Mindig is akartam egy ilyet. Nem is igazán azért, mert mindenkinek van, egyszerűen úgy éreztem, hogy nekem kell! El is kezdtem nézegetni az interneten az online és offline boltok kínálatát, teszteket olvastam róla, fórumokon kérdezgettem az embereket, lassan már így látatlanban is szakértőévé váltam, szinte mindent tudtam róla, az összes paraméterét, kezelésével kapcsolatos ismereteket.
Végül kinéztem magamnak egy üzletet, ahol elvileg kapni lehetett. Odamentem, de sajnos nem volt a polcokon egy darab sem belőle. Csalódottan mentem hazafele, majd bevásárlásomat elintézendő betértem egy hipermarketbe. Böngésztem a polcokat; kenyér, túró, tejföl, kenyérpirító, turmixgép, monitor, DVD-író, HSDPA-képes multimédiás mobilok, nagyképernyős tévék, majd az egyik polcon megpillantottam. De'iszen ezt keresem én! Pont az utolsó darab, és csak rám vár! Magamhoz ragadtam és a pénztár után, izgatottan hazavittem. Beüzemeltem, minden zökkenőmentesen ment, az egész úgy működött mint egy álom.
Lenyűgözött, egyszerűen annyira tökéletes volt, és annyira imádtam, hogy ahová tehettem, magammal vittem, még az ágyban sem váltam meg tőle. El nem tudtam képzelni, hogy bírtam eddig enélkül meglenni és még ennyire sem tudtam belegondolni, hogy mi lenne velem, ha valami folytán valaha meg kéne válnom tőle.
Aztán alig egy hónap után olyan furcsa lett. Már nem működött olyan flottul, kényelmetlen lett, nem is hordtam magammal túl szívesen. Valahogy elromlott az egész. Vissza is vittem a hipermarketbe, ahol mondták, hogy ők nem foglalkoznak cserével, keressem meg a gyártót.
Ó hát persze, a gyártó! Hiszen ott voltam érvényesíteni a garanciámat, nagyon kedvesek voltak akkoriban, nem is féltem visszamenni a hibás termékkel. De tévedtem. Csak az eladásnak örültek ennyire. Reklamációmra, teljesen megváltoztak, mindenáron rám akarták hárítani a felelősséget, mindenáron azt akarták bebizonyítani, hogy én nem használtam rendeltetésszerűen. Sok-sok ordibálás és szabadkozás után már úgy voltam, hogy nem érdekel az egész, tartsák meg a pénzem is, csak hadd szabaduljak ettől a borzalomtól, vegyék vissza, és felejtsük el egymást.
Hazafele ballagtam, immáron újra nélküle. Néztem a többi embert. Nekik még megvolt, nekik nem romlott el, ők boldogok voltak. De nekem miért romlott el ilyen hamar? Ráadásul nem is először. Mindig rossz szériát fogok ki? Rosszul választok? Vagy én csinálok valamit rosszul? Vagy nem is gyártanak ebből olyat ami megfelelne nekem?
Csak óvatosan a párválasztásánál!

Erre inkább nem mondok semmit... nem igaz, h léteznek még olyan emberek, akik a hipermarketbe mennek vásárolni... :D
Guminő! XD
Na erre nem gondoltam volna. :)
Anyaros volt... :)) na de azért nem ilyen súlyos a helyzet!! Kitartás ;))
Nem. Súlyosabb :P
Nem elszomorítani akarlak hanem biztatni. Nekem már 7,5 éve jól múködik a szerkezet. Vanak néha problémák de aztán elemcsere vagy újraindítás és megint minden fasza.
A jó a dologba egyre ritkábban romlik el.
náh, nem hiszek én már ilyenben.
A dologban az az egyeten súlyos momentum hogy ennyire tragikusan fogod fel :P Ki kell dühöngeni magát az embernek, ez eltart 1-2 hétig, aztán tovább kell lépni. Az élet nem áