Biciklisek okozta dugó

Csorgunk nyugisan a dugóban az autók között, mire dudálnak ránk. Hátranézek, ideges szőke anyuka kapálózik a piros suzuki kormánya mögött. Mosolyogva én is elkezdek hadonászni, mire Tünde megkérdi mit csinál a néni? Hát mondom... ilyen csuklócsavargatós indiai táncot jár a kormány mögött - mondom és a fejem fölött tekergetve a kacsóimat, csípőkörzéssel illusztrálom.
Néni kiabál tovább, de nem hallani semmit, mert fel van húzva az ablaka. Nagy nehezen értésére adjuk, hogy ha lehúzza, akkor kétirányúvá fejlődik a kommunikáció. Végre ledől a gát, megtudjuk a problémáját:

"Nem lehet tőletek menni"

Néma csend, gyors reboot, Tünde folytatja a beszélgetést: "De hát dugó van, hova mennél lelkem?" Néni erre elkezdi túráztatni a motort, mire belőlem kiszakad a röhögés.

Gonosz dolog, de a végére már kifejezetten élveztem amint láttam, miként lesz egyre idegesebb a néni. Olyasmi érzés, mint amikor egy pár hónapot telemarketingeztem, és megtanultam jól érezni magamat a dühös emberektől. Ha valaki tudta azt mondani, hogy "Bocsi, de baromira nem érdekel" vagy "Szakaggyámálerólam!" azt hagytam is. Ha valakin hallottam, hogy direkt veszekedni akar, azzal jól szórakoztam. Ki tudja hány agyvérzésnek voltam a hálátlan kiváltója.

Egyszer mesélte valaki cm fórumon, hogy a gyermeküket autózó szülők a legagresszívabbak. Lassan akár – mert miért ne? – hihetnék ennek az általánosításnak is, mert a néni mögött két lurkó volt a hátsó ülésen – bekötetlenül –, és egyszer mikor zebrán ki akartak vasalni belső sávban, aztán még jól be is mutattak utána, szintén egy apuka vezette az autót, a gyerekkel az anyósülésen.

Úgyhogy mostantól a gyerekes autósokat is nagy gonddal utálni fogom. Listaelem hozzáadva.

Igazi

Az a nem bicikliző barátnő, aki beengedi a megfáradt biciklis fiú drótszamarát a saját szobájába és alá is ágyaz neki meghitványult rongyokkal, igazán szeret.

Fix agyak evangéliuma 3/5

Szelídíts embert. Fantasztikus!

Tegnap kétszer is volt alkalmam pozitívan csalódni egy-egy rosszat ígérő konfliktus után.

Mentem épp a Minimal Mass-ra mikor szokás szerint rámdudáltak az Andrássy-n hátulról. A pirosban beértem, benéztem a lehúzott ablakán, lehúztam a maszkomat, vártam a magyarázatot, mikor a középkorú ujjával mutatva mondta, hogy "...dehát ott a bringaút, miért nem azon megy?"
Namondom, én most nem fogok veszekedni. Higgadtan – már amennyire az előző sprint után tudtam – válaszoltam.

– Azért nem, mert kész öngyilkosság.
– Hogy-hogy?
– Mert az kvázi Európa legrosszabbul megépített bicikliútja!
– Ja...? Jaaaaj, bocsánat! – tovatűnt a zöldben. :)

De a másik igazán meglepett.
Hamar kiváltam az utolsó pénteki menetből, és mentem tovább a régi útvonalon a Hungárián. Egy darabig az úton raktam, aztán mivel tudtam, hogy a végén úgyis balra menek a Kőbányaira, gondoltam felmászom a bringaútra, amerre a menet is menni szokott.

Igen ám, de ott fel volt robbantva a járda. Sebaj, nagyon óvatosan, gyökketővel átbotorkálok rajta. Ahogy így csordogálok a felbontott járdán, egyszercsak mintha egy bácsi kiabálna velem, tőlem 10-15 méterre elöl. Közelebb érek, hát csakugyan kajabál.

- Szálljon le arról a bicikliről, csak nem képzeli, hogy én félre fogok állni! – és hasonlóak.

Odatoltam hozzá a biciklit, és szóba elegyedtem vele;
Hiába adtam hangot határtalan meglepettségemnek, miszerint miért kéne neki félreállnia, mikor nem is kértem, és soha nem is kérném erre, bizonygattam, hogy nagyon szoktam vigyázni a gyalogosokra, ha nagy ritkán a járdára tévedek, hiába kérdeztem, hogy csak nem feltételezi rólam, hogy azon a kis méternyi sávon elmegyek mellette és majd jól fellököm, egy ideig csak mondta a magáét, aztán el is indult, ott akart hagyni, hogy ő bizony nem kíváncsi az én mondandómra. Ilyenkor utánakiáltottam, hogy akkor ezek után nekem miért kéne vele foglalkoznom, ha ő sem hallgat meg engem? Kicsit gondolkodott rajta, majd elfordult. Duzzogva sietett el, mire én mondtam magamban, hogy ezt bizony nem hagyom annyiban, nem fog egyikünk sem szitkozódva, anyázva hazamenni. Utánasiettem, és juszt is beszélni kezdtem vele.
Valahogy egy idő után oldódni látszott az idős úr, megbeszéltük, hogy csakugyan borzalmasak a járdán vezetett bringautak, és a gyalogjárdán cikázó hentesek, mondtam neki, hogy gyalogosként én is neveltem már járdán tolakvó biciklist, és ami igazán meglepő volt – habár másodszori nekifutásra egyáltalán semmi meglepő nincs benne, ez lenne a természetes –, hogy hasonlóakat mondott, amiket mi szoktunk a CM-en írogatni – erőviszonyok, ki vigyáz kire, kit tart tiszteletben, járda-út-gyalogjárdabringaakrámiborzalom és a többi.

Végén megcsóválta a fejét, majd búcsúzóul baráti hangon annyit mondott:
– Jaj, ne haragudjon, hogy így leteremtettem, nem gondoltam volna... Minden jót magának!

Teszt bringás csajoknak

Valami eltévedt kérdőíves betalálta a criticalmass.hu-t, mely afféle ellenszenvet váltott ki a rendszeres olvasókból – nem is csoda, abszolút nem odavaló volt a kérdőív –, mire Nesze fel is tette a kérdést:

bravos szex teszt nem lesz?

Hát tessék, csináltam!

Teszt bringás csajoknak. A Macskaszem előző számában volt;

1. Ha leállna a lift két szint között, kivel szorulnál be?

a. Bios
b. Aron
c. Mcysh

2. Melyik a legszexibb bicaj?

a. Neon-rózsaszín Bianchi
b. BMX, cuki kis szívecskés zászlóval
c. László János úr drótparipája

3. Hogyan lakatol egy igazi biciklis csaj?

a. Citromsárga kriptonyte-tal, első kereket kiszedve, villanyoszlop tetejére.
b. Fog magának egy csinos futárfiút, megbolondítja a mosolyával, és megkéri, hogy vigyázzon a gépére, míg a csajokkal bent ballonozik.
c. Abus lakattal, jól látható helyre, hadd sárguljon a többi bringás az irigységtől, a frissen felszerelt biopace-t meglátva.

4. Milyen sisakot hordasz?

a. Sisak? Előbb érjen utol a baj!
b. Ebben az utcai harcban igazi katonák kellenek, elő a rózsaszín terepmintás dirt-bukót!
c. Semmilyent. Egy rasta csajnak a legcsinosabb bukó van beépítve, nem igaz? ;)

5. Átmész-e a piroson?

a. Olyan piros nincs, ahol én még nem férek át!
b. Ha rendőr áll mögöttem, hátravillantok egy mosolyt, majd a nyeregből kiállva, áttekerek a zebrán. Mire felébrednek a révületből, már úgyis messze járok.
c. Nem. Szeretem a piros színt, gyönyörködöm benne amíg ki nem zöldül, esetleg beszélgetek az autósokkal!

Ha a legtöbb kérdésre az a-választ adtad, akkor te valószínűleg igazi Rabic vagy, nem ijedsz meg a hetesbusztól, de még egy Hummer-felvonuláson is átvágsz szívbaj nélkül.

Ha sok b-válaszod volt, vadóc, bringás csaj vagy, olyan aki mögött összeütköznek az autók, és felsorakoznak a futárok is a sávelválasztón, küldeményükről megfeledkezve.

Wilika emelt - és videót vágott

vágott-vágott, de milyet már?

Wilika emelt

...és milyen ügyesen!

Bringás élőlánc!

Wilika ott volt!

Lehet mindenféle megsavanyodott "hát elbohóckodtunk", meg "nem ért ez semmit" kommenteket fűzni hozzá, de én baromira jól éreztem magam.
Egyedül a többiekből hiányoltam a lelkesedést. Kapom jobbról a jelszót amit László János mondott ki a sor elején, a megbeszéltek szerint kiáltom tovább balra, erre meg  néma csöndben néznek rám onnan... morcos lettem.

Vicces, hogy vagy háromszor jöttek oda hozzám, hogy megkérdezzék, mi folyik itt. Egy mobilon keresztül távirányított férj – persze, vettem kenyeret, felvágottat is, majd megyek haza – egy érdeklődő, mosolygós néni, és két lány, akiket sajnos jól elijesztettem, mert pont akkor jött jobbról a kiáltás – és továbbítottam – ők meg "jajóokéköszi" el is rohantak.

Amúgy – ahogy arra előző posztban is felhívta bátyám a figyelmem – csakugyan némi "médiaszereplésem" is volt, az index videóján magamra ismertem. Furcsa különben, hogy ezekben a cuccokban nem ismerek magamra, csak szépen egyenként beazonosítottam a sisakom, a biciklim, a kabátom, meg a szorítókat a nadrágomon.

Kükü válla mögött tűnök néha fel a háttérben – amint épp nazális higiéniámmal foglalkozom –, illetve a monológja alatt látszom a kép közepén (0:19-től) amint épp a holnapi mágneslap osztásra cserélünk számot páran.

forrás: index.hu

Emitt meg az index cikke

Ne üss el!

Tehát akkor biciklizzünk.

Ugye vettem lakatot, bringakompútert – mentem 43km/h-val –, első, hátsó villogót reflexszalagokat.

Utóbbiak persze azért felelősek, hogy az autósok észrevegyenek. Mint tudjuk, ez nem mindig olyan egyszerű  – aki még nem ismerné, az nézze meg a videót, és mondja meg, hány passzt adott a fehér csapat. Igyekezzünk minél feltűnőbbek lenni!

Ez amolyan póló (ó'csó házi dizájnnal) ami hátulról hárítja az autósokat, virító színekkel, némi sokkoló vizuális hatással és egy csepp morbidsággal hívva fel arra a figyelmet, hogy én is ott vagyok köztük.

Nos, elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy "K_rva anyád Wilika, ez nem vicces!"
De mint mondtam, igyekeznünk kell minél láthatóbbá tenni magunkat (citromsárga pólót akartam, csak nem volt a kínaiban, de meg kell valljam ez is pompásan fest), és gondoltam egy ilyen kéréssel egybefont riogatással a hátunkon biztosan észrevesznek.

Ez a póló háta. Még erősen kísérleti stádiumban van (igen, tudom-tudom, kicsit szétfolyt, más technikát kell választanom).
Még nincs kipróbálva de elgondolkodtam, hogy mi van, ha a bringára hajolva csak az alsó két sort látja a mögöttem haladó, BMW X5-ben ülő úriember? o_O

És pár szó a készítésről, mert a CM-fórumon kérdezték.

Itt a teljes brigád (csak Abigél a laptopom, és a nyomtató hiányzik belőle)

És most egyenként:

Ő a tálka, amiben kikevertem, hígítottam a színeket,
illetve benne mártottam meg a hengert.

Ez a henger, mellyel a stenclin keresztül
felvittem a festéket a pólóra.

Két tégely Marabu festék.
A piros túl világos volt,
úgyhogy vegyítettem kicsit a feketével.

Két ilyen pamacsot merítettem meg
a piros festékes lében,
és vágtam jó erőből hozzá a pólóhoz.

Vágókés a stencli kivágásához, illetve vonalzó
a hosszabb egyenes oldalakhoz.

Határozott mozdulatokkal, a nedves ecsetet használva,
meggyőző "vérspriccelést" tudunk csinálni a híg vöröses festékből.

Vasaló a festék fixálásához, miután megszáradt.

...és maga a stencli, melyet
egy százforintos mappa fedlapjából vágtam ki.
(de megtette volna az a dipa
lap is amire a referenciát nyomtattam)