Trombita

Lefoglaltam magam a bringás bolhapiacon – minden hónap második szombatján a Szimplakertben – vásárolt Csepel kormánnyal.

Mint hallhatjátok Tündét szórakoztatta. Bevallom engem is.

Egyre inkább vágyom arra, hogy valamilyen hangszerrel játsszam. Az imént egy friss nyeregcsövet is megszólaltattam, sőt, egy A4-es formátumban materializálódó Matematika záróvizsgát összetekerve, és a végén húzogatva, még a hangmagasságot is tudtam változtatni.

Konfliktuskezelés az úton

Szóval mit lehet tenni, mikor bringásként összeveszek egy autóssal?

Alapvetően két szituáció van (az én nézetem szerint):

• Amikor az emberi butaság, és gonoszság a mozgatórugó.
• Amikor a figyelmetlenség, vagy ügyetlenség szüli a helyzetet.

Tehát (egyikünkkel esett meg nemrég, kitűnő példa lesz) teszem azt lecentiznek az úton, koppan a kormányon a tükör, meginogsz, talán el is esel, de bajod szerencsére nem esik. Látod, hogy az autó befékez, és bevár, kiszáll a sofőr és kinyílik a szája:

Szit.1:
– Miak_rvaanyádat csinálsz az úton, hogyrohadnálmeg, megérdemelted, örülj, hogy nem mentem át a nyakadon, te utolsó kis s_eggarc, miattatok szakad össze az univerzum, stb.

Szit.2:
– Úristen, nem esett bajod? Ne haragudj, friss a jogsim, és alámrakták ezt a bazi dögöt, alig látom a jobb oldalát, jesszusom, ugye nem esett bajod? Hívjak mentőt? Történt valami?

Az első esetben szerintem szinte mindegy a reakció, az ilyen emberrel lehet ordibálni, intelligensen próbálkozni, cinikusnak lenni, alázni, ilyenkor szinte mindegy.

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy a második helyzetben miként reagáljon az ember? Van aki ilyenkor is ordibál, van aki igyekszik, és van aki tud is higgadtan viselkedni, és megbeszélni a dolgot.

Aztán vannak azok a tiszta helyzetek, mikor egyértelműen az ember életére törnek. Nem egyszerűen rám dudálnak, leanyáznak, hanem szándékosan, alattomosan veszélyeztetik a testi épségem.
...ahogy történt ez velem tegnap, mikor leszorítottak, lecentiztek, majd elém érve besatuztak a Margiton.

Na olyankor bizony mit tehet az ember?

...értem én, hogy imidzs van (mármint "mi bringások" blahblah...), meg senki sem rendőr, népnevelő, anyámkínnya, nincs értelme, de ha valaki az életemre tör, ne kérje tőlem senki, hogy többé embernek vegyem, és bármiféle értéket tulajdonítsak pl. az autójának. Ha tegnap nem kap zöldhullámot az a tetű, biztos nem megy haza ép kocsival...

Hogy mit gondol erről a CM-en a keménymag? Olvasd itt!

Hopsz

Néha úgy érzem, hogy az idő elszaladt, én meg kimaradtam egy csomó mindenből és észrevétlen felnőttem.

Illetve még felnőnöm sem sikerült, csak vagyok valamilyen lehetetlen állapotban, ami nem illő egy valamirevaló embernek.

Alapműveltség

Ok, akkor most valaki mondja el, hogy szerinte mi tartozik az alapműveltségbe!

Talán az amit az érettségiig tanultunk? De hát hány értelmiségi felháborodik, ha a gimis biológiából kérünk számon rajta dolgokat – "pók-rovar-bogár, há' nemugyanaz?"

Az emberi test működését, meg már ne is pedzegessük – én még populációgenetikát is tanultam, pedig egyszerű szőröstalpú gimnázium volt. Szerettem.

Vagy ami általában körbevesz minket? Még régen, mikor néztem az egyik kvízműsort, egy idősödő úr kapta a következő kérdést:

"Melyik család életét követhetjük nyomon a Barátok közt című teleregényben?"

Nem éreztem fair-nek a kérdést, ugyanis az úr nem tűnt egy tudatlan valakinek, ám ehhez a kérdéshez bizony el kellett használnia egy mentőövet. Ugyan miért lehetne ez egy műveltségi vetélkedőben kérdés? Viszont más szemmel nézve, végül is miért ne? Valószínűleg egy 20-30 év múlva ez is része lesz valamilyen módon kultúránk történetének – akár csak a nem sokkal színvonalasabb Szomszédok.

Hát a teljes magyar történelmet kell-e tudnom? Kétségtelen, hogy egyes politikai viták, helyzetek megértéséhez, hasznos, habár az aranybulla kiadásának évével, legfeljebb a vágóműsorba' jutnék elébb.

A lényegesebb részek nekem amúgy is kiestek. Amikor gimi utolsó két évében "szakosodni" kellett – választani talán két tárgyat amit kicsit komolyabban tanulunk a többinél – én történelemből inkább maradtam az alapszinten mert tudtam, hogy a történelem fakultáció követelményeinek nem tudtam volna megfelelni – meg talán nem is érdekelt annyira mint például az irodalom.
Így kerültem a nagyon kedves Kovács tanárnő kezei alá megannyi diáktársammal. Sajnos csak a '30-as évekig jutottunk nagyjából. Megtanultuk, hogy nácik, gonosznácik, még valami volt 56-ról, végül eljött az érettségi – szerencsémre az Ipari forradalmat húztam.

Tehát az utóbbi 60-70 év afféle blackout.

Megaztán, ott volt most egyetemen Speciális anyagok sajátosságai tantárgyból Szűcs Tanár úr kérdése, melyben egy focijátékos egy meccs alatti energialeadását és verejtékezését kellett számolni. Bár a tanár úr egyértelműnek találta, hogy egy mérkőzés 90 perc, én azért rákérdeztem, lévén, hogy ez az egy adat nem volt konkrétan, "skalárisan" megadva. Szűcs tanár úr láthatóan nem vette jó néven a kérdést, mert hogy ez alapműveltség.

Nem vagyok jó férfi, a labdarúgás hidegen hagy, nem is foglalkoztam vele soha. Sejtésem volt, ám egy dolgozatban, nem szeretek ilyesmire hagyatkozni.

A lényeg:

Itt van ez a két videó, melyet a bombahir.hu készített.

ELTE vs. BME valamint PSZF vs. Corvinus

Alapvetően nekem nincs semmi bajom a videó elkészültével. Sokan támadták, hogy agresszív, megalázó, visszaél a meglepetés erejével és nem hagy felkészülést a gyanútlan megkérdezetteknek. Engem ez most nem érdekel.

Bizonyos kérdéseknél szó szerint tátva maradt a szám – habár barátnőm szerint amúgy is szokásom a klasszikus bambulás. Egy-két kérdéssel engem is megfogtak volna – a II. Világháborúnak szégyen szemre én is csak a záró dátumát tudtam, valamint a cseh tengerpartnál egy kicsit összevontam a szemöldököm, hogy "miafene" – de hogy az emberek szerint a Holdnak nincs gravitációs mezője, az egészen elképesztett. Azt pedig, hogy egyesek arra a kérdésre, hogy "milyen feszültséggel üzemel a magyarországi villamoshálózat" rögtön Kandós szakembereket akarnak elővenni, egyszerűen nem is voltam hajlandó elhinni.

Persze én sem vagyok több a másiknál, hogy megmondhassam, hogy mi az alapműveltség, mi az amit nem kínos nem tudni, és miért kell rögtön egy "temekkoraparasztvagy"-gyal  súlyosan megmosni a másik fejét.

De félre minden találgatással, tegyük fel, hogy van egy fix tudásanyag, mely az alapműveltséget jelenti. Kinek van ideje, vagy akár igénye azt karbantartani?

Földrajzból nekünk például tudni kellett az összes ország nevét, fővárosát, és vaktérképen be is kellett bökni a helyüket. Megtanultam, és – hogyafrancba – ötösre megcsináltam. Mégis egy pillanatra engem is megviccelt a cseh tengerpart gondolata és aligha tudnék most kettőnél több afrikai államot mondani.

Irodalom fakton is igen jó voltam, és mégis, mára alig maradt valami belőle, gondban vagyok mind magyar, mind idegen írókkal, költőkkel.

Hiába voltam "művelt" egykoron, mára "eldurvultam". Ám A Társadalom azt várja tőlem, hogy művelt legyek. Ez azt jelenti, hogy szabadidőmben újra és újra át kéne bújnom gimnazista tankönyveimet, csak azért, hogy...

...miért is?

Emlék a láda aljáról

Fene se gondolta volna akkor...

(részlet a felvi.hu fórumáról. a 2007-es RKK-s gólyatábor előtti szervezkedésből)

Mi lenne ha

– Jaj Vili, mi lenne, ha néha picit pozitívabban állnál a dolgokhoz?
– Többször csalódnék.

Később

Később könnyű okosnak lenni. De most, hogy még a "késő" előtt vagyok, borzasztó nagy nyomást érzek, ami némileg cselekvésképtelenné tesz, egészen addig míg késő nem lesz...

Nem annyi

Nemrég felvilágosítottak, hogy egy boxer alsó többe is kerülhet mint 500 magyar forint, pedig én ezen az áron már azt vártam, hogy a kedvenc nótámat is elfütyülje nekem.

A világ más mint amilyennek hittem.