Ebbe a világba'

Kiskováccsal beszélgettem a Szimplában a portékáim mellett állva, nézve a rohangáló gyerekeket.

– De cuki az a kis piros esőkabátos kislány.
– Jah, nagyon aranyos. Csinálj egyet Tündének is.
– Hát, majd talán egyszer. Bár ebbe a világba gyereket...
– Vili, én az esőkabátra gondoltam.

Trombita

Lefoglaltam magam a bringás bolhapiacon – minden hónap második szombatján a Szimplakertben – vásárolt Csepel kormánnyal.

Mint hallhatjátok Tündét szórakoztatta. Bevallom engem is.

Egyre inkább vágyom arra, hogy valamilyen hangszerrel játsszam. Az imént egy friss nyeregcsövet is megszólaltattam, sőt, egy A4-es formátumban materializálódó Matematika záróvizsgát összetekerve, és a végén húzogatva, még a hangmagasságot is tudtam változtatni.

Konfliktuskezelés az úton

Szóval mit lehet tenni, mikor bringásként összeveszek egy autóssal?

Alapvetően két szituáció van (az én nézetem szerint):

• Amikor az emberi butaság, és gonoszság a mozgatórugó.
• Amikor a figyelmetlenség, vagy ügyetlenség szüli a helyzetet.

Tehát (egyikünkkel esett meg nemrég, kitűnő példa lesz) teszem azt lecentiznek az úton, koppan a kormányon a tükör, meginogsz, talán el is esel, de bajod szerencsére nem esik. Látod, hogy az autó befékez, és bevár, kiszáll a sofőr és kinyílik a szája:

Szit.1:
– Miak_rvaanyádat csinálsz az úton, hogyrohadnálmeg, megérdemelted, örülj, hogy nem mentem át a nyakadon, te utolsó kis s_eggarc, miattatok szakad össze az univerzum, stb.

Szit.2:
– Úristen, nem esett bajod? Ne haragudj, friss a jogsim, és alámrakták ezt a bazi dögöt, alig látom a jobb oldalát, jesszusom, ugye nem esett bajod? Hívjak mentőt? Történt valami?

Az első esetben szerintem szinte mindegy a reakció, az ilyen emberrel lehet ordibálni, intelligensen próbálkozni, cinikusnak lenni, alázni, ilyenkor szinte mindegy.

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy a második helyzetben miként reagáljon az ember? Van aki ilyenkor is ordibál, van aki igyekszik, és van aki tud is higgadtan viselkedni, és megbeszélni a dolgot.

Aztán vannak azok a tiszta helyzetek, mikor egyértelműen az ember életére törnek. Nem egyszerűen rám dudálnak, leanyáznak, hanem szándékosan, alattomosan veszélyeztetik a testi épségem.
...ahogy történt ez velem tegnap, mikor leszorítottak, lecentiztek, majd elém érve besatuztak a Margiton.

Na olyankor bizony mit tehet az ember?

...értem én, hogy imidzs van (mármint "mi bringások" blahblah...), meg senki sem rendőr, népnevelő, anyámkínnya, nincs értelme, de ha valaki az életemre tör, ne kérje tőlem senki, hogy többé embernek vegyem, és bármiféle értéket tulajdonítsak pl. az autójának. Ha tegnap nem kap zöldhullámot az a tetű, biztos nem megy haza ép kocsival...

Hogy mit gondol erről a CM-en a keménymag? Olvasd itt!

Szájkülcsik

Szóval van a copenhagencyclechic.com, ami a divatos bringázást kívánja bemutatni, és annak a magyar vonala a cyclechic.hu, ami a hétvégén szervezett egy bringás divatbemutatót a Velodromban.

Namost a cyclechic név a bicikli és a sikk szavakból jön össze, mert ugye sikkes bringázásról van szó. Ennek ellenére szegény bemondólány végig egy bicikliző csibéről beszélt – "szájkölcsik". Egyszer véletlen végre "szákölsik"-et ejtett, de azonnal javította helytelenítette a csibés verzióra, mi meg fejünket fogva, nevetve dülöngéltünk az első sorban.

Ma pedig meg is rajzoltam;

Matrica!

Emlékeztek még a Kacsás matricákra?

