Háhómennyek?

Sétálok a Margit körtén, már befordulnék az egyik kapualjba, csak pár méter, mikor hátbacsengetnek.

Megállok, hátrafordulok látom, hogy egy fiatalabb, testesebb nő jön mögöttem biciklivel utat követelve a járdán, a gyalogosok között. Odafordulok hozzá, és megcsóválom a fejem;

– Na, ezt így légyszíves ne. A járdán a gyalogosoknak van a helyük...
– Hámemé? Háhómennyek? Ott az autók között? – bök húsos ujjával a hídlezárás óta felhígult útra.
– Naná!

Itt valami érthetetlen mormogással válaszolt, mire én:

– Figyelj, egy éve biciklizem itt Budapesten, és nem ütöttek el.
– Hát majd el fognak!

Engem nem érdekel mit mondtok rám, milyen intoleráns bunkó vagyok, de az ilyennel rajzoljon csíkot egy IFA az aszfalton.

De jogos bátyám gondolata; Ilyenkor fél percbe bele kéne sűríteni a KRESZ-t, az érvelést, példák felmutatását, a meggyőzést, pszichológiai taktikákkal és minden egyébbel?

Szónikus

Leszálltam a buszról, megálltam az út közepén, körülnéztem és hirtelen valami hihetetlen boldogsággal töltött el a szitáló eső látványa. Az a fajta eső, ami annyira apró, hogy már nem is hullik igazán, csak megáll tétován a levegőben. Én is épp úgy álltam ott a forgalmatlan út közepén és figyeltem a ködfüggönyt. Olyan érzés volt, mikor hirtelen rámzúdul egy nagy adag boldogság, de a buszról magammal hozott rosszkedvem elég volt ahhoz, hogy ezt a hatalmas emocionális buborékot rossz irányba terelje;

Már a buszon is néha görcsbe rándult a kezem, a tekintetem pedig olvasztotta az ablakokat, de most úgy éreztem;

Ordítani akarok.

Teljes erőmből, gyomorból, érezve, ahogy a rezgés átjárja a testem, feltódul a feszültség még az ujjaim hegyében is, majd egy hirtelen robbanással kiáramlik a testemből.

Napjában többször elhatározom, hogy kész, engem nem érdekel, ennek nincs értelme, nemérdemes ezzel foglalkozni...

...és mégis.

Hülye vagyok.

A szembe lógó haj genetikailag módosít? Vagy mi okozza a mániákus rosszkedvet?

Saturday night fever 2

Könyörgöm, legalább születésnapomon hadd menjek el NightRide-ozni!

Persze, hogy megint lázasodom.

Hakkeh!

Megvan az első dolog ami hiányzik a kevei házból.

A fáskamra.

Oda le lehetett menni, megragadni a baltát, és jó paraszt ember módjára kiadni a frusztrációimat. Az igazi az volt, ha egyedül voltam a házban. Ilyenkor bátran lehetett káromkodni, vagy ha annál is nagyobb volt a méreg, artikulálatlanul ordítani gyomorból. Ha plafonig tele volt tömve fával a helyiség, az külön öröm volt, ugyanis ilyenkor bármerre lehetett lendíteni a baltát.

Itt Budán mit csinálok? Magamba fojtom, összeszorítom a fogaimat, majd amikor hirtelen fel-feltódulnak a gondolatok, rácsapok az asztalra, vagy egyéb hatásosabb módon próbálom tönkretenni a kezemet.

Nem kell

Szép.

Nagyanyám megszentségtelenítette a Palacsintasütőmet. A teflonosat. A franciát.

Azért kaptam szülinapomra testvéreimtől, hogy kiélhessem magam midőn palacsintát sütök, erre ma reggel azt látom, hogy kihűlt, sűrű olaj tölti kis, és húsmorzsák úsznak benne.

Legszívesebben kidobnám az egészet, látni se akarom többé.

Disztingvizé

Komolyan, kéne a Zinternetbe egy olyan filter, ami a fél, vagy egy megabyte feletti gif-eket feltöltők gépét örökre letiltja.

Nagyon csúnyán meg tudnék rúgdosni egy-két kockát, például azokat akik képesek egy 16 megabyte-os gif-et fórumaláírásként használni.

Létszám

Tudom, hogy kicsit sok lesz a rövid, párszavas-képes posztokból, de akkor is.

Elmentek ti a picsába;

Party

Most nem mondjátok komolyan, hogy míg minket 1800 Ft-ért, csiniöltözékben a tetü e-klubba akartak küldeni gólyabálozni, addig a MOME-sok a Dürer kertben huligánkodhatnak 8 hektóért. Nem beszélve arról, hogy tavaly mintha Vad fruttik és Yellow Spots (!!!) lett volna nekik a menü. Nekünk meg huligenz.

Szar ez a suli.