Internet

...mert fekete keretes képet gyártani jó. Meg  szomorú.

Csak

A kép alapból fantasztikus volt. A kéztartás, és az arckifejezés tarolt.

Valószínűleg, ha a szöveget is rögtön eltalálják, és nem nekem kell utómunkával átjavítanom, akkor én is rájuk szavaztam volna.

Szavazás

...szóval történt, hogy úgy döntöttem, lakóhelyemtől távol kívánok szavazni. Viszonylag későn találtam ki, de még épp időben.

Apámék hozták fel nekem faluról az igazolást, délben kézhez is kaptam, megebédeltünk, anyámnak még megküzdöttem a szoftveres problémáival, majd elindultam a papíron megjelölt körlet felé. Rolleren hamar oda is értem, portásbácsi eligazított, majd a terembe érve meglepve vettem észre, hogy sor van.

Sor. Meglepődtem ezen, mert bizony én ilyet szavazáson még nem láttam, habár a magam – lassan – 23 évével nem sok hasonló eseményt éltem meg. Otthon csak bementem a pangó iskolaépületbe, "nahátsziavilike, teisszavazolmár?", igazolvány, aláírás, papír, iksz-iksz, urna, aztán sétáltunk is haza.

De itt bizony sor volt. De hát ha egyszer állampolgári kötelezettségem, és hajt a hazafias lelkesedés, gondoltam, már csak végigvárom, elvégre nem azért vettem magamnak zsírtelót, hogy ilyen pillanatokban megegyen az unalom.

Igyekeztem is hátrafele, mikor egyszer csak megszólított a falnál ülő srác, hogy itt a sor vége, a terem túlfelében kanyarodik.

Háromnegyed óra sorbanállás, és vagy 10 pálya után – éljenek a java játékok – kezdtem összehaverkodni a mögöttem álló sráccal és barátnőjével, akik a rolleremre vetettek szemet, amint épp a közlekedési alternatívákról beszélgettek. Megbeszéltük, hogy igény lenne büfére, mert ennyi idő alatt meg is szomjazhat az ember. Amíg folyadék után kutattam, tartották a helyemet a sorban. Egy italautomatát találtam, negyven forint fejében "Hideg narancsital"-t kínált. Lethális dehidratáció, és a számban zuhanó PH-érték kivédésére jó lesz.

Szerencsére a kisgyermekeseket előreengedték. Eztán a körülöttünk állókkal elviccelődtünk, hogy valaki indíthatna egy gyerekkölcsönző rendszert, és meggazdagodhatna, majd rögtön tökéletesítettünk is a rendszeren; Megállapítottuk, hogyha mindenki bérelhet gyereket, akkor ugyanúgy sorok lesznek, ezért 10 percenként újrainduló licittel kell a bérleti jogot kiosztani.

Másfél óra után végre elértem az áhított asztalokat. Papírmunka, jónapotkívánok, igazolványok, arratessék, és bevonultam a fülkékbe.

Meglepett, hogy a kettő fülke voksolásom alatt épp 50%-os teljesítménnyel üzemelt. Azaz egymagam voltam, és rádöbbentem, hogy nem a fülkékből van kevés, hanem a biztosokból.

Kiérve a körletből viszont megdöbbentem. Én a magam másfél órájával meglehetősen jól jártam. Mikor kiléptem elhűlve tapasztaltam, hogy várakozásom alatt, a sor durva becsléssel megnégyszerezte hosszát. Figyeld a (szerény) képeket – szöveggel!

Facebookra- fellépve viszont most olvastam, hogy itt teljesen békésen zajlott az esemény, és a látott sor semmi ahhoz képest, ami a XIII. kerületben volt.

Ez már nem ide való

Mint mondtam, az elmúlt hetekben – mindig más okból kifolyólag – buszozásra kényszerültem.

Egyszer megesett, hogy négy sötét bőrű srác szállt fel, és mögénk ültek a négyes fakkba, majd beszélgetni kezdtek, melynek mi is fültanúi voltunk.

Megtudtuk, hogy egyikük 4 évet kapott lopásért, amiből egyet le is ült – és a maradék? – másik a gyilkossági kísérletéről beszélt, aztán volt szó még seftelésről, közben összeszólalkoztak valakivel a buszon, majd még egy kicsit teregették a szennyesüket, mikor a következő mondattal lezárta egyikük a beszélgetést;

"...na, de ezt majd később mondom, mert ez nem idevaló."

Na az milyen lehet?

Az, hogy egy másik napon úgy énekeltek – óbégattak – részegen a busz túlsó felében – nagypapa, nagymama, a közép-korosztály, meg az 5-6 éves kis purdék is, melyek bámulatosan szóltak vissza az őket csitító öregnek –, hogy nem tudtuk barátnőmmel kivenni egymás szavát, már szinte nem is zavart.