Slightly happy

A zuhanyzónkban lévő gumiállatok már vágják.

Timetrip

Az archiválós merevlemezem persze el van átkozva.

Nekiálltam, hogy letakarítsam róla a felesleget, helyet csináljak az új dolgoknak. Szokás szerint belebotlottam  régi fájlokba, amiket nem lehet csak úgy megkerülni. Az imént még csak pár fotót nézegettem három, vagy akár öt évvel ezelőttről, most meg épp a naplómat böngészem, amit még 2004-ben kezdtem el írogatni – természetesen digitálisan, képekkel illusztrálva.

Amikor a képeket léptetgetve egy album végére érek, és fanatikusan nyomogatni kezdem a tovább gombot, hogy én még akarok többet látni a múltból, látni akarom a régi helyszíneit az akkori életemnek, az állataimat – mert volt mindenféle – látni akarom azokat az álmos fényeit a régi háznak, látni akarom apám még fekete haját-szakállát, akkor rádöbbenek, hogy mennyire függök ezektől az emlékektől.

...és hogy egyáltalán, mennyire más volt akkor. Valahogy olyan jó. De visszagondolva, akkor sem voltam szinte soha megelégedve. Emlékezni viszont mégis olyan jó egy-két részletre – némelyikre meg nem.

Lehet, hogy szimplán csak be kéne ismernem, hogy most is lehet jó.

Mert végül is... az.

ps.: azt azért belátom, hogy mostani szememmel nézve, akkor minden üresebb volt, most sokkal több minden van bennem. De lehet, hogy csak lenézem fiatalabb énem.

Névjegy

Ami igazán nagy örömöt okozott Tündém számára az a másik ajándékom volt;

Egy kis csomag névjegy. Vászondarabkákra vasalva transzferpapírból, szélük kirojtozva.

Tudom, gyárthattam volna egy kamu példányt is, ahelyett, hogy itt cenzúrázgatom az adatait.

Tündének öröm ajándékot csinálni.

Vége

Három és fél év után megtörtént az amit szinte már elképzelni is csak félve tudtam.

Befejeztem matematika tanulmányaimat. Olyan érzés, mintha életem legnagyobb akadályán lennék túl. De komolyan.

Testvéri duett

Ahogy azt mondtam, miután kaptam egy 26.0-s nyeregcsövet megszólaltattam azt is, majd megmutattam bátyámnak, hogy egy régiZH-t a végére tekerve, és tologatva, még a hangszínt is lehet változtatni.

Emitt megtekinthető a virtuális duettünk!

Segítség

Ma sem volt energiám megváltani a világot, de még egy éhező afrikai országon sem sikerült segítenem.

Viszont hazafele amint gurultam nyugisan a Krisztina körúton a Déli fele, egyszer csak láttam hogy a parkban valaki a biciklijét az első kereket felemelve tolja. Láttam, hogy nincs lakat az első keréken, tehát nem valószínű, hogy lopta, így alighanem műszaki hiba kényszerítette őt a parkba.

Felugrottam a járdára és megkérdeztem, hogy tudom-e segíteni valami szerszámmal. Az úr láthatóan örült, és elpanaszolta, hogy szétment a felni, és megakadt az első kerék.

Csakugyan, egy elég csúfos felütést kaphatott a felni, mert kinyílt egy helyen két oldalra, és fennakad a canti-fékek között. Mondtam, hogy ezt helyreállítani bizony én sem tudom, de legalább kioldhatom a fékét, hogy forogjon a kerék, és tolni tudja.

Gyorsan mozgásképessé tettem az öreg montit, majd elbúcsúztam. Az úr nyújtotta a kezét, bemutatkozott és mondta, hogy a közeli hotelben kertész, ha valamivel meg tudja hálálni, akkor keressem meg.

Valószínű, hogy nem Mátyás király volt kertészlegénynek öltözve, így gyanítom, hogy nem esem el soktól, hogyha nem látogatom meg a munkahelyén a "jussomat kiváltani", de az a hála amivel nyújtotta a kezét, már elegendő fizetség volt.

Mindez valami 3 percet vehetett el a hazautamból.

Szünet

– Gondolkodtam.
– Hm?
– Tartsunk szünetet.
– Jó, addig megiszom egy sört
– Ok.

Emlék a láda aljáról

Fene se gondolta volna akkor...

(részlet a felvi.hu fórumáról. a 2007-es RKK-s gólyatábor előtti szervezkedésből)