Hogyan kell

– Bazz, írt egy levelet, hogy hogyan kell használni a szkájpot.
– Ki? Anyád?
– Nem, a Szkájp!
– Miért, ők sem tudják?!

Trombita

Lefoglaltam magam a bringás bolhapiacon – minden hónap második szombatján a Szimplakertben – vásárolt Csepel kormánnyal.

Mint hallhatjátok Tündét szórakoztatta. Bevallom engem is.

Egyre inkább vágyom arra, hogy valamilyen hangszerrel játsszam. Az imént egy friss nyeregcsövet is megszólaltattam, sőt, egy A4-es formátumban materializálódó Matematika záróvizsgát összetekerve, és a végén húzogatva, még a hangmagasságot is tudtam változtatni.

Lázas munka

Technológia óra, félholtan fekszem sálakba burkolózva a varrógép előtt, mire megtalál a tanárnő;

– Vilmos ne tétlenkedjen, magától lázas munkát várok el!

Tünde odanyomja a csuklóját homlokomhoz, majd megjegyzi magában.

– Az megvan...

Biciklisek okozta dugó

Csorgunk nyugisan a dugóban az autók között, mire dudálnak ránk. Hátranézek, ideges szőke anyuka kapálózik a piros suzuki kormánya mögött. Mosolyogva én is elkezdek hadonászni, mire Tünde megkérdi mit csinál a néni? Hát mondom... ilyen csuklócsavargatós indiai táncot jár a kormány mögött - mondom és a fejem fölött tekergetve a kacsóimat, csípőkörzéssel illusztrálom.
Néni kiabál tovább, de nem hallani semmit, mert fel van húzva az ablaka. Nagy nehezen értésére adjuk, hogy ha lehúzza, akkor kétirányúvá fejlődik a kommunikáció. Végre ledől a gát, megtudjuk a problémáját:

"Nem lehet tőletek menni"

Néma csend, gyors reboot, Tünde folytatja a beszélgetést: "De hát dugó van, hova mennél lelkem?" Néni erre elkezdi túráztatni a motort, mire belőlem kiszakad a röhögés.

Gonosz dolog, de a végére már kifejezetten élveztem amint láttam, miként lesz egyre idegesebb a néni. Olyasmi érzés, mint amikor egy pár hónapot telemarketingeztem, és megtanultam jól érezni magamat a dühös emberektől. Ha valaki tudta azt mondani, hogy "Bocsi, de baromira nem érdekel" vagy "Szakaggyámálerólam!" azt hagytam is. Ha valakin hallottam, hogy direkt veszekedni akar, azzal jól szórakoztam. Ki tudja hány agyvérzésnek voltam a hálátlan kiváltója.

Egyszer mesélte valaki cm fórumon, hogy a gyermeküket autózó szülők a legagresszívabbak. Lassan akár – mert miért ne? – hihetnék ennek az általánosításnak is, mert a néni mögött két lurkó volt a hátsó ülésen – bekötetlenül –, és egyszer mikor zebrán ki akartak vasalni belső sávban, aztán még jól be is mutattak utána, szintén egy apuka vezette az autót, a gyerekkel az anyósülésen.

Úgyhogy mostantól a gyerekes autósokat is nagy gonddal utálni fogom. Listaelem hozzáadva.

Szünet

– Gondolkodtam.
– Hm?
– Tartsunk szünetet.
– Jó, addig megiszom egy sört
– Ok.

Emlék a láda aljáról

Fene se gondolta volna akkor...

(részlet a felvi.hu fórumáról. a 2007-es RKK-s gólyatábor előtti szervezkedésből)

De van, de van!

– ... de biztosan csajozni mész!
– Jézusom, miért gondolod?
– Hát mert nincs olyan hülye, aki azért megy el bringázni, mert esik az eső!

Mérföldkő

– ...és mióta vagytok együtt? – kérdezte anyám.
– Hát, öhm...
– Végül is...
– Úgy körülbelül...
– Hmm..
– Hát, vannak mérföldkövek...
– Fogalmunk sincs.