Sosem értettem azokat akik zene, vagy bekapcsolt TV mellett tanulnak. Ha zenét hallgatok, akkor arra figyelek, énekelem a szöveget, ha nem értem, akkor csak úgy teszek, mintha énekelném – éljen a Ska-P! – nagy artikulálatlan üvöltözést mímelve hangtalanul, de ha egyáltalán nincs szöveg, akkor a ritmusba kapaszkodok – vagyis inkább a ritmus a figyelmembe és jól el is viszi – de még a legapróbb neszekre is odakapom a fejem és ha ez nem elég, hozzátenném, hogyha nagy ritkán leülök tanulni, akkor is az idő nagy részében "elkalandozok" ami még tovább nehezíti a dolgom.
Ez az első alkalom ebben a félévben, hogy leülök tanulni. Előző évben, nagymamám nem volt itthon egy baleset miatt, lényegében enyém volt az egész lakás. Csönd volt, ha úgy éreztem, akkor hajnalban kiültem a nappali közepére egy rakás jegyzettel és ott tanultam.
És ez csak most tudatosult bennem. Ülök a szobámban és tisztán hallom mit néz nagyanyám. Utálom azt a TV-t. Teljesen up-to-date vagyok belpolitikából, külpolitikából, ismerem a Csinytalan rajongói körét, a Mónikasó aktuálsi témáit – vagy nem is mónikasó? lehetséges, hogy a királyi televízió is beszerzett valami hasonló műsort? – de valahogy az amorf anyagokból és a fázisegyenlet-diagramból nem lettem okosabb.
Most épp azzal kísérletezem – tudom, az a rengeteg időm –, hogy halk statikus zajjal egy intraaurál fülhallgató segítségével valamennyire ki tudom-e ütni a TV hangját úgy, hogy a figyelmem se vigye el.
Tudom-tudom...

nekem sokkal jobban megy a tanulás/olvasás, ha megy valami zene, engem ilyenkor inkább a csönd zavar. viszont tévé mellett nem tudok tanulni vagy olvasni, mert a beszéd az zavar. aludni viszont szeretek a tévére, nekem az legjobb altató, ha egyedül vagyok. :)
Tv... huh, rég volt már. :)
De miért, a zene szövege nem visz el téged? Engem nagyon. De mondom, még az üteme is, szóval nekem a tökéletes tanulókörnyezet egy vakítóan fehér szoba lenne, tök üresen... vagy úgy, hogy még falai sem látszanak. És tök csönd.
Érdekes, nálam zenefüggő, mennyire tudom magam függetleníteni a szövegtől. Még a fascikulust (=növénynevek bemagolása latinul :P) is úgy tanultam, hogy közben együtt dúdoltam a 30Y-nal. :) De a korai Quimby-t meg bármennyire szeretem, nem tudok mellette koncentrálni, mert annak a szövege akkor is bekúszik a fejembe, ha nem akarom. Pl. az milyen már, hogy "ha a mámorantennánk vérvételre állt, még Khárón szívében is Ámor maszturbált"? :D
"...kámikáze bááááárány béget!!!"
Ne írj HTML-tageket a kommentedbe, mert úgyis kiszedjük, ha linket akarsz, egyszerűen írd be, aztán mi majd elintézzük. Ha lehet, légyszíves az e-mail címed is add meg, még ha nem is kötelező.Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006
Nem tudom, de nekem megy a zene melletti tanulás... Persze 10 percenként felállok 10 percre és utána folytatom... Csak így tudok "folyamatosan" nagy teljesítménnyel odakoncentrálni a figyelmem az elméleti maszlagokra. Egyébként meg nem megy... Pikk-pakk lefáradok. De nekem a zene az kifejezetten hasznos ha tanulok... Perzse vn mikor elunom és lelövöm, de úgy az esetek több mint felében, jó ha van valami...