« Igazi   Mérföldkő »

Menyneki

2010. febr. 19. 16:39

Na akkor most egy nyál és hepinesz-mentes bejegyzést is

Lehet, hogy úgy kéne rajzolni – meg úgy általában mindent – tanulnom, mint ahogy a biciklizés képességét elsajátítottam gyerekkoromban.

Lehettem vagy 6 éves, volt egy levetett bicikli, amit Svájcban élő rokonaink hoztak – nem viccelek; Zürich-i rendszáma volt a gépnek –, azon kezdtek tanítgatni. Volt pótkerekezés, vázhoz rögzített nyélen tologattak, de egyik sem volt eredményes.

Aztán mikor úgy esett a kedvem, kimentem a kertbe, magamhoz kaptam a bicajt – a pótkerekek már nem voltak rajta – és elkezdtem "silabizálni", próbálkozni. Először csak szimplán felkapkodtam a lábam és persze dülöngéltem, aztán meg-megpróbáltam elindulni. Természetesen pár hajtás után rendszerint eldőltem. Ha nem, akkor pedig a megállás volt bajos. Legalábbis a hivatalos formájában, de amúgy azzal sem volt igazi probléma, mert a kert végén álló masszív fakapu mindig megfogott – utánam még egy kaukázusi juhász ostromát bírta vagy 10 évig.

Aztán mikor már úgy tűnt, hogy megy a dolog, akkor kimerészkedtem az utcánkba – forgalmatlan, sóderes-földes út volt – kicsit nagyobb távolságokra. A nagyobb távolság nagyobb elérhető sebességgel járt, amire a megállóképességem nem volt felkészülve, így mindig a kormány fölött átrepülve, tenyeremmel a sódert végigsimogatva álltam meg.

De valahogy nem fájt, és egyszer sem hagytam abba, pedig eleinte tudtam, hogy amint elindulok, jó eséllyel el fogok dőlni. Tudtam, hogy nem lesz sikeres a dolog, de valahogy megtanultam.

Ma, felnőtt fejjel, kicsit több értelemmel, már nem tudok ilyet. Ha valamiről tudom, hogy nem fog menni, nem lesz jó, inkább bele se vágok, mert hitványt nem akarok alkotni.


Kategóriák: Merengő, Bringás

4 komment érkezett | Ezdejó! Főoldalra ajánlom!

Kategóriák

Merengő , Bringás

Címkék

bátorság , bicaj , bringa , félelem , kerékpár , önbizalom , tanulás

Komment

Eddig 4 komment érkezett

  1. gojszi:
    2010. 02. 20. 8:29

    Ez hülyeség. Én tömör gumis (!) CCCP feliratú, kis piros bicón kezdtem tanulni. A pótkerék inkább csak zavart. Ma mégis itt vagyok, és azt mondom neked, hogy ez hülyeség (ill. hitvány ;)).

  2. Pannuska:
    2010. 02. 20. 12:59

    az OK, de mi van az olyan dolgokkal, amire azt hiszed, hogy menni fog, s menet közben derül ki, hogy mégsem?!!? abbahagyod? :)))))))))))))

  3. Gem Kapocs:
    2010. 02. 20. 19:44

    "Vannak dolgok, amelyekről mindki tudja hogy lehetetlen megcsinálni őket. Aztán jön valaki aki erről nem tud, és megcsinálja." - Albert Einstein

  4. Shutruk:
    2010. 02. 21. 19:44

    Gem, ez velem meg is történt.
    Amikor tavaly január környékén elkezdtem bringázni komolyabban, akkor irigykedve nézegettem a futárokat, ahogy ezerrel tépnek. "Ha nekik megy, nekem is fog" felkiáltással elkezdtem a tempójukat tartva közlekedni, terepgumis montival, aminek elől nem volt féke, viszont hátul meg szorult egy kicsit. Rendszerint 40-45-tel toltam neki, és amikor nyáron ezt elmeséltem egy sokéve bringázó barátomnak, kiröhögött, mondván: "lehetetlen". Nosza, - mondom - üljetek be az autóba, aztán mérjétek le. Kicsit fáradt voltam, úgyhogy "csak" a 42-őt tekertem ki Ellából, viszont mióta vékonyabb gumi van rajta, és a fékek is ki lettek cserélve, nem ritka az 50-55-ös hitelesített sebességem sem. Amikor valaki hüledezik, én csak ennyit szoktam mondani:
    "Bocs, nem tudtam hogy lehetetlen..."

Mondj valamit

Ne írj HTML-tageket a kommentedbe, mert úgyis kiszedjük, ha linket akarsz, egyszerűen írd be, aztán mi majd elintézzük. Ha lehet, légyszíves az e-mail címed is add meg, még ha nem is kötelező.Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006