Bringás élőlánc!

Wilika ott volt!

Lehet mindenféle megsavanyodott "hát elbohóckodtunk", meg "nem ért ez semmit" kommenteket fűzni hozzá, de én baromira jól éreztem magam.
Egyedül a többiekből hiányoltam a lelkesedést. Kapom jobbról a jelszót amit László János mondott ki a sor elején, a megbeszéltek szerint kiáltom tovább balra, erre meg  néma csöndben néznek rám onnan... morcos lettem.

Vicces, hogy vagy háromszor jöttek oda hozzám, hogy megkérdezzék, mi folyik itt. Egy mobilon keresztül távirányított férj – persze, vettem kenyeret, felvágottat is, majd megyek haza – egy érdeklődő, mosolygós néni, és két lány, akiket sajnos jól elijesztettem, mert pont akkor jött jobbról a kiáltás – és továbbítottam – ők meg "jajóokéköszi" el is rohantak.

Amúgy – ahogy arra előző posztban is felhívta bátyám a figyelmem – csakugyan némi "médiaszereplésem" is volt, az index videóján magamra ismertem. Furcsa különben, hogy ezekben a cuccokban nem ismerek magamra, csak szépen egyenként beazonosítottam a sisakom, a biciklim, a kabátom, meg a szorítókat a nadrágomon.

Kükü válla mögött tűnök néha fel a háttérben – amint épp nazális higiéniámmal foglalkozom –, illetve a monológja alatt látszom a kép közepén (0:19-től) amint épp a holnapi mágneslap osztásra cserélünk számot páran.

forrás: index.hu

Emitt meg az index cikke

Biciklisztriptíz

A tegnapi éjjeli biciklizésen (65km) hideg volt. Hogy a Kandóról érkező kolléga hogyan bírta egy szál ujjatlan póló+láthatósági mellényben, azt nem tudom.

Idontspeakhungarian

Mikivel kiszabadultunk a suliból, úgy döntöttem, tévedjünk el a Margit -szigetre ha már az Árpád híd lába felé van a suli, és menjünk hazafele a szigeten.

Kellemes kis sétebringázásba bocsátkoztunk, nem hajtott minket senki. Útközben egy srác a kezünkbe nyomott egy-egy CM-es matricát aminek örültünk, majd a srác is örült, mikor kiderült, hogy gyakran látogatom a CriticalMass fórumát és képben vagyok. :)

Aztán a szigetről kiérve a budai oldalon, a sarki bolt árnéykában láttunk egy szakállas férfit fejreállított bringáját szerelgetni.  Szerencsére volt szerszámosládikája, de gnodltam, ugyan menjünk már oda, kérdezzük meg, háthaszüksége van valamire. Odatoltuk a bringákat, rákérdeztem az úrra, hogy boldogul-e. Először zavarodottan nézett fel, majd furcsa akcentussal mondta, hogy "Uhm, sorry, I don't speak hungarian."

Mondom semmi baj, angolból penge vagyok, majd úgy megértjük egymást. Elhadarta, hogy bizony az ő kerekét is megviccelték a jó budapesti utak, és azért kapta hirtelenjében szét a bringát, de most mindig kiugrál a kerék ahogy be akarja csavarni, úgyhogy igen, köszöni szépen a segítséget, szüksége van rá.

Hamar összeraktuk a biciklit, örült a segítségnek. Megkérdeztem, hogy "by the way", honnan jött. "Bulgaria!" Végül be is mutatkoztunk egymásnak Vilmos, Miklós, Vladimir. Kezet fogtunk, majd mentünk.

Tessék segíteni a bringájával bajlódó embernek!

Majd a kismadár vigyáz rá

Még mindig van mára posztom.

Tegnap felkerekeztem nővérkémékhez látogatóba. Visszafele benéztem az aquincumi madarasteszkóba, mert táskát akartam venni – illetve kenyérpirítót kért nagymamám, de egyelőre csomagtartót kéne szereznem a gépre. Mikor odaértem, és le akartam lakatolni a biciklimet, elszörnyedtem;

Most halál komolyan ide kéne tennem a biciklimet? És mégis hogyan lakatoljam le?

Végül úgy döntöttem, hogy bár messzebb van a kijárattól, de talán így jobb lesz.

Végül sikerült táskát vennem, ám az sem volt egyszerű szülés. Elsőként keresztülverekedtem magam a barbie/pókember/witch(!!!) és egyéb disney/pixar -mintás táskákon, aztán megtaláltam a 6-8 kHUF körüli nagyon sportos táskákat és megállapítottam, hogy ebben ki is merül a teljes készlete az áruháznak.

Csalódottan sétáltam vissza a gusztustalanabbnál gusztustalanabb táskákhoz, mikor a polc mélyén megpillantottam egy magányosan kallódó, véregyszerű táskát. Felkaptam, árellenőrző automata, aztán vittem is a pénztárba.

NightRide szept 6.

Végre eljutottam!
K_rvajóvolt!

Innen van: NightRide szept. 06.

Innen van: NightRide szept. 06.

Bringa

Egész nap fájt a fejem, a szemem, szédültem, rosszul voltam.

Átöltöztem, bringára ültem, és biciklizni mentem. Nem mentem olyan nagy távolságot – csak le a Margit-sziget végéig , és vissza, kb. 12km –, inkább csak a vége fárasztott szokás szerint, – továbbra sem sikerült megbarátkoznom az emelkedőkkel, de legalább amint kapaszkodtam felfele egy öltönyös srác rámszólt: "Nyomjad tesó, nincs már sok, a végén már csak gurulni kell!"

Ja, és a lényeg; Tök jól vagyok.

Bringázzatok ti is!

Mászterkárd

Egy pohár UHT tej; ~50 Ft
Két tojás: ~80 Ft
30 Deka liszt: ~40 Ft
Szóda: ~30 Ft
Töltelék: 100 Ft

A kisütött palacsintákkal elkerekezni a Millire, és nézni a Gébics előtt elégedetten nyammogó, éhes bringásokat;

Felbecsülhetetlen...

Az üzemeltetőnek meg a jó k_rva anyját, Szultán úgyis megtalál!

Gébics

A Gébicset nem adjuk! Hol van ilyenkor Szultán?

Remélem megoldják a fiúklányok. Többet addig pánikkeltés elkerülésének érdekében nem írok.