Sok

Kicsit még az előzőről...

Szóval anno megkeresett minket előadótanárunk, hogy tudnánk-e valami előadást tartani számítógépes grafika terén.

Lelkes amatőrökként – Miki már inkább expert, ha három dimenziós grafikáról van szó – rábólintottunk, miért ne?

Aztán kiderült, hogy a CorelDraw legújabb verziójában kéne ügyködni.
Megint csak: Miért ne? Tanultam régen, egész kellemes program.

Aztán kiderült, hogy igenám, de nem csak a karnak lesz egy belsős kis huncutsága, hanem maga a Codra szervezi, az említett program hivatalos magyarországi forgalmazója.

Kicsit elakadt a lélegzetünk, de mivel elnézve az aznapi programtervet, az derült ki számunkra, hogy mi csak a bevezetőt adjuk, igazán komoly dolgokat majd utánunk, a profik mutatják be, megnyugodtunk.

Most meg komoly élőbemutatót várnak tőlünk, frenetikus poénokat; ahogy elnéztem, lényegében ránk akarják helyezni a nagyobb súlyát a dolognak...

Kicsit meg vagyunk sértődve.

Lesz előadás és jó lesz – csak még nem tudjuk hogyan. Ha már Rááldoztam 4 tantárgyam, 15 kreditem, és valószínűleg 15 ezer Forintom – pótvizsgák, illetve az előadásra való előkészületeknek is van költsége... – muszáj lesz.

*ide jön a káromkodás, a falverés-rugdosás, az artikulálatlan ordibálás, a hisztérikus nevetés és a többi*

O RLY?

Holnaptól szombatig 6 ZH? Most komolyan? Menjetek a jó büdös... Áhh... Én értem, hogy fiatalok vagyunk, meg mitt'omén... de nem jogászok, hogy leüljünk, és egy éjszaka alatt memorizáljuk a Széchényi könyvtár teljes állományát... főleg nem ilyen ótvar tananyagból/oktatás mellett...

Nem tudom hány tárgyból fogok bukni idén...

Rasz... racionalizmus?

Wilika sorban állt a bérletpénztáraknál. Már csak két emberre volt a fabódétól, fülében szólt a PASO, lábával dobolt, finoman bólogatott a zene ritmusára. Kezében három szentistván és egy rákóczi; "az azt jelenti, hogy pontosan 250-et kapok vissza" – számolt magában. Nézett a pénztár felé, mikor hirtelen mozgást látott balra a látómezejének sarkában. Lenézett, egy barna kisfiú állt ott, alig a derekáig ha ért. Köszönt;

– Helló Gagarin!

Wilika nem tudta mire vélni a dolgot. A összeráncolódott a koszos arc, és mégegyszer:

– Helló Gagarin!

Wilika gondolatban a homlokára csapott, és kivette a fülhallgatóit.

– Bérletet veszel? – kérdezte ezúttal a saját... jellegzetes hangján a fiú.
– Igen...
– Tanuló havibérletet?
– Ugyan miért érdekel ez téged?
– Tanuló havi bérletet?
– De miért kérded?
– Kussojá', én kérdeztem.
– Hogy beszélsz?
– Neszójjábe köcsög, gyere majd oda, azt' lerendezzük, a kurva anyáddal együtt! – mondja a gyerek kinyitott kabátját szétlegyezve, karjait jellegzetesen széttárva mellkasát előreugrasztva.
– Vigyázzál magadra, hallod?

Majd a gyerek elfordult, és válogatott káromkodásokat fecsegve elment. Wilika visszadugta a fülhallgatókat a fülébe, és unottan mormogott;

– Mitől bűn a rasszizmus...?

és szólt tovább a PASO;

"... Ígérem, hogy uralkodok magamon... é-é-éé!"

Nemigen

Úgy utálom ezt a műbuzi "sznobulást".

Részben a politikában, de bármi más elvi dologban is.

A legtöbb ember inkább kivonja magát a felelősség alól, elhatárolódik mindentől, és szabad elmeként él, méltóságteljesen, és hallatlanul bölcsen.

Ezzel talán nem is lenne baj – bár szerintem fontos, hogy az embert picit érdekelje azért, hogy mi történik körülötte –, csak általában ők is beleszámítanak a nagy masszába, amit csoportnak, közösségnek, társadalomnak nevezünk, és akarva akaratlanul... a társadalom bizony számít rájuk is, vagy ha nem, de függ tőlük erősen – és nem, itt most nem csak népszavazásról beszélek.

Mitől olyan bölcs, mitől olyan vagány az, ha magasból teszünk arra, hogy mit csinálnak a társainkkal, körülöttünk, Velünk?

– Nah, ez a köcsög még az újságból is néz...
– Melyik?
– Hát az az Orbán!
– Csak szólok, hogy az a köcsög épp népszavazást írattatott ki, hogy esetleg ne kelljen majd tandíjat fizetned jövőre...
– Hé, neszójjábe!

– De amúgy teljesen jó lesz ez a fizetős felsőoktatás – mondta, azzal nagyot húzott a pezsgőből – így legalább kimaradnak a parasztok belőle!
A másik fiú, akinek még mindig picit olajszagú volt az inge gallérja – egész nap a mekiben dolgozott – odahajolt barátjához aki öklét tördelve méregette a pezsgővel körbejáró srácot és suttogni kezdett:
– Szerinted a saját beleivel kéne megfojtani, vagy inkább a pezsgősüveget toljuk fel a seggébe?

Meg most komolyan, miért fog megtanulni magyarázni az egyik előadó, ha én fizetni fogok az államnak/iskolának a tanításomért, vagy miért hagyja abba az ivást a másik, ugyanettől?

Namindegy, én megyek vasárnap. 

Mindestens haltbar bis...

Neptun

Ölni akarok
ÖLNI!

Miért nem lehet rendesen karbantartani egy olyan rendszert, amin diákok százainak a tanulmányai múlnak? Miért nem lehet tisztességesen adminszitrálni? Miért van a második félévre szánt tantárgyakat tartalmazó lista neve után utótagban egy első féléves jelölés és miért csak későn találom meg? Miért van egy logikus nevű lista is, kevesebb tantárggyal? BSC Light? Vagy mi az?

És miért kell nekem fájó torokkal, idegességtől – vagy tudj'isten mitől – megszédülve (nem bírok felállni bki), fájó fejjel, eldugult fülekkel, semmi tudással kémiavizsgára mennem?

Igen, nem tudok semmit.
Próbáltam megerőszakolni az agyamat, de most valahogy nem ment. Máskor sosem volt gond, amikor le kellett ülnöm és újból végigmennem az anyagon... de most. Talán jövő hétfőre az UV-ra.

Egyébként... amit nem lehet 6 óra alatt megtanulni, ahhoz egy élet kell...

Matek

...szóval túl vagyunk a matematika pótZH-n. Nekem nem jött össze, ezt most le merném fogadni – hacsak nem úgy javítják, mint anyagszerkezettanon, aholis minden apró kis ügyködésemre adtak pontot (áldásom rájuk).

Ami zavart benne:
Ilyen ótvar egy dolgozatot még nem láttam. Kézzel volt írva. Nem, nem ez benne a baj. Megesik, bár szerintem igazán nem nagy kérés egy főiskolán, géppel csinálják. De hogy hatszor át legyen rajta minden húzva, satírozva, aztán újrafirkálgatva?
Meg legalább azt láttam volna rajta, hogy kicsit a dolgozatot összeállító tanárok is akarják, hogy a sok szerencsétlen diák, ugyan menjen már át ezzel az utolsó utáni eséllyel. Inkább az ellenkezőjét éreztem az összeállításon.

De akárhogy is legyen. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ennyi legyen a hülye az iskolában. Nem hiszem el, hogy ennyi az olyan diák akit nem lehet megtanítani a matematikára. Nem vájja a szemét a vezetésnek, hogy ennyi a bukás ebből a tantárgyból? Egy dolog, hogy a diák az egy lusta állatfaj, de azért ha kis akarat van benne, átmegy mindenen. Könyörgöm, segítség nélkül átmentem Fizikán, Mérnökismereteken, de még Anyagszerkezettanon is elsőre. Meg tudták nekem tanítani a tanárok. Matematikából pedig, különmatek nélkül meg még mindig fogalmam sem volna arról, hogy mi a deriválás... Erre a ZH-ra viszont becsülettel készültem (ami nem jellemző rám általában), és mégis, ahogy nézem, esélyem sem volt.

Haragszom, igenis haragszom.

(ps.: gondolnátok, hogy ez a bejegyzésem volt kereken a 100-ik? Gyász...)

EDIT: KOMMENTELÉS LEZÁRVA. TanáPeti pöcsméregetős hülyeségei és a többieknél okozott lelki turbulencia, valamint a dedós személyeskedés már veszélyes méreteket öltött.

Peti... nagyon okos vagy... tényleg. Majd szarunk babérkoszorút a fejedre.
Tudod az a baj, hogy az okosság az egy dolog, de emberileg nem nézek túl sokat belőled.

Boldog karácsonyt

A Sex Suicide & Lollypops staff-ja – az-az én – ezúton kíván nektek boldog...

Jajmár. Most komolyan, ki az aki a szívéhez kap nagy boldogan, mikor a mobilszolgáltatója megküldi az ezévi karácsonyi üdvözletet, egy SMS-ben? Vagy amikor a névnapi üdvözletet kap a bankjától? Olyan személyreszóló és megható.

Én tegnap este már épp gyanakodtam, hogy meg sem mozdult a telefon a zsebemben, mikor ilyenkor már rendszerint vagy négy "Áldott Békés Karácsonyt neked és az egész családodnak!" gyűjtőSMS-t kaptam, de úgy tűnik, hogy idén megúszom. De nem. Csak lemerült szegény öreg telefonom. Hamar rá a töltőre, feléleszt és csipog is. Igaz idén megúsztam kettővel. Nofene!

Az iwiw persze hemzsegett a tartalmas kívánságoktól, már vagy két napja. Csak elvéte volt egy-két hozzám hasonló, megsavanyodott, tapló, magánakvaló bumburnyák, aki csak röhögött, vagy akár gúnyolódott is az üres és giccses (Kari, Bari, Aji...) üzeneteken.

Sebaj, a harcsapaprikás és a túróscsusza amit Anyuék csináltak legalább finom volt és bátyámtól kaptam egy tök jó könyvet, amit lefekvés előtt még hamar el is olvastam – de rég nem olvastam már.