Itt egy másik nagyszerű kezdeményezés, a World's Best Bike Stickers – az-az a Világ Legjobb Bringás Matricái!

Az oldal mindössze annyit kér tőletek, hogy népszerűsítsétek blogotokon a matricáit, és cserébe egy kis csomaggal meg is ajándékoznak!

Menyneki

Na akkor most egy nyál és hepinesz-mentes bejegyzést is

Lehet, hogy úgy kéne rajzolni – meg úgy általában mindent – tanulnom, mint ahogy a biciklizés képességét elsajátítottam gyerekkoromban.

Lehettem vagy 6 éves, volt egy levetett bicikli, amit Svájcban élő rokonaink hoztak – nem viccelek; Zürich-i rendszáma volt a gépnek –, azon kezdtek tanítgatni. Volt pótkerekezés, vázhoz rögzített nyélen tologattak, de egyik sem volt eredményes.

Aztán mikor úgy esett a kedvem, kimentem a kertbe, magamhoz kaptam a bicajt – a pótkerekek már nem voltak rajta – és elkezdtem "silabizálni", próbálkozni. Először csak szimplán felkapkodtam a lábam és persze dülöngéltem, aztán meg-megpróbáltam elindulni. Természetesen pár hajtás után rendszerint eldőltem. Ha nem, akkor pedig a megállás volt bajos. Legalábbis a hivatalos formájában, de amúgy azzal sem volt igazi probléma, mert a kert végén álló masszív fakapu mindig megfogott – utánam még egy kaukázusi juhász ostromát bírta vagy 10 évig.

Aztán mikor már úgy tűnt, hogy megy a dolog, akkor kimerészkedtem az utcánkba – forgalmatlan, sóderes-földes út volt – kicsit nagyobb távolságokra. A nagyobb távolság nagyobb elérhető sebességgel járt, amire a megállóképességem nem volt felkészülve, így mindig a kormány fölött átrepülve, tenyeremmel a sódert végigsimogatva álltam meg.

De valahogy nem fájt, és egyszer sem hagytam abba, pedig eleinte tudtam, hogy amint elindulok, jó eséllyel el fogok dőlni. Tudtam, hogy nem lesz sikeres a dolog, de valahogy megtanultam.

Ma, felnőtt fejjel, kicsit több értelemmel, már nem tudok ilyet. Ha valamiről tudom, hogy nem fog menni, nem lesz jó, inkább bele se vágok, mert hitványt nem akarok alkotni.

Szelídíts embert. Fantasztikus!

Tegnap kétszer is volt alkalmam pozitívan csalódni egy-egy rosszat ígérő konfliktus után.

Mentem épp a Minimal Mass-ra mikor szokás szerint rámdudáltak az Andrássy-n hátulról. A pirosban beértem, benéztem a lehúzott ablakán, lehúztam a maszkomat, vártam a magyarázatot, mikor a középkorú ujjával mutatva mondta, hogy "...dehát ott a bringaút, miért nem azon megy?"
Namondom, én most nem fogok veszekedni. Higgadtan – már amennyire az előző sprint után tudtam – válaszoltam.

– Azért nem, mert kész öngyilkosság.
– Hogy-hogy?
– Mert az kvázi Európa legrosszabbul megépített bicikliútja!
– Ja...? Jaaaaj, bocsánat! – tovatűnt a zöldben. :)

De a másik igazán meglepett.
Hamar kiváltam az utolsó pénteki menetből, és mentem tovább a régi útvonalon a Hungárián. Egy darabig az úton raktam, aztán mivel tudtam, hogy a végén úgyis balra menek a Kőbányaira, gondoltam felmászom a bringaútra, amerre a menet is menni szokott.

Igen ám, de ott fel volt robbantva a járda. Sebaj, nagyon óvatosan, gyökketővel átbotorkálok rajta. Ahogy így csordogálok a felbontott járdán, egyszercsak mintha egy bácsi kiabálna velem, tőlem 10-15 méterre elöl. Közelebb érek, hát csakugyan kajabál.

- Szálljon le arról a bicikliről, csak nem képzeli, hogy én félre fogok állni! – és hasonlóak.

Odatoltam hozzá a biciklit, és szóba elegyedtem vele;
Hiába adtam hangot határtalan meglepettségemnek, miszerint miért kéne neki félreállnia, mikor nem is kértem, és soha nem is kérném erre, bizonygattam, hogy nagyon szoktam vigyázni a gyalogosokra, ha nagy ritkán a járdára tévedek, hiába kérdeztem, hogy csak nem feltételezi rólam, hogy azon a kis méternyi sávon elmegyek mellette és majd jól fellököm, egy ideig csak mondta a magáét, aztán el is indult, ott akart hagyni, hogy ő bizony nem kíváncsi az én mondandómra. Ilyenkor utánakiáltottam, hogy akkor ezek után nekem miért kéne vele foglalkoznom, ha ő sem hallgat meg engem? Kicsit gondolkodott rajta, majd elfordult. Duzzogva sietett el, mire én mondtam magamban, hogy ezt bizony nem hagyom annyiban, nem fog egyikünk sem szitkozódva, anyázva hazamenni. Utánasiettem, és juszt is beszélni kezdtem vele.
Valahogy egy idő után oldódni látszott az idős úr, megbeszéltük, hogy csakugyan borzalmasak a járdán vezetett bringautak, és a gyalogjárdán cikázó hentesek, mondtam neki, hogy gyalogosként én is neveltem már járdán tolakvó biciklist, és ami igazán meglepő volt – habár másodszori nekifutásra egyáltalán semmi meglepő nincs benne, ez lenne a természetes –, hogy hasonlóakat mondott, amiket mi szoktunk a CM-en írogatni – erőviszonyok, ki vigyáz kire, kit tart tiszteletben, járda-út-gyalogjárdabringaakrámiborzalom és a többi.

Végén megcsóválta a fejét, majd búcsúzóul baráti hangon annyit mondott:
– Jaj, ne haragudjon, hogy így leteremtettem, nem gondoltam volna... Minden jót magának!

Teszt bringás csajoknak

Valami eltévedt kérdőíves betalálta a criticalmass.hu-t, mely afféle ellenszenvet váltott ki a rendszeres olvasókból – nem is csoda, abszolút nem odavaló volt a kérdőív –, mire Nesze fel is tette a kérdést:

bravos szex teszt nem lesz?

Hát tessék, csináltam!

Teszt bringás csajoknak. A Macskaszem előző számában volt;

1. Ha leállna a lift két szint között, kivel szorulnál be?

a. Bios
b. Aron
c. Mcysh

2. Melyik a legszexibb bicaj?

a. Neon-rózsaszín Bianchi
b. BMX, cuki kis szívecskés zászlóval
c. László János úr drótparipája

3. Hogyan lakatol egy igazi biciklis csaj?

a. Citromsárga kriptonyte-tal, első kereket kiszedve, villanyoszlop tetejére.
b. Fog magának egy csinos futárfiút, megbolondítja a mosolyával, és megkéri, hogy vigyázzon a gépére, míg a csajokkal bent ballonozik.
c. Abus lakattal, jól látható helyre, hadd sárguljon a többi bringás az irigységtől, a frissen felszerelt biopace-t meglátva.

4. Milyen sisakot hordasz?

a. Sisak? Előbb érjen utol a baj!
b. Ebben az utcai harcban igazi katonák kellenek, elő a rózsaszín terepmintás dirt-bukót!
c. Semmilyent. Egy rasta csajnak a legcsinosabb bukó van beépítve, nem igaz? ;)

5. Átmész-e a piroson?

a. Olyan piros nincs, ahol én még nem férek át!
b. Ha rendőr áll mögöttem, hátravillantok egy mosolyt, majd a nyeregből kiállva, áttekerek a zebrán. Mire felébrednek a révületből, már úgyis messze járok.
c. Nem. Szeretem a piros színt, gyönyörködöm benne amíg ki nem zöldül, esetleg beszélgetek az autósokkal!

Ha a legtöbb kérdésre az a-választ adtad, akkor te valószínűleg igazi Rabic vagy, nem ijedsz meg a hetesbusztól, de még egy Hummer-felvonuláson is átvágsz szívbaj nélkül.

Ha sok b-válaszod volt, vadóc, bringás csaj vagy, olyan aki mögött összeütköznek az autók, és felsorakoznak a futárok is a sávelválasztón, küldeményükről megfeledkezve.