Megint álom

Azt álmodtam nemrégiben egy délutáni alvás során, hogy létrehoztam egy e-mail címet megboldogult nagyapám részére, hogy írhassak neki. Eleinte csak azért, hogy leírhassam amit neki mondanék, ha még élne, de egy idő után úgy éreztem, hogyha elég levelet írok arra a címre, akkor egy nap választ is kapok majd.

Egy száz kilós hulla eltűntetése

Nemrégiben egész különöset álmodtam.

Megöltem egy embert. A folyamat maga nem rémlik, csupán a tény, hogy megtörtént. Mit tehettem mást, az éj leple alatt kivittem valahová és elástam. Letudtam, és elkönyveltem magamban, hogy ennyi, ezt ugyan meg nem találják többé, pár év és elfelejtem az egészet.

Ég tudja miért, de később kénytelen voltam még egy embert eltenni láb alól, ha jól emlékszem hirtelen felindulásból történt. Becsavartam nejlonba, és otthagytam a pincében – a régi kevei házunk 100m²-es, ezerféle kacatot rejtő pincéjének egyik zugába a salgóra. Ezúttal bonyolultabb volt a helyzet, ugyanis anyuék otthon voltak, és tudtam, hogy nem tudok kínos kérdések nélkül elindulni késő este, vállamon egy jókora zsákkal. Tovább nehezítette a dolgot, hogy ez az áldozat meglehetősen kövér volt. Tudtam, egyben képtelen leszek felemelni, és kivinni, így hamar rájöttem, hogy nincs mese, meg kell felezni. Amint ezen morfondíroztam, fáradtan dörzsölgettem a szemeimet, és arra gondoltam, hogyha félbevágom, akkor kénytelen leszek a gerincét is átvágni – magasságára merőlegesen terveztem a felezést, úgy deréktájt –, és hogy azzal mi macera lehet, meg utána a kibuggyanó beleket is össze kell majd gyűjteni.

Mivel láttam, hogy ez így nem megy, és anyuék még mindig nem mentek el otthonról, a hulla ott maradt a salgón, zacskóba zárva. Teltek-múltak a napok, és egyre kínosabbnak éreztem, hogy a tetem szép lassan oszlásnak indul, és én még mindig nem tudtam kivinni és elásni.

Akkoriban elég sokat prokrasztináltam – dolgok folyamatos halasztása, elnapolása, halogatás – feltehetően ez a körülmény szülte ezt a bizarr álmot.

Álom megint

Azt álmodtam, hogy a Retrock tulaja munkát adott kiadványszerkesztőként.

Délután egykor kezdődött a munkaidőm, addigra már ott volt az asztalomnál egy csomó dühös megrendelő. Haragudtak rám, mert ők reggel kilenc óta vártak, hogy végre előadhassák nekem, milyen esküvői meghívókat akarnak.

Nem nagyon tudtam megértetni velük, hogy nagyon sajnálom, de nekem azt mondták, hogy délután kezdődik a munkám, továbbá azt sem vették figyelembe, hogy nagyon nehezen dolgozom, mert míg próbáltam felvenni a rendelésüket, egy hatalmas kígyó minden áron belém akarta mélyeszteni a fogait, amiket egész ügyesen távol tartottam magamtól a nyitott szájába nyúlva, felső állkapcsát megmarkolva.

Trombita

Álmomban vizsgázni voltam, amolyan államvizsga lehetett, csak az egész olyan volt, mint egy nagy csoportos terápia. M. Gergely barátom volt soron, épp valamilyen hangszeren játszott Szűcsági tanárnőnek, de nagyon jól, amire én úgy gondoltam, hogy tök jól menne egy jazz-es trombitaszóló, így hát odaugrottam, hogy megmutassam, milyen jól tudok trombitahangot utánozni. (Tényleg tudok olyat, vagy legalábbis valami hasonlót. Nem fárasztottam ezzel még senkit, csak a zuhany alatt próbálkoztam magányomban. Leginkább egy sérült trombitába vegyülő kakas hangjára emlékeztethetek olyankor.)

És ilyenkor jött a borzalom; tanárnő odafordult hozzám és szigorúan rendre intett, hogy ne zavarjam M. urat a vizsgában az én felesleges magánszámommal. Szemeiben láttam, hogy ebben a pillanatban mélységesen megvet, egy mitugrásznak tart.

Lehet, hogy államvizsgáig tényleg jó volna valamilyen hangszert megtanulni.
Csak úgy.

Mechanikus álom

Szóval a Kedves egyszer a mechanika tanárunkról álmodott, amint épp azon vacillál, hogy 3-ast, vagy inkább 4-est adjon az írásbelimre. Haha, gondoltam, micsoda tébolyult álom!

Aztán ezt félig-meddig el is felejtettem, eljött a vizsgaidőszak utolsó napja, a mechanika vizsga ideje. Sok rinyálás, kevés tanulás, még kevesebb alvás, reggel megyünk be vizsgázni, és én közben már az idegességtől bukfencezgető gyomromat markolva azon morfondírozom, mi az isten verését fogok mondani szüleimnek, ha megint megbukom.

Sebaj, azért neki kell menni a megmérettetésnek. Bent ülök a vizsgán, puska nincs, Szederné van, utóbbi paramétert figyelembe véve, az első helyénvaló – Dávid barátunk számológépét széthúzva a tanárnak összeszalad a két szemöldöke, mire Dávid felnéz, és megjegyzi mosolyogva; "az fizikai kémia!".

Három feladatot a négyből több-kevesebb magabiztossággal megcsinálok, negyedikre már ha akarnám sem tudnék időt fordítani, aztán vizsga végén kérdések szóban, válaszok írásban a papíromra, közben bőszen huzigálom át a képleteket az egyik feladatomban, sűrű "jajbazmeg"-eket mormogva a tenyerembe, javítgatva, végül beadom én is a papirost.

Tündével haza, pihenés, majd telefon Sanyitól, neki sikerült, jegyek fent a neptunon. Gép elé ülünk, bejelentkezem, és megnézem a rendszerüzenetet, majd hirtelen elfordulok a géptől, és a kezeimbe temetem az arcom;

...Műszaki mechanika II.' tárgyhoz tartozó Vizsgajegy eredményére Jó (Bejegyzés dátuma: 2010.01.22.) lett beírva...

Kis leszúrás Tündétől, a felesleges sírásért, majd ő is megnézi a jegyét.

Az álmában neki nem sikerült a vizsga de szerencsére a jósképességei még nem 100%-osak.

Megint

Állunk a Moszkva tér irányában a Mechwart ligeti kereszteződésben éjjel. Sehol senki. Nézem a lámpát. Piros. Várunk.

Ő előttem, négykézlábra ereszkedve a langyos aszfalton, én hátulról benne. Látom, hogy keresztbe most sárgul, majd pirosba vált, lassan zöldet kapunk, mire én kiveszem a lőcsöt, és mondom "álljunk fel, inkább gyalogoljunk a járdán."

Egy darabja megyünk, mikor egy betört kirakat előtt megállok, és felsóhajtok; "Már megint meztelenül sétálunk. Inkább menjünk haza, nem akarok arra kijózanodni, hogy ruha nélkül járok Budán." Hazaindulunk.

...és még kismillió mást is álmodtam.

Csak a szívedet

Azt álmodtam, hogy tüzes tekintetű, karcsú lányok próbálnak elcsábítani, férfiúi ösztönömet kihasználva, hogy egy arra alkalmas pillanatban ellophassák a szerveimet, és eladják jó pénzért keleti országokban.

Valamint egy autóút mellett napoztam majdnem meztelenül, valahol talán Ráckeve környékén, mikoris hatalmas, gomolygó, fekete felhőtömeg indult meg az irányomba a földfelszín mentén, a távolban – talán égett egész Ráckeve –, mire én pánikszerűen az ágyékomra szorítottam a gázmaszkom.

Husi

Bizarr álmom volt a minap.

Azt álmodtam, hogy tulajdon falloszom bedaráltam. Olyan csinos kis kukacokra, amik a nagymama húsdarálójából kúsznak ki, azzal a különös, akadozó mozgással amikor beleengedi a véreshúst.

Nem tudom, hogy ez annak-e a jele, hogy már feladtam, vagy annak, hogy valami extrémre vágyom.

Mindenesetre felettébb különös, hogy mindezt csak azért mertem megtenni, mert végig ott motoszkált a fejemben, hogy ez bizony csak álom. Kérdés, hogy akkor miért nem egy ilyen klasszikus témára hajtottam, mint például a repülés, ahelyett, hogy megcsonkítottam magam, mikor csak fel kellett volna teljesen ébresztenem a tudatomat.