Ami igazán nagy örömöt okozott Tündém számára az a másik ajándékom volt;
Egy kis csomag névjegy. Vászondarabkákra vasalva transzferpapírból, szélük kirojtozva.
Tudom, gyárthattam volna egy kamu példányt is, ahelyett, hogy itt cenzúrázgatom az adatait.
Tündének öröm ajándékot csinálni.
Ahogy visszapakoltam a frissen kimosott hűtőbe a kajákat, eszembe jutott az az érzés, amit akkor éreztem legutoljára, mikor még akváriumom volt, és egy teljes körű takarítás után figyeltem a halaimat, ahogy a kristálytiszta vízben elengedve úszkálni kezdenek.
Nem tudom, hogy mikor szántam ennyi időt egy ajándék becsomagolására.
Történt tehát, hogy a Wamp-on, míg Tündém elment a mosdóba, suttyomban vettem neki egy pár csibés fülbevalót – amit a Nova Design készített –, amit nem sokkal előtte ömlengve néztünk.
Gondoltam, valamibe mégiscsak be kell, hogy csomagoljam őket. Úgy döntöttem, hogy a pipiknek kell egy tyúkanyó, így leültem a gép elé, és nekiálltam Corel-ben tervezgetni.
Ugye amikor az ember élvezettel csinál valamit, kísérletezget, akkor nem veszi észre, hogy hány óra elment már, ahogy azt sem, hogy az aktuális munkaanyag neve még mindig "Untitled".
A program persze ilyenkor omlik össze.
Szerencsére van automata biztimentés.
Hajnali háromkor végre kikúszott a nyomtatóból a kiterített változat. Rápillantottam az órára, megjegyeztem magamban, negyed óra alatt csak kivágom.
Tévedtem. Sajnos.
Háromnegyed óra precíz karcolgatás után nekiláthattam a ragasztásnak.
Lassan felkel a nap is. De úgy érzem... azért megérte. Remélem Tünde is örülni fog.
Emlékszem, pár éve mikor nehezményeztem valamit, kitettem a táskámra valami kis jelképet, és neadj'isten még némi aktivistai feladatot is magamra vállaltam, milyen kínos személy voltam, mindenki húzta a száját, hogy "én is olyan vagyok", meg jöttek a különféle címkék a csőcseléktől a náciig – és az én lelkivilágommal ki törődött? –, és hogy egyáltalán minek foglalkozom ennyi idősen ilyenekkel, most meg minden korombelit, meg a fiatalabbakat is fűti a vágy, hogy tegyenek valamit, hogy lázadjanak. Hirtelen tele vagyunk felvilágosult urbanistákkal, szabadságharcosokkal és mindenki a magyar koronában randalírozó cigány diktatúrájának rémképével dobálózik.
"...afaszvanmárveletek?"
Rajzórán feladatul kaptuk, hogy három, vagy öt képkockában jelenítsünk meg egy folyamatot. Lényegében képregényt kellett rajzolnunk.
A tanárnő mindenáron a gyarapodó Manhattan felhőkarcolóit akarta látni az én képsoromban. Végül is...
Három és fél év után megtörtént az amit szinte már elképzelni is csak félve tudtam.
Befejeztem matematika tanulmányaimat. Olyan érzés, mintha életem legnagyobb akadályán lennék túl. De komolyan.

Ahogy azt mondtam, miután kaptam egy 26.0-s nyeregcsövet megszólaltattam azt is, majd megmutattam bátyámnak, hogy egy régiZH-t a végére tekerve, és tologatva, még a hangszínt is lehet változtatni.
– ...aztán még felvételi is.
– Hova is?
– BME, ipari formatervezői mérnök.
– Második helyre beírhatod az RKK-t! Nem mondom, hogy olyan jó, de
...
– De?
– De na! :D

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006