Pop

Pattogatott kukoricát eszem. Kibontottam, kivettem a fóliából, betettem a lapos papírtasakot a mikróba, elindítottam, füleltem, majd mikor tekintélyesen meghízott a csomag, és a pattogás is elcsitult, leállítottam a procedúrát – mely állítólag lassan ölő, gyilkos sugárzással jár, habár nekünk csak összedörgölőző vízmolekulákról beszéltek a főiskolán –, kivettem, felbontottam, és nagyra tárt számba hintettem a könnyű kis falatokat, ügyelve arra, hogy szakállamon ne akadjanak fent darabok.

Bezzeg régen. Igazi ünnep volt a pattogatott kukorica; Apu elővette a kedvenc nagy, üvegfedeles serpenyőjét, sót, olajat rakott bele, rászórta a kukoricaszemeket, lefedte, alágyújtott és várt. Hamar elkezdtek pattogni a szemek,mire apám rázogatni kezdte a serpenyőt – rászorítva a tetejét –, hogy le ne égjen.

Amikor nagy és erős lettem – és tudtam úgy rázogatni a nehéz fémserpenyőt, hogy ne repüljön közben le a fedele –, már én is csinálhattam pattogatott kukoricát, ami külön büszkeség volt.

Inspirál

Mik nincsenek!

Tetszik ez az oldal. Lehet, hogy én is beszállnék valamivel – egyeseknek már párszor mondtam világmegváltó ötletemet, csak az a fránya varrógép nem jött még vissza nagynénémtől.

Mindenesetre két kedves évfolyamtársnő már megtette. Szerintem igen csinosan;

 Nézzétek meg itt a többi kincseiket is!

Azt akarom

– Na mit hoztál fiacskám?
– Béla bá, én azt akarom, hogy holnap estig, ha megoldható, materializálja nekem a Szerelmet.
– Mi'csináljak?
– Tegye nekem láthatóvá, megfoghatóvá, élővé! De ne legyen nagy, ebbe a dobozba bele kéne férnie, ha nem gond, mert el szeretném vinni.
– Minek az neked?
– Két lábammal akarok rajta taposni teljes erőből, bele akarom préselni a bakancsom talpának rovátkáiba, hogy aztán a hideg, durva betonon széthorzsoljam a maradványait, a körülöttem állók legnagyobb megrökönyödésére.
– Ej de bolond vagy. Te is nagyon jól tudod, hogy a szerelem csak az emberek fejében van.
– Tudtam! Ugye hogy nem létezik Béla bá!
– Ahogy érzed fiacskám, ahogy érzed. Végül is, most hogy belegondolok... létezik az, csak mint most mondtam, az emberek fejében.
– De... akkor nem fogom tudni dobozban elvinni? Sehogy sem tudunk hozzájutni?
– Hát nézd fiacskám. Hozol egy fertőzöttet akiben ott van, megfúrjuk, esetleges ellenállás esetén spontán szétzúzzuk az agykoponyáját, és kinyerjük belőle.
– De honnan szedek én olyat?
– Az már a te dolgod. Vagy hozol valakit akiben ott van, vagy akár magadban is kitenyésztheted.
– Én magamban? Béla bá, már meg ne sértsem, de baszogatni tetszik esetleg?

Tudom, bunkó vagyok, hülye és egyébként is mitszólok bele.

Predikció

Újra csend van, ahogy azt gondoltam.

...és ki tudja meddig.

Wilika újra a régi.

Minek

Azannya, 805 Ft bringával HÉV-ezni Ráckeve és Budapest között...

...és egy árva ellenőr nem jött, hogy megnézze, milyen rendesen megvettem.

Margit-szigeti móka

Kint voltunk, elvoltunk.

Soroló

anitaadrikataszilvirékakatarékamarianndórikatakataandilucaszilvitünde

(gondolattól a valóságig)

(EDIT: mivel sokan félreértettétek: nem volt meg mind, sőt, szinte egyik sem. De valahogy mindegyik megmozgatott egyszer)

Mass

Tegnap volt szerencsém nővéreméknél méredzkedni;

*két U-lakat, szerszámok, esőkabát, törölköző, kézkrém, stb. (ásványvíz not included)