Studio

Mindenkin enyhe borosta, tangapapucs, vastag keretes szemüveg, ájfón a kézben, és bio-joghurt az asztalon...

Tudtam, hogy különleges emberekkel van dolgom.

Suhan

Habár a bérlet ott volt a zsebemben – március óta nem is volt ilyenem –, és a villamos még serényen hurcolta fel-alá a körúton az embereket, én mégis inkább úgy döntöttem, hogy rollerrel megyek a Wesselényi utcától a Moszkváig. Csinosan kalapban, hippiruhában, bőrsaruban – abban a kötözős fajtában –, egyedül a pipám nem lifegett már a számban.

Csak ülhetnék már vissza a bringára...

Celeb 2# – de igazából

Tegnap voltam kint a Margit hídi bringás demonstráción* – sajnos még mindig csak gyalog – és meglepve – picit tán szégyellve is – tapasztaltam "népszerűségem".

Rengetegen köszöntek rám – sokszor nevemen szólítva – olyanok akiket akárhogyan is erőltettem magam nem tudtam felismerni.

Most lehet találgatni: Alzheimer, vagy népszerűség?

Nem tagadom, persze valahol örömmel tölt el, akárhogy is nézem, egészen feldobott. Köszönöm Nektek és bocsi a sok meglepett, vagy szimplán bamba tekintetért amit viszonzásul adtam a legtöbb köszönésre.

Természetesen nem kerülhettem el sorsomat, még így civilbe' sem, a TabuTV.hu le is szólított egy riportra, és vesztemre, valami égbekiáltó marhaságot is mondtam véletlen – bringaSÁV... a járdán?! Szerintem az agyamra ment a bringa-megvonás.

Saját képgalériám az eseményről pedig emitt

*dióhéjban csak annyit, hogy a főváros és a kerékpáros szervezetek megegyeztek abban, hogy normális bringás infrastruktúra lesz a Margit hídon, majd az utolsó pillanatban a főváros felrúgta az ígéretét.

Kommunikáció

Verbális szeduktív prefelláció (nyugtató szándékú szóbeli előszopás):

Kommunikációnál, a másik ember iránt érzett ellenszenvünk, egyet nem értésünk szóvá tételénél – amennyiben a jövőben is kívánunk viszonylag baráti kapcsolatot ápolni az illetővel – elengedhetetlen a kommunikációs szál elején megjelenő un. jó benyomás, mely elősegíti az utána következő esetleges negatív érzelmeket keltő információ befogadását, és megfelelő feldolgozását.

Leegyszerűsített példában:
Józsi, te egy baromi jófej ember vagy és nagyon bírlak, de a kurva anyád!

Meglehet, több, az emberi kapcsolatokkal foglalkozó pszichológus is biztat ezen módszer alkalmazására, én mégiscsak üres kertelésnek éreztem, mikor ilyennel próbálkoztak nálam, habár bizonyos esetekben, a szavakat ügyesen használva, csakugyan működőképes ez a fajta gyakorlat.

"De akkor ki kelti ki a kiscsibéket?"

I, I thought of that old joke, y'know, the, this... this guy goes to a psychiatrist and says,
"Doc, uh, my brother's crazy; he thinks he's a chicken." And, uh, the doctor says,
"Well, why don't you turn him in?" The guy says,
"I would, but I need the eggs."

Well, I guess that's pretty much now how I feel about relationships; y'know, they're totally irrational, and crazy, and absurd, and... but, uh, I guess we keep goin' through it because, uh, most of us... need the eggs.

(Woodie Allen - Annie Hall - 1977)

(valamiért nem hajlandó beágyazni a videót)

Zebra

Most hogy már egy hete el vagyok tiltva a biciklizéstől, és mindenhova gyalog járok – Batthyányi, Margit híd, Kissvábhegy; nem akkora táv, hogy ezért bérletet vegyek, és BKV-ra szálljak, egyébként is, legalább nem esik ki teljesen a mozgás erre az időre sem –, a számtalan útfelújításnak köszönhető zebrázás által rájöttem, hogy nem becsülöm különösebben az életem.

Egyrészt ott van bennem az a bizonyos "csakazértis", mert hát nekem van elsőbbségem, másodsorban ha nem áll meg legfeljebb felugrom a motorháztetőjére, de valahogy sosem tud eléggé frusztrálni, hogy esetleg bajom eshet.

De nem fog.

Teccike?

Nah, Lenkának hála – köszipuszi – most már az én posztjaimat is beajánlhatjátok a főoldalra, ha annyira megtetszene véletlen valamelyik.

Naná hogy nem bírtam megállni, hogy ne nyomjam meg mert kíváncsi voltam rá, hogy mit dob ki.

Megint

Állunk a Moszkva tér irányában a Mechwart ligeti kereszteződésben éjjel. Sehol senki. Nézem a lámpát. Piros. Várunk.

Ő előttem, négykézlábra ereszkedve a langyos aszfalton, én hátulról benne. Látom, hogy keresztbe most sárgul, majd pirosba vált, lassan zöldet kapunk, mire én kiveszem a lőcsöt, és mondom "álljunk fel, inkább gyalogoljunk a járdán."

Egy darabja megyünk, mikor egy betört kirakat előtt megállok, és felsóhajtok; "Már megint meztelenül sétálunk. Inkább menjünk haza, nem akarok arra kijózanodni, hogy ruha nélkül járok Budán." Hazaindulunk.

...és még kismillió mást is álmodtam.