Később

Később könnyű okosnak lenni. De most, hogy még a "késő" előtt vagyok, borzasztó nagy nyomást érzek, ami némileg cselekvésképtelenné tesz, egészen addig míg késő nem lesz...

Kovács Cunami

Facebook-on mindenféle csoporthoz csatlakozni, eszetlenül dzsojinolni, meg fanolni vicces dolog szerintem.

Néha még hasznos is lehet. Például ott volt a "ha egymillió rajongót összegyűjtök, anyu abbahagyja a dohányzást", de nekem még az infantilis, amerikai férj kezdeményezése is tetszett, melyben a rajongói szám elérése után a feleség megengedi, hogy a családi ház kalózhajóvá alakuljon.

Ám nemrég találtam egy oldalt ami csak elsőre volt számomra vicces, de még jóval a "Rajongó leszek" gomb megnyomása előtt szomorúnak bizonyult;

"Ha egymillió rajongót összegyűjtök, akkor a nővérem gyermekét Megatronnak fogják hívni"

Jó-jó, először tényleg vicces, viszont ha azt a szerencsétlen gyermeket tényleg Megatronnak fogják hívni...

Persze nálunk is voltak olyan próbálkozások, mint a Kovács Fradika, vagy a Tóth Marihuána...

Erről jut eszembe a "faszészülszgyereket.com" – sajnos már nem posztolnak új anyagot, de az archívumban is találni elég szörnyűködni valót.

Proli düh

Lovat mindenkibe aki boldog és ujjong, és hisz a jóban, szépben.

Faszostul.

Mit fog szólni?

– Jajj kisonokám, ne teregess már a nappaliba, hát mi lesz, ha véletlen jön valaki, mit fog majd szólni?
– (Mit bazmeg, hát azt, hogy "A kurvamindenit! Hát Csehék TISZTA RUHÁT HORDANAK,  JÉÉÉZUSOM!")

(ps.: azért a nappaliba, mert ott üzemel a konvektor, a másik szobában, meg két napig pácolódhatnak az alsóim nyirkosan)

Háhómennyek?

Sétálok a Margit körtén, már befordulnék az egyik kapualjba, csak pár méter, mikor hátbacsengetnek.

Megállok, hátrafordulok látom, hogy egy fiatalabb, testesebb nő jön mögöttem biciklivel utat követelve a járdán, a gyalogosok között. Odafordulok hozzá, és megcsóválom a fejem;

– Na, ezt így légyszíves ne. A járdán a gyalogosoknak van a helyük...
– Hámemé? Háhómennyek? Ott az autók között? – bök húsos ujjával a hídlezárás óta felhígult útra.
– Naná!

Itt valami érthetetlen mormogással válaszolt, mire én:

– Figyelj, egy éve biciklizem itt Budapesten, és nem ütöttek el.
– Hát majd el fognak!

Engem nem érdekel mit mondtok rám, milyen intoleráns bunkó vagyok, de az ilyennel rajzoljon csíkot egy IFA az aszfalton.

De jogos bátyám gondolata; Ilyenkor fél percbe bele kéne sűríteni a KRESZ-t, az érvelést, példák felmutatását, a meggyőzést, pszichológiai taktikákkal és minden egyébbel?

Szónikus

Leszálltam a buszról, megálltam az út közepén, körülnéztem és hirtelen valami hihetetlen boldogsággal töltött el a szitáló eső látványa. Az a fajta eső, ami annyira apró, hogy már nem is hullik igazán, csak megáll tétován a levegőben. Én is épp úgy álltam ott a forgalmatlan út közepén és figyeltem a ködfüggönyt. Olyan érzés volt, mikor hirtelen rámzúdul egy nagy adag boldogság, de a buszról magammal hozott rosszkedvem elég volt ahhoz, hogy ezt a hatalmas emocionális buborékot rossz irányba terelje;

Már a buszon is néha görcsbe rándult a kezem, a tekintetem pedig olvasztotta az ablakokat, de most úgy éreztem;

Ordítani akarok.

Teljes erőmből, gyomorból, érezve, ahogy a rezgés átjárja a testem, feltódul a feszültség még az ujjaim hegyében is, majd egy hirtelen robbanással kiáramlik a testemből.

Napjában többször elhatározom, hogy kész, engem nem érdekel, ennek nincs értelme, nemérdemes ezzel foglalkozni...

...és mégis.

Hülye vagyok.

A szembe lógó haj genetikailag módosít? Vagy mi okozza a mániákus rosszkedvet?

Saturday night fever 2

Könyörgöm, legalább születésnapomon hadd menjek el NightRide-ozni!

Persze, hogy megint lázasodom.

Hakkeh!

Megvan az első dolog ami hiányzik a kevei házból.

A fáskamra.

Oda le lehetett menni, megragadni a baltát, és jó paraszt ember módjára kiadni a frusztrációimat. Az igazi az volt, ha egyedül voltam a házban. Ilyenkor bátran lehetett káromkodni, vagy ha annál is nagyobb volt a méreg, artikulálatlanul ordítani gyomorból. Ha plafonig tele volt tömve fával a helyiség, az külön öröm volt, ugyanis ilyenkor bármerre lehetett lendíteni a baltát.

Itt Budán mit csinálok? Magamba fojtom, összeszorítom a fogaimat, majd amikor hirtelen fel-feltódulnak a gondolatok, rácsapok az asztalra, vagy egyéb hatásosabb módon próbálom tönkretenni a kezemet.