Azt akarom

– Na mit hoztál fiacskám?
– Béla bá, én azt akarom, hogy holnap estig, ha megoldható, materializálja nekem a Szerelmet.
– Mi'csináljak?
– Tegye nekem láthatóvá, megfoghatóvá, élővé! De ne legyen nagy, ebbe a dobozba bele kéne férnie, ha nem gond, mert el szeretném vinni.
– Minek az neked?
– Két lábammal akarok rajta taposni teljes erőből, bele akarom préselni a bakancsom talpának rovátkáiba, hogy aztán a hideg, durva betonon széthorzsoljam a maradványait, a körülöttem állók legnagyobb megrökönyödésére.
– Ej de bolond vagy. Te is nagyon jól tudod, hogy a szerelem csak az emberek fejében van.
– Tudtam! Ugye hogy nem létezik Béla bá!
– Ahogy érzed fiacskám, ahogy érzed. Végül is, most hogy belegondolok... létezik az, csak mint most mondtam, az emberek fejében.
– De... akkor nem fogom tudni dobozban elvinni? Sehogy sem tudunk hozzájutni?
– Hát nézd fiacskám. Hozol egy fertőzöttet akiben ott van, megfúrjuk, esetleges ellenállás esetén spontán szétzúzzuk az agykoponyáját, és kinyerjük belőle.
– De honnan szedek én olyat?
– Az már a te dolgod. Vagy hozol valakit akiben ott van, vagy akár magadban is kitenyésztheted.
– Én magamban? Béla bá, már meg ne sértsem, de baszogatni tetszik esetleg?

Tudom, bunkó vagyok, hülye és egyébként is mitszólok bele.