Itten, e!

Jólvanna, hát kicsit hirtelen rántottak be minket a stúdióba...

© cooltv.hu 

Celeb

Download

Ha valamilyen tudást a magamévá akarok tenni, akkor magának a tanulásnak a megszervezésében verhetetlen vagyok. Tanuló eszközök beszerzése, környezet kialakítása, ami csak kell. De mikor oda kerülök, hogy az összegyűjtött információt be kell fogadnom, hirtelen elkopik az egész.

Ha meg akarok tanulni valamit, akkor elég csak a netre felmennem, és keresgélnem. De nem, nekem az kell hogy megvegyem, például könyv alakban, ily formán úgy érzem, hogy azt a tudást megszereztem – és csakugyan, az az információhalmaz valóban a birtokomba kerül –, ám még mindig nem vagyok képes azt használni.

És itt a baj.

Részvétem!

– Részvétem!
– (anyád)

...hangzik a fejemben sokszor a kellemetlen reakció a fenti sablonra, pedig meglehet az illető teljes jó szándékából mondta.

De nagyapám halálakor nagyon megutáltam ezt az egy szót, és azóta sem mondtam senkinek. Meglehet az, hogy sokan ettől bunkónak hittek. Pedig nem. Csak ezekben a helyzetekben, ezzel a sablonnal élve, olyan érzésem lenne, mintha egy Monster Truck-kal hömpölyögnék keresztül egy koraszülött osztályon.

Szóval nem, nem hagy hidegen, csak valahogy ezt a szót kérlek had ne kelljen nekem.

Odabenn

A tanácsterem végében lévő óriásmegjelenítőn felvillant egy felirat; "SZERETLEK".

– Hát ez meg mi?! – csapott a parancsnok az asztalra, miközben nyakán az erek vészjóslóan kidagadtak.
– Külső üzenet, most érkezett.
– Állítsák meg feltétlenül! Nem juthat el semmiképp sem a Belső Agyba!
– Sajnálom parancsnok... nem tudtuk megakadályozni.
– Barmok! Idióták! Erre sem képesek! – a parancsnok dühösen csapkodva járt egy kört a teremben, közben fellökött pár beosztottat, majd lerogyott a székébe és orrnyergét fájdalmasan masszírozva, beszélni kezdett magában.
– Különben is, miért jönnek Neki időről időre ezek a bugyuta üzenetek? Az emberek nem fogják fel, hogy nem szabad Őt szeretni? Veszélyes, és ennek megfelelően mindent meg kell tennünk, hogy ezt odakint is megtudják! Ő rossz, bizonytalan, hasznavehetetlen, bármilyen nemű pozitív célra, teljes mértékben alkalmatlan, ezáltal dicséretre sem érdemes. Ezt muszáj a környezetében élő kulcsemberekkel tudatni, valamint Önmagán belül – itt mindkét kezével az asztalra tenyerelve, beosztottjai felé hajolva, mondanivalóját nyomatékosítandó kis hatásszünetet tartott – is tudatosítanunk kell feltétlenül!

Visszaesett székébe, szivart vett elő, meggyújtotta, majd az egyik segédet megszólítandó, fejének pöckölte a még égő gyufát.

– Mi a helyzet az agyban? Feldolgozták már az üzenetet? Ezt a.. „szeretlek”-et?
– Folyamatosan zavarjuk a műszereiket, képtelenek lesznek egy erős, értelmezhető reakció kidolgozására.
– És ha mégis kifőznek valamit?
– A reakciós útvonalakon őreink éberek, és jól felszereltek. Nem juthat ki a külvilágba. Kívülről a teljes érdektelenség látszatát tapasztalja a feladó.
– Helyes. – mondta megnyugvással.
– Hát a Kételyek készen vannak-e már?
– Kémjeink célba juttatták a szerkezeteket, az Agyban teljes a bizonytalanság.
– És mi van a... – fordult bizalmaskodva az egyik tudóshoz. – Tudja...
– Mármint a mélyen elrejtett képességeivel?

A parancsnok erre egy hatalmas pofonnal a földre küldte a sovány férfit, majd fölé hajolva ordítani kezdett.

– Világosan megbeszéltük, hogy ezt a szót NEM alkalmazzuk! Minden körülmény között csak A Probléma-ként említhetik!
– V-válogatott addikciókkal – kezdte mondókáját nehezen, még mindig az arcán égő kéznyomot dörzsölgetve –, és lustasággal tartjuk tőle távol a teljes leépítésig, melynek módját egyelőre nem sikerült még kidolgoznunk.
– Ezek szerint biztonságban tudhatjuk?
– Sajnos akadnak kisebb hibák... – itt félve összeszorította szemeit, és az ajkába harapott – Néha... néha sikerül hozzáférnie.
– Micsoda?! Mikor történt ilyen?
– Például most... – suttogta elfehéredve, míg óvatosan hátrébb lépett, jegyzeteit maga elé szorítva. – vannak tevékenységei, melyekkel megpróbálja feltörni a blokádunkat.
– Mit csinál épp?! – kiabálta, nyálával beterítve beosztottját.
– Épp... Blogot ír.

Dicsérethárítás

– De finom illatú öblítőt használsz!
– Ez volt akciósan.

(a valóságban hosszú órákig rohangálok az öblítősoron fel-alá a kupakok alá szagolgatva, őrlődve a döntésképtelenségben)

Bicikliből fagyi

Szóval történt, hogy Vitézzel a Gödör melletti baktériumtenyészet kacsaúsztató partján hevertünk a fűben mint két open minded neohippipunk, a felhőket kémlelve, mikor fejembe ötlött a gondolat, hogy fagyizni szeretnék. De nem ám 150 Ft/4 dkg-ért a cukrászdában – az én időmben 150 Ft-ból már két haverodat is meghívhattad.

Annyiért sorvadjanak el magukban a fagylaltárusok! az én lelki szemeim előtt egy literes kiszerelésű, bolti fagylalt lebegett. Vitéz hatalmasat bólintott, melynek lendületével fel is ugrott a gyepről, majd felült bringájára, hogy irány a legközelebbi bolt.

A bolt előtt lakatoltunk – visszautasítottuk a bolttulajdonos ajánlatát, miszerint majd ő vigyáz a gépeinkre –, majd Vitéz elrohant, hogy szerez kanalat. Míg ott ácsorogtam odajött hozzám egy cigányforma asszony a lányával, és annak kisfiával, hogy biciklis lévén, én biztosan tudom, hogy az unokájának miért esik ki folyton a pedálja a parányi bmx-éből. Nézegetem, hát persze hogy kiesik, hiszen csak úgy kézzel van betekergetve, nincs rendesen belehúzva! Mondom sebaj, teljes SP – szervizkészlet – van a táskámban, meghúzom én egy-kettőre. Közben visszaér Vitéz, látja, hogy egy pöttöm kis bringát szerelek, gyorsan besegít, feszítjük a fékeket – lemezből hajlított egyforgós fékek, vicces dolgok –, ülést állítunk, meghúzunk minden csavart, és amennyire lehet, rendbe szedjük a bicajt.

Mikor végzünk, az asszony nagy lelkesen újra megkérdezte, hogy mennyivel tartozunk – az első kérdést egyszer már elhárította társam, de így majd' negyed óráni barkácsolás után úgy éreztem, jobb ha átveszem a szót;

– Nos... épp fagyit akartunk venni. Ha egy ötszázzal beszálltok, azt elfogadjuk.

Az asszony nagyboldogan beletúrt a tárcájába, és mondta, hogy nekik a boltban ötezerért akarták megcsinálni úgyhogy nagyon hálás, és bele is szórta a markomba a pénzt.

Hamar a boltban megkerestük a számunkra megfelelő ár/érték arányú fagylaltot, fizettünk, és elindultunk vissza a térre. Út közben még Vitéz bedugta a fejét egy gyrososhoz, kanalat kunyerálva, ahol a szép mosolyú pultoslány engedett is kérésének, majd leültünk a fűbe, dobozt bontottunk, és alig pár perc alatt bekanalaztuk a zsákmányt.

Mustáros fánk

Szombat éjjeli tekerésen készült kis videó.

Mustáros fánk - NightRide 090711 from Wilika on Vimeo.