Mechanikus álom

Szóval a Kedves egyszer a mechanika tanárunkról álmodott, amint épp azon vacillál, hogy 3-ast, vagy inkább 4-est adjon az írásbelimre. Haha, gondoltam, micsoda tébolyult álom!

Aztán ezt félig-meddig el is felejtettem, eljött a vizsgaidőszak utolsó napja, a mechanika vizsga ideje. Sok rinyálás, kevés tanulás, még kevesebb alvás, reggel megyünk be vizsgázni, és én közben már az idegességtől bukfencezgető gyomromat markolva azon morfondírozom, mi az isten verését fogok mondani szüleimnek, ha megint megbukom.

Sebaj, azért neki kell menni a megmérettetésnek. Bent ülök a vizsgán, puska nincs, Szederné van, utóbbi paramétert figyelembe véve, az első helyénvaló – Dávid barátunk számológépét széthúzva a tanárnak összeszalad a két szemöldöke, mire Dávid felnéz, és megjegyzi mosolyogva; "az fizikai kémia!".

Három feladatot a négyből több-kevesebb magabiztossággal megcsinálok, negyedikre már ha akarnám sem tudnék időt fordítani, aztán vizsga végén kérdések szóban, válaszok írásban a papíromra, közben bőszen huzigálom át a képleteket az egyik feladatomban, sűrű "jajbazmeg"-eket mormogva a tenyerembe, javítgatva, végül beadom én is a papirost.

Tündével haza, pihenés, majd telefon Sanyitól, neki sikerült, jegyek fent a neptunon. Gép elé ülünk, bejelentkezem, és megnézem a rendszerüzenetet, majd hirtelen elfordulok a géptől, és a kezeimbe temetem az arcom;

...Műszaki mechanika II.' tárgyhoz tartozó Vizsgajegy eredményére Jó (Bejegyzés dátuma: 2010.01.22.) lett beírva...

Kis leszúrás Tündétől, a felesleges sírásért, majd ő is megnézi a jegyét.

Az álmában neki nem sikerült a vizsga de szerencsére a jósképességei még nem 100%-osak.

Megint

Állunk a Moszkva tér irányában a Mechwart ligeti kereszteződésben éjjel. Sehol senki. Nézem a lámpát. Piros. Várunk.

Ő előttem, négykézlábra ereszkedve a langyos aszfalton, én hátulról benne. Látom, hogy keresztbe most sárgul, majd pirosba vált, lassan zöldet kapunk, mire én kiveszem a lőcsöt, és mondom "álljunk fel, inkább gyalogoljunk a járdán."

Egy darabja megyünk, mikor egy betört kirakat előtt megállok, és felsóhajtok; "Már megint meztelenül sétálunk. Inkább menjünk haza, nem akarok arra kijózanodni, hogy ruha nélkül járok Budán." Hazaindulunk.

...és még kismillió mást is álmodtam.

Csak a szívedet

Azt álmodtam, hogy tüzes tekintetű, karcsú lányok próbálnak elcsábítani, férfiúi ösztönömet kihasználva, hogy egy arra alkalmas pillanatban ellophassák a szerveimet, és eladják jó pénzért keleti országokban.

Valamint egy autóút mellett napoztam majdnem meztelenül, valahol talán Ráckeve környékén, mikoris hatalmas, gomolygó, fekete felhőtömeg indult meg az irányomba a földfelszín mentén, a távolban – talán égett egész Ráckeve –, mire én pánikszerűen az ágyékomra szorítottam a gázmaszkom.

Husi

Bizarr álmom volt a minap.

Azt álmodtam, hogy tulajdon falloszom bedaráltam. Olyan csinos kis kukacokra, amik a nagymama húsdarálójából kúsznak ki, azzal a különös, akadozó mozgással amikor beleengedi a véreshúst.

Nem tudom, hogy ez annak-e a jele, hogy már feladtam, vagy annak, hogy valami extrémre vágyom.

Mindenesetre felettébb különös, hogy mindezt csak azért mertem megtenni, mert végig ott motoszkált a fejemben, hogy ez bizony csak álom. Kérdés, hogy akkor miért nem egy ilyen klasszikus témára hajtottam, mint például a repülés, ahelyett, hogy megcsonkítottam magam, mikor csak fel kellett volna teljesen ébresztenem a tudatomat.

Apró siker

Ha csak egy rövid időre is, az éberséghez végtelenül közel, még ha nem is csináltam nagy dolgokat...
De sikerült. Valahogy, megint megtalált a tudatom álmomban.

Nem emlékszem pontosan arra, hogy mikortól, és magára az álomra sem emlékszem teljesen, de így is nagyon örülök neki.

Tegnap annyit olvasgattam a Szakíts ha bírsz blogot, hogy az álmomba is beette magát pár történet. Onnantól emlékszem az álomra, hogy jön haza a férje (élettársa/bátyja/akárkije akitől tartani kell) a lánynak akinél vagyok, én meg hirtelen jobb ötlet híján beálltam az ajtó mögötti résbe – most, hogy visszagondolok nehezen nyíló fürdőszobaajtónkról mintáztatott – és ott bújtam el. Hatalmas, talán több mint két méter magas ember jött be, kopaszodó, szódásszifon-szemüveges tohonya alak. Hamar kifordultam az ajtó mögül, és kiszaladtam, reménykedve abban, hogy nem néz hátra és bár nagyon tartottam tőle, hogy meghall, érdekesen arra sem figyelt fel, hogy pár ügyetlen mozdulattal próbálom magam után berántani az ajtót.

Meglepve tapasztaltam, hogy nem egy panelház lépcsőházában vagyok. Sokkal inkább egy elegáns ház előszobájában. Találtam egy újabb ajtót, azon kimentem, és nagy megelégedésemre végre egy kacskaringós, cirádás, kovácsoltvas-korlátú lépcsősor alján találtam magam. Valahol itt jött vissza a tudatom, mert gondoltam egyet, és úgy döntöttem nem akarok lépcsőzni, mi van, ha jön utánam a kopaszodó ember, gyorsabban kell feljutnom a tetejére, ezért komótosan fellendítettem a karjaimat, és elkezdtem felfele lebegni szintről-szintre kapaszkodva.

Amint lassan, mind feljebb rúgva magam minden szintről, egyre feljebb jutottam azon gondolkodtam, hogy túl közel érzem magam az éberséghez, lehet, hogy az egészet csak képzelem, nem is álmodom. Aztán végül is úgy döntöttem hogy de, ez már igenis álom, de éreztem, hogy nagyon törékeny – visszagondolva, forognom kellett volna, vagy a tenyeremet összedörzsölnöm, azt olvastam, hogy az segít meghosszabbítani az álmot. Érdeklődve figyeltem, hogy mennyire éles, részletgazdag minden. Este pont azon tűnődtem, hogy vajon tudatos álmunkban a környezetet is nekünk kell-e kitalálnunk? Egyre kíváncsibb lettem, ezért megálltam az egyik szinten és körülnéztem.

A lépcsőház dugig volt tömve mindenféle kacattal. Antik bútorok, telepakolva régi lemezekkel, papírokkal, porcelánnippekkel. Odasétáltam egy polchoz, és elkezdtem nézegetni, mik vannak rajta. Nem is tudom, hogy mi volt igazán az amit kiszúrtam magamnak. Talán egy makett, esetleg egy ólomkatona, apró szoborcsoport, tényleg nem tudom minek nevezzem. Világháborús katonák vontattak rajta egy ágyút, talán lovak is voltak a kompozícióban. Ki is volt festve, és nagyon apró volt az egész. Érdeklődve figyeltem, és csak ámultam, hogy mindez csak álom, és bár tudatomnál vagyok, magát a környezetet nem én alakítottam ki.

Valószínűleg ilyenkor tájt kezdtem ébredezni, eddig emlékszem. 

Nos, összegezve;
Persze, nem volt egy izgalmas, esetleg tartalmas álom, de mint kísérlet, próbálkozás, mégis élmény volt.

Agresszív törpék, Combino az Amazonason

A tudatos álmodást állítólag úgy lehet elérni, hogyha a lehetetlen dolgokat észrevesszük az álmunkban.

Nekem nem sikerült;

Álmomban törpenövésű emberek támadtak nekem, motorjaikról leszállva, de egy méretes frottírtörölközővel ami szerencsére nálam volt, sikerült távol tartanom őket, viszont elfelejtettem övet venni, így a tusakodás közben nadrágom lötyögött rajtam. Ez még akár a való életben is előfordulhatna ugye, de itt már gyanakodnom kellet volna.

Továbbá nem furcsálltam egy picit sem azt, hogy a Combino bekúszott egy amazonasi őserdőbe, és mikor már nagyon csapta felfele a vizet, kis egymás után kötött facsónakokká változott, aztán jött egy emelkedő az Amazonason, de egy levéltorlasz elzárta, és nekem kellett kitisztítanom, de egy krokodil feküdt alatta, és megijedtem, de nagyon álmos volt, így nem támadott...

...ellenben azokkal a rendkívül kellemetlen törpékkel... egyik annyira nem akart távol maradni, hogy kénytelen voltam megfojtani a törölközővel...

Nem zavart az sem egy múltkori álmom alkalmával, hogy otthon, a házunkban, a lépcsőn egy régi BMX-szel levágtatva az emeletről, egy hat sávos autópályán száguldó, irtó hosszú platformra érkezem – az étkezőnk helyett –, amit nem is vontatott semmi, ezért a végére érve könnyedén leugrattam, és gond nélkül csináltam egy 180 fokos fordulatot elsőkeréken, amire nagyon büszke voltam akkor – valójában életemben nem próbáltam ilyesmit, a yo-yo volt a legextrémebb, de abban sem jutottam messze.

Tudatos álom

Ma éjjel spontán tudatos álmom volt. Nem emlékszem minden részletére, ez a kis szelet is csak a zuhany alatt villant be.

Valami kergetett a lakásban, kirohantam az erkélyre, és hátrapillantva a valamire, ráeszméltem, hogy ilyen csak álomban lehet. Vettem egy nagy levegőt és átléptem a korlátot – ha tévedtem volna, akkor most két és fél - három emeletnyi zuhanás után feküdnék a kórházban/ravatalon.

Felettébb szórakoztató repülni, csak kicsit nehéz. Körülbelül úgy megy mint a sirályoknak. Lendület kell hozzá, bár lehet, hogy legközelebb megpróbálok, csak úgy lebegni.

Bogaras álom

Délutáni alvásom – már nagyon hiányzott – alkalmával azt álmodtam, hogy külsőre darázs-molylepke-fülbemászó keverék rovarok lepték el a házat. Konkrétan teljes valójukban nagyon ritkán láttam őket mindig csak utolsó pillanatban vettem észre amint behúzzák a villás potrohukat egy-egy menedékbe.

Eddig még nem is lett volna olyan gáz, de azok a dögök valami nagyon durván savas váladékot permeteztek és ahol az az anyag landolt (bútor, függöny, csempe, bőröm (!!!)), ott egy vattaszerű anyag kezdett el burjánzani (kicsit mint a pamacsos fehérpenész, vagy konkrétan a felbolyhozott vatta) ami tovább mart, és hihetetlenül ragadt mindenhez, nagyon masszív volt, valamint folyamatosan szórta a spórákat (úgy nézett ki mint amikor a szénsavas ásványvíz fölött elnéz az ember és látja pattogni a kis vízcseppeket) és pillanatok alatt elterjedt mindenen. A bőrömön is. Legtöbbször ecettel sikerült lemosnom, de akkor általában jött vele egy kevés a bőrömből is.

Ki kéne takarítanom...
Meg nem kellett volna megnéznem ezt a postot a szánin.