Konfliktuskezelés az úton

Szóval mit lehet tenni, mikor bringásként összeveszek egy autóssal?

Alapvetően két szituáció van (az én nézetem szerint):

• Amikor az emberi butaság, és gonoszság a mozgatórugó.
• Amikor a figyelmetlenség, vagy ügyetlenség szüli a helyzetet.

Tehát (egyikünkkel esett meg nemrég, kitűnő példa lesz) teszem azt lecentiznek az úton, koppan a kormányon a tükör, meginogsz, talán el is esel, de bajod szerencsére nem esik. Látod, hogy az autó befékez, és bevár, kiszáll a sofőr és kinyílik a szája:

Szit.1:
– Miak_rvaanyádat csinálsz az úton, hogyrohadnálmeg, megérdemelted, örülj, hogy nem mentem át a nyakadon, te utolsó kis s_eggarc, miattatok szakad össze az univerzum, stb.

Szit.2:
– Úristen, nem esett bajod? Ne haragudj, friss a jogsim, és alámrakták ezt a bazi dögöt, alig látom a jobb oldalát, jesszusom, ugye nem esett bajod? Hívjak mentőt? Történt valami?

Az első esetben szerintem szinte mindegy a reakció, az ilyen emberrel lehet ordibálni, intelligensen próbálkozni, cinikusnak lenni, alázni, ilyenkor szinte mindegy.

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy a második helyzetben miként reagáljon az ember? Van aki ilyenkor is ordibál, van aki igyekszik, és van aki tud is higgadtan viselkedni, és megbeszélni a dolgot.

Aztán vannak azok a tiszta helyzetek, mikor egyértelműen az ember életére törnek. Nem egyszerűen rám dudálnak, leanyáznak, hanem szándékosan, alattomosan veszélyeztetik a testi épségem.
...ahogy történt ez velem tegnap, mikor leszorítottak, lecentiztek, majd elém érve besatuztak a Margiton.

Na olyankor bizony mit tehet az ember?

...értem én, hogy imidzs van (mármint "mi bringások" blahblah...), meg senki sem rendőr, népnevelő, anyámkínnya, nincs értelme, de ha valaki az életemre tör, ne kérje tőlem senki, hogy többé embernek vegyem, és bármiféle értéket tulajdonítsak pl. az autójának. Ha tegnap nem kap zöldhullámot az a tetű, biztos nem megy haza ép kocsival...

Hogy mit gondol erről a CM-en a keménymag? Olvasd itt!

Biciklisek okozta dugó

Csorgunk nyugisan a dugóban az autók között, mire dudálnak ránk. Hátranézek, ideges szőke anyuka kapálózik a piros suzuki kormánya mögött. Mosolyogva én is elkezdek hadonászni, mire Tünde megkérdi mit csinál a néni? Hát mondom... ilyen csuklócsavargatós indiai táncot jár a kormány mögött - mondom és a fejem fölött tekergetve a kacsóimat, csípőkörzéssel illusztrálom.
Néni kiabál tovább, de nem hallani semmit, mert fel van húzva az ablaka. Nagy nehezen értésére adjuk, hogy ha lehúzza, akkor kétirányúvá fejlődik a kommunikáció. Végre ledől a gát, megtudjuk a problémáját:

"Nem lehet tőletek menni"

Néma csend, gyors reboot, Tünde folytatja a beszélgetést: "De hát dugó van, hova mennél lelkem?" Néni erre elkezdi túráztatni a motort, mire belőlem kiszakad a röhögés.

Gonosz dolog, de a végére már kifejezetten élveztem amint láttam, miként lesz egyre idegesebb a néni. Olyasmi érzés, mint amikor egy pár hónapot telemarketingeztem, és megtanultam jól érezni magamat a dühös emberektől. Ha valaki tudta azt mondani, hogy "Bocsi, de baromira nem érdekel" vagy "Szakaggyámálerólam!" azt hagytam is. Ha valakin hallottam, hogy direkt veszekedni akar, azzal jól szórakoztam. Ki tudja hány agyvérzésnek voltam a hálátlan kiváltója.

Egyszer mesélte valaki cm fórumon, hogy a gyermeküket autózó szülők a legagresszívabbak. Lassan akár – mert miért ne? – hihetnék ennek az általánosításnak is, mert a néni mögött két lurkó volt a hátsó ülésen – bekötetlenül –, és egyszer mikor zebrán ki akartak vasalni belső sávban, aztán még jól be is mutattak utána, szintén egy apuka vezette az autót, a gyerekkel az anyósülésen.

Úgyhogy mostantól a gyerekes autósokat is nagy gonddal utálni fogom. Listaelem hozzáadva.

Försztájm

Nos, megvolt az első bringautam a sűrűjébe. Nyélen raktam a Margit körtén.

Várakozásommal ellentétben egyáltalán nem voltak bunkók az autósok a déli tili-toliban. Egemre mondom, a gyalogosokkal több problémám volt.
Egyszer eltévedtem és hirtelen egy bringagyalogúton találtam magam. Úgy döntöttem, hogy a Mammut melletti kis utat kibírom a járdán – tudom, rossz bringás vagyok. A fiatalok még félreugrottak a csengetésre, de az öntudatos küllemű, kifestett, óriásnapszemüveges, shoppingoló mamika csak akkor volt hajlandó félrevonulni mikor már agy öt méterre voltam tőle, pedig ha belefutok akkor a szeme között kapom, nem a hátán – értsd, végig szembe jött.

Ellenben az autósok!
Ahogy a tükrök között, az elválasztósávon cikáztam, – lenyűgöző érzés, szinte repültem a sok álló autó között! – nem győztem csodálkozni. Fel akartam kiáltani, "Mózes vagyok! Mózes vagyok!", az autók tömege úgy nyílt meg előttem. Dobozos kocsik, kombik, de még - DE MÉG! - az SUV-k is kifordultak előlem.

Lehet, hogy csak ordított rólam, hogy közveszélyes kezdő vagyok?

Mosolyogva nyugtáztam a bringacomputert végiglapozva, hogy 12 perc alatt jutottam el oda, mellyel BKV-val még jobb esetben is 20-25 percembe került volna.

Csak az a szemét hegy ne lenne. Miért nem lakhatok sík terepen? Szeretem a budai hegyeket, de én vézna lábú alföldi gyerek vagyok!