...amiket csak kevesen tudnak rólam No.# 324;
Nem szeretem lenyalni az ujjaimat.
Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy a chipsmorzsás, esetleg kakaóscsiga-nyálkás ujjaimat, a számba vegyem, és ilyen általánosan elfogadott módon tisztítsam meg.
Inkább kezeimet magamtól eltartva, bolyongok körbe míg nem találok egy csapot, és némi szappant.
Ugyanez vonatkozik a kanalakra is. Azokat sem nyalom le.

Én ezért mosok kezet előtte, és utána nem valami sós trutyit szopogatok le a mancsomról, hanem isteni ízesítőket.
Nem manuális higénia kérdése, hogy lenyalom-e, vagy sem, egyszerűen utálom az ujjaimat összenyálazni.
Ne írj HTML-tageket a kommentedbe, mert úgyis kiszedjük, ha linket akarsz, egyszerűen írd be, aztán mi majd elintézzük. Ha lehet, légyszíves az e-mail címed is add meg, még ha nem is kötelező.Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006
A kanalakat állítólag nem is illik.
De a kezem lenyalása nekem sem megy (bár állítólag láttak már megtenni): higiéniás okokból inkább kerülöm is a _beszennyeződését_ (ti. a kaja onnantól már szennyeződés, nem kaja), és így leszek furcsálkodás tárgya, hogy késsel-villával eszem például a bundáskenyeret, illetve ha nagyon muszáj valamit kézzel ennem, akkor ingajáratban közlekedek közben a mosdóig.
Mindig jó érzés, ha nem vagyok egyedül az autisztikus vonásaimmal. :]