
Emlékszem régen mennyit videóztam. Testvéreim és szüleim rengeteg VHS-t töltöttek meg nekem különféle műsorokkal, amit rendszerint arról a két csatornáról vettek fel, ami akkoriban elérhető volt, vagy esetleg elkértük a Gabi bácsiék videóját, és akkor ment a kalózkodás – amiről persze fogalmam sem volt akkoriban, hogy illegális.
Egyik kazettán ott volt az 1972-ben készült Snoopy gyere haza! című rajzfilm. Számtalanszor megnéztem, aztán valahogy elvásott a kazetta egy fiók mélyén. Nemrég – úgy 16-18 év elteltével – újra láthattam ezt a rajzfilmet, és a furcsa nosztalgikus sokk mellett egy csomó más érzés is megfordult bennem.
Tény, hogy megvannak a maga hiányosságai a filmnek – nem véletlenül csak a negyedét hozta vissza eleinte a készítésbe fektetett pénznek –, de most felnőtt fejjel nézve meglepődtem, hogy mennyire a felnőttek problémáiról szól.
Láthatunk benne egy örök lúzer fiút, akinek nem sok tekintélye van, még saját kutyája sem tiszteli, ám mégis életképtelennek érzi magát nélküle, aztán egy kedves, magányos lányt, aki reménytelenül keresi mások figyelmét, szeretetét.
...és persze ott van persze a főhős, akin keresztül a régi és új kapcsolata között vergődő, döntésképtelen ember dilemmáját kísérhetjük figyelemmel. Csak a film végén szabadul fel ebből a helyzetből, mikor egy külső tényező dönt helyette.
Tudom én, kicsit túlzás egy rajzfilmbe ennyi mindent belemagyarázni, és ha még tényleg benne is volna mindez, akkor is ormótlan dolog így kimagyarázni belőle.
Nézzétek meg ti is, mert szerintem érdemes;
Ahogy azt mondtam, miután kaptam egy 26.0-s nyeregcsövet megszólaltattam azt is, majd megmutattam bátyámnak, hogy egy régiZH-t a végére tekerve, és tologatva, még a hangszínt is lehet változtatni.
Lefoglaltam magam a bringás bolhapiacon – minden hónap második szombatján a Szimplakertben – vásárolt Csepel kormánnyal.
Mint hallhatjátok Tündét szórakoztatta. Bevallom engem is.
Egyre inkább vágyom arra, hogy valamilyen hangszerrel játsszam. Az imént egy friss nyeregcsövet is megszólaltattam, sőt, egy A4-es formátumban materializálódó Matematika záróvizsgát összetekerve, és a végén húzogatva, még a hangmagasságot is tudtam változtatni.
I, I thought of that old joke, y'know, the, this... this guy goes to a
psychiatrist and says,
"Doc, uh, my brother's crazy; he thinks he's a
chicken." And, uh, the doctor says,
"Well, why don't you turn him in?"
The guy says,
"I would, but I need the eggs."
Well, I guess that's pretty much now how I feel about relationships; y'know, they're totally irrational, and crazy, and absurd, and... but, uh, I guess we keep goin' through it because, uh, most of us... need the eggs.
(Woodie Allen - Annie Hall - 1977)
(valamiért nem hajlandó beágyazni a videót)
Jólvanna, hát kicsit hirtelen rántottak be minket a stúdióba...
© cooltv.hu
Szombat éjjeli tekerésen készült kis videó.
Mustáros fánk - NightRide 090711 from Wilika on Vimeo.

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006