eminem ft. Rihanna; Love the way you lie – komolyan, ülj le a rádió elé, kapcsolj a "rádióegyre" és várj vagy egy órát, hallani fogod biztosan vagy akármelyik másik számot... egy órába simán belefér a teljes tracklistjük.

...és igen, mint az a fentebbiekből kiderül, végül találtam munkát. Semmi extra, egy használtruha-boltban kergetem a tolvajokat, rendezgetem a sztendereket és hasonlók. Azt atomfizikusi melók sajnos mind beteltek. Majd legközelebb.

Az arcom

Talán az arcommal lehet a baj.

"...ez a munka tuti be fog jönni, ezeknek kelleni fogok, hiszen az elvárásokban konkrétan a személyleírásomat adták meg"

Rengeteg munkára jelentkeztem mostanság, köztük nem egy olyan volt, amiben teljesen biztos voltam, amire úgy gondoltam, hogy keresve se találnának nálam jobbat – na jó, esetleg.

Valahogy mégsem kapkodnak értem, pedig "skillek" tekintetében sem állok rosszul.

"Miért nem mentem valami tündérnek vagy aranyhalnak?
Azokért a munkáltatók majd meghalnak!"
(Alvin és a mókusok – A jók oldalán)

Egy munka volt, amire nagyon szívesen felvettek, de mikor rájöttem, hogy amellett, hogy alig fizet, még az egészségemet is tönkreteheti – rekumbens biciklit kellett volna hajtanom promóciós céllal, amivel az a gond, hogy a fejem kb. pont a kipufogók magasságában lett volna, légzésvédelmet meg nem kaphattunk – illedelmesen sztornóztam a jelentkezésem.

Szóval térjünk vissza az első felvetésemre. Van némi gyakorlatom, precíz vagyok, tanulékony, képzett is, nyelveket is jól beszélek, mégis mi lehet a baj.

Egyedül az arcom nem tetszhet nekik amit az önéletrajzomba böktem.

(Amúgy vicces, a mai politikailag korrekt világban, hogy az önéletrajzba fénykép is kell.)

Neménvagyok

A kaland a tökéletes vállalható meló felkutatására még mindig tart.

Egyszer majdnem lettem pénzügyi tanácsadó. Nem száz százalékig az a bepalizós, zaklatós munka, de emberekkel kellett volna bratyiznom, szépen felöltözve, annak reményében, hogy elég szimpatikus vagyok ahhoz, hogy a papíromon lévő kis mezőbe beírják a nevüket, kezet fogjunk, én meg a leeső kis százalékot mosolyogva várjam a számlámon.

Amikor elmentem a felvételi beszélgetés után a "beetetésre" – esti kis event, ahol a friss kandidátusok csillogó szemei elé tárják, hogy mi is ez az egész – volt egy prezentáció, nagy álomautókkal, rettentő vicces, és jófej vezetőkkel, felső vezetőkkel, hathatós zenékkel.

Valamint volt egy videó a legutóbbi évértékelő buliról, melyben vidám fiatalok, drága öltönyökben, seggszúró cipőkben, pasztell színű nyakkendőkben, egy fekete hummer limuzin utasterében vigadtak elektronikus zenére, pezsgőt pohárból, Jägert csak úgy az üvegből iszogatva.

A videó után a prezentációt tartó fiatal úr megkérdezte bizakodó vigyorral, hogy "ez hogy tetszik". Figyelve a körülöttem ülők arcát – valamint belegondolva, hogy magányos éveimben tán akkor voltam a legboldogabb, mikor a nyári éjszakában, egy csapat furcsa alakkal egy kivénhedt biciklin tekertem Budapesten keresztbe-kasul, és hajnalban egy pékségben tömtük meg magunkat süteményekkel, az isten háta mögött, olyan utcában, amiknek név se jutott, csak számozás –, meg amúgy is diplomatikus jellem lévén jobbnak tartottam megtartanom véleményem, egy egyszerű mosolymegvonással "reagálni".

Mindezek ellenére, erőt vettem magamon, és elmentem az első betanításra, amiben az ügyféllel való tárgyalás menetét tanították, különféle technikákat mások meggyőzésére. Érdekes volt, szép volt, de másnap felhívtam a vezetőmet, és meg mondtam, hogy nekem ez nem fekszik.

Egyelőre különféle nyomdákat, grafikai stúdiókat bombázok az önéletrajzommal, illetve az MK-nak rajzolgatok, ami felettébb jólesik.

Ingyenélők

A múltkori felfedezésem után újabb érdekes melót találtam; A Junior Risk Manager-t. Lefordítva, ha jól sejtem, az illető azt latolgatja aktusok előtt, hogy vajon el fog-e szakadni a gumi.

Egy biztos; ha nekem egyszer gyerekem lesz – nem –, akkor biztos egész fiatalon elhajtom majd dolgozni.

Ha lesz pénzem, támogatom ameddig csak tudom, nem is azért találtam ki.

De amilyen fanyalogva görgetem a diákmunka oldalakat lefelé, az egyszerűen szörnyű. A vicces az egészben az, hogy valahányszor dolgoztam valamit, sosem éreztem különösebb nyűgnek, csak egyszerűen rábírni nem tudom magamat némelyikre. Nem szimpla lustaság az oka, sokkal inkább a bizonytalanság, a kudarctól való félelem, meg egy csomó egyéb valós, vagy kreált félelem.

Mondhatni nem szoktam hozzá, hiába tudok bármit megcsinálni, egyszerűen túl sok mindentől tartok.

Egyébként azt nem értem, hogy a DIÁKmunkák között miért vannak hétfőtől péntekig tartó állásajánlatok. Úgyértem... a diák az én világomban hétfőtől péntekig inkább az oskolában ül és diákkodik, esetleg van egy-két napja mikor teljesen szabad, leginkább délután ér rá, de nem egész héten, rendes, nyolc órás műszakokban.