Supportöröm

– ...a megjelenő listában menjünk le az "S" betűig!
– *kat* *kat* *kat* *kat* *kat* *kat* (perceken keresztül) – jhajj, de messze van még!
– Nincs azon az egéren görgő?
– Jaaj, hogy azzal gyorsabb – *krrrec* krrrec* krrrec* – jaaj, túlmentem!

Fejelsztések a Neptun ETR-ben

Úgy érzem, hogy fejlesztésre szorul a Neptun. Mert szép-szép, hogy egy ideje már designos felhasználói felületről taszajtatunk a server error-ok kénköves szakadékaiba, de ennél sokkal több lehetőséget rejt magában ez a rendszer megannyi izgalmas ötletnek adva táptalajt a maga durva csiszolatlanságával.

Például ott vannak azok az undok hibaüzenetek amikkel a megannyi bejelentkezési kísérlet között percenként akár többször is találkozunk.

"A rendszer üzemeltető számítógépek túlterheltek.
A szerverek száma a jelenlegi terhelés lekezelésére nem elégségesek!
Kérem próbálkozzon később."

Eleve, mi az, hogy LEkezelésére? Nem lehetne valami sokkal pozitívabb szót használni? Például A szerverek száma nem képes befogadni a jelenlegi jelentkezőket.

Vagy lehetne helyette egy-egy kedves, megnyugtató kis kép, lásd őket alant:

Esetleg valami érdekességgel is szórakoztathatnának, míg nem tudok bejutni.

Ezzel persze az állandó túlterheltség problémája még mindig nincs megoldva. Érdemes volna nézni egy nagyobb szervert, vagy betársulni egy már jól működőbe. Még jobb volna, ha a neptunos ügyeim ott érnének el ahol a legtöbbet vagyok online.

Integráljuk a Neptunt a Facebook-ba!

...amúgy mondtam már, hogy idén már nem kellett tárgyat felvennem?

Hisztideficit

Egy kicsit hiányzik az az idő, mikor egyfolytában picsogtam és minden szűkölésemnek valami firkálmánnyal adtam hangot képet.

Snoopy

Emlékszem régen mennyit videóztam. Testvéreim és szüleim rengeteg VHS-t töltöttek meg nekem különféle műsorokkal, amit rendszerint arról a két csatornáról vettek fel, ami akkoriban elérhető volt, vagy esetleg elkértük a Gabi bácsiék videóját, és akkor ment a kalózkodás – amiről persze fogalmam sem volt akkoriban, hogy illegális.

Egyik kazettán ott volt az 1972-ben készült Snoopy gyere haza! című rajzfilm. Számtalanszor megnéztem, aztán valahogy elvásott a kazetta egy fiók mélyén. Nemrég – úgy 16-18 év elteltével – újra láthattam ezt a rajzfilmet, és a furcsa nosztalgikus sokk mellett egy csomó más érzés is megfordult bennem.

Tény, hogy megvannak a maga hiányosságai a filmnek – nem véletlenül csak a negyedét hozta vissza eleinte a készítésbe fektetett pénznek –, de most felnőtt fejjel nézve meglepődtem, hogy mennyire a felnőttek problémáiról szól.

Láthatunk benne egy örök lúzer fiút, akinek nem sok tekintélye van, még saját kutyája sem tiszteli, ám mégis életképtelennek érzi magát nélküle, aztán egy kedves, magányos lányt, aki reménytelenül keresi mások figyelmét, szeretetét.

...és persze ott van persze a főhős, akin keresztül a régi és új kapcsolata között vergődő, döntésképtelen ember dilemmáját kísérhetjük figyelemmel. Csak a film végén szabadul fel ebből a helyzetből, mikor egy külső tényező dönt helyette.

Tudom én, kicsit túlzás egy rajzfilmbe ennyi mindent belemagyarázni, és ha még tényleg benne is volna mindez, akkor is ormótlan dolog így kimagyarázni belőle.

Nézzétek meg ti is, mert szerintem érdemes;