Mozgóképes bejegyzései

Mert néha több is kell a dermedt betűknél, képeknél.

Lassú szerelem

*ábándos sóhaj*

 

 

Olyan szépen csinálják nem?

Különösen az tetszik, amikor olyan tétován puszilkodnak (kb 3:00-tól), majd leteperik egymást (3:56-nál).



Exhibicionista palacsinta és a nárcizmus

...avagy Wilika palacsintát süt és magamutogat (vigyázat, amatőr NaCl (konyhashow)):

 

A palacsinta egy fantasztikus találmány! Ezt főképp azóta vallom, mióta kitörtem a kakaós, lekváros és túrós palacsinták szellemi korlátjai közül és rájöttem, hogy a Palacsinta ennél sokkal több!
Kezdődött ez a sajtos, majd a sajtos-sonkás palacsintával. Most épp a túrósnál tartok. De nem akármilyen! Egy jó maréknyi túróban vagy fél fej fokhagyma ereje dolgozik. Bocsássátok meg nekem, imádom a fokhagymát.

De nem is a palacsintáról akartam beszélni, sőt a tartogatott témának vajmi köze van a gasztronómiához.

Ezen bejegyzés végén ígértem, hogy mesélek a nárcizmusomról.

Nos, emitt van egy képsorozat (nyugodtan kattints rájuk);

Party! Egyensúlyozva Háború vagy szerelem? Ipari istenség Gyermeteg játék - Áldozat

Mikor megmutattam őket photoshop tanáromnak, tetszésének adott hangot, valamint megjegyezte, hogy van némi exhibicionista hajlamom...
...ami nem baj – tette hozzá később.

Nos igen. Ám ez az exhibicionizmus, ez a nárcizmus, ez a fajta büszkeség, nem is olyan régi nálam. Valahol talán >itt< kezdődött. Egy lánnyal kötött ismerettségnek köszönhetem. Vagyisinkább... Már korábban is éreztem belőle valamit, ám igazán talán nála bontakozott – bontakoztam – ki.

Jóval előtte senki voltam, tehetségtelen, visszataszító, és alkalmatlan bármi jóra. Az én fejemben mindenképp. Ugye volt egy másik lány, akiről már meséltem is. Miután megtisztítottam elmém, minden mocsoktól, melyet beleültetett, a tükörből napról napra, egy egyre bíztatóbb alak nézett engem. Meredt rám. Nézte az arcomat, mely már szebb volt mint a nyáron, vizsgálta a tagjaimat, melyek már nem tűntek olyan szánalmasnak, mint pár hónapja, szemlélte a sebeimet, melyek a műtét óta már beforrtak. Elégedetten szemlélte a mellkasomat, mikor én nagyot sóhajtottam. Felnézett és mi mosolyogtunk egymásra. Végigmért engem de én már nem szégyelltem magam előtte. Sőt, kihúztam magam, és büszkén mutattam neki, milyen vagyok.

És mielőtt azt hinnéd, hogy ez a nárcizmus csak testi...
Óh nem. Bár egóm most sem szánt keresztül mindenen, sokkal lehetségesebbnek, sokkal elérhetőbbnek tűnik minden.

Jól vagyok...



« Elejére | Újabbak

balinto 2006