Nemrégiben esett meg, hogy álltam a kombínón, és néztem ki a másik oldali megállóban várakozókra.
"De csinos vagy"
...gondoltam magamban, amint megpillantottam egy lányt. Néztem, nézegettem gyönyörködtem benne, mikoris a lány megvakarta a fejét. Utána nézegette a körmét. Vajon mit talált a hajában? Gondosan kielemezte. Először feldarabolta a körmének hegyeivel, majd gondosan végiggörgette rajtuk, kicsit szétmorzsolta még az egyik körmén, további vizsgálat céljából, majd kutatásával megelégedvén lepöckölte a körméről a megfáradt anyagot.
Én meg álltam az üveg mögött, és még mindig bámultam, ám szemeimben – ha látta volna valaki a lennon-szemüvegem mögött őket – immáron már nem csodálat, de megrökönyödés gomolygott. Végül úgy döntöttem, hogy inkább nevetek. Ettől a mellettem álló nénire szállt a megrökönyödésem.
Most nem mondjátok komolyan, hogy míg minket 1800 Ft-ért, csiniöltözékben a tetü e-klubba akartak küldeni gólyabálozni, addig a MOME-sok a Dürer kertben huligánkodhatnak 8 hektóért. Nem beszélve arról, hogy tavaly mintha Vad fruttik és Yellow Spots (!!!) lett volna nekik a menü. Nekünk meg huligenz.
Szar ez a suli.
Volt régen ilyen hajam. Dátumot nem tudok mondani. De azóta mindig magam nyírom.
(azé' ilyen pufi, mert akkor sem voltam hajlandó lemondani a mindennapi hajmosásról, és a hajszárításkor így megnőtt az egész, mitől folyamatosan hullámzott utána ahogy mozdult a fejem)
Egyszer nőtt azóta a hajam picit hosszabbra, mikor legutoljára barátnőm volt, de amint kiadtam az útját – én kegyetlen szívtipró – rátolattam az eszközzel. Közben egy picit elidőztem:
Rudolph, the red-nosed reindeer
had a very shiny nose.
And if you ever saw him,
you would even say it glows.
Nem néztek rám furcsán az emberek. Akkor sem amikor a Minimal Mass keretein belül átgördültem a többi bringással a városon. Akkor sem amikor bátyámmal betértünk egy szórakozóhelyre, ahol valahogy mintha mindenki a megszokottnál elegánsabban öltözött volna.
Na jó, de.
Vettem ugye nagyimnak fülhallgatót. Így legalább már nem hallom tisztán a TV-t, ha becsukom az ajtómat – amúgy a fejhallgatón simán keresztülszűrődik.
Erre most meséli, hogy mit lát.
Mégiscsak akadnak mosollyal telt pillanatok a mérnöki képzésben.
Nem gondoltam volna, hogy éjjelente ilyen komoly mérnöki munkát végzek.
(éljenek a zöngés-zöngétlen párok)
Leesett a hó, és én alig bicikliztem azóta (egyszer kimentem driftelni a 622-28-as kerekeimmel). Papírkutya vagyok.
Vannak neked is ilyen ismerőseid? Lepd meg őket saját magad által készített papírkutyával!
Töltsd le és az alábbiak alapján készítsd el, majd ajándékozd biciklizést feladó szeretteidnek!
Tipp: nyomtasd megunt jegyzetlapokra! :)
Már bánom, hogy papírkutya voltam.
--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006