Anyám egy szabász-centivel a kezében vészjóslóan közeledett a derekam felé, vállán egy nadrág szabásmintája csapkodott a menetszéltől. Körbetekerte a derekamon, mért, jegyzetelt, majd ránézett Tündére, és megkérdezte;
– Te is le tudod mérni őt?
Tündével összenéztünk, figyeltük, ahogy emlékeink között turkálva mindkettőnk szájának a sarkai elindulnak felfelé, majd kínosan röhögni kezdtünk.

Valahogy az az érzésem, hogy Papageno megtalálta Papagenát. És ez jó. :-)
Ne írj HTML-tageket a kommentedbe, mert úgyis kiszedjük, ha linket akarsz, egyszerűen írd be, aztán mi majd elintézzük. Ha lehet, légyszíves az e-mail címed is add meg, még ha nem is kötelező.Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006