Micsinálsz

Megyünk az Andrássy-n a Minimal Mass-re, mikor elhúz mellettünk egy kombi, és kiüvölt reszelősen belőle a fazon, hogy "MICSINÁLSZ?!"
Wilika morcos lesz, odalép neki, 42 km/h – még szép, hogy annyi – elég is ahhoz, hogy utolérjem, és amikor elzúgok mellette, a lehúzott ablakon beordítsak én is: BICIKLIZEEEEK!

Meglepő fordulat, hogy ez nevetésre ösztökélte a srácokat a kocsiban.

Bezzeg tegnap. Valahogy sikerült a combomban egy rossz mozdulattal úgy meghúznom egy izmot, hogy nem tudtam különösebb fájdalom nélkül behajlítani a lábam. Sebaj, kemény vagyok – már majdnem RaBic – haza kell tekerni. Egyre kevésbé fájt ahogy mentem, végül a Kékgolyó utcán 30-cal, majd, 25-tel másztam fel. Ép ecseteltem magamban, hogy milyen fantasztikus ember vagyok, hogy fájó lábbal, 25-tel megrakom felfelé a Kékgolót, mikor rámdudál hátulról. Rám a szemét. Mégis mit képzel ez? Lopott ötlet, szépen lelassítok 10-15-re, és kérdőn hátranézek. Megyünk tovább így komótosan, mikor látok egy üresparkolóhelyet. Rendszerint ilyenkor ki szoktam állni, és legyintek a kezemmel, hogy hátsó sor előre fuss, nem tartalak fel.

De nem most.

Tűrj!

A kereszteződésbe érve elgondolkodom, hogy bár nekem jobbra visz az utam, olyan szépen kísért a újdonsült barátom, a kedvéért, még elcsoroghatnék az Istenhegyi útig, aztán arra gondolok, hogy rossz lábbal nem bocsátkozom efféle huncutságokba, amúgy is már otthon kéne lennem. Legyezek jobbra, kanyarodom, neki meg integetek búcsúzóul.