Hóban

Hóban biciklizni, még mindig szép

Igaz, hogy lecentizett egy fehér BMW, meg egy taxi, de az elsőnél még aludtam, a másodiknál meg már egy friss ötös vizsga élményével mentem épp hazafele, szóval nem zavart különösebben. De minden olyan nyugodt volt.

Naés

Amikor valaki azt kérdi, nem félek-e attól, hogy elütnek biciklizés közben, mindig arra gondolok; miért félnék, miért ütnének el? De tegyük fel halálra gázolnak; Na és?

Sőt, általában úgy vagyok, hogy bárcsak felkelnék reggel, felöltöznék, biciklire pattannék, és egy óvatlan pillanatban rámhorgolna egy kanyarban az ikarusz, végigradírozva belsőségeimmel a durva aszfaltot, a járdán állók sikongatása mellet.

Ha megkérdezik, hogy mi a célom az életben, akkor nézek értetlenül, hogy milyen kérdés ez? Semmi. Nincs célom.

Ha megkérdezik, hogy mit szeretnék még csinálni, mit szeretnék megtanulni, akkor meg órákig tartó sorolásba kezdek.

Proli düh

Lovat mindenkibe aki boldog és ujjong, és hisz a jóban, szépben.

Faszostul.

Szokás kérdése

Talán mégsem olyan borzasztó dolog szeretve lenni. Bár még mindig szokatlan. De jó.

Láv

– Hova futottál ilyen hirtelen a szobából?
– Hát... értem én, hogy kapcsolat, meg minden, de nincs az az elfogadás és jóindulat, ami kibírta volna ezt.
– Olyan proli vagy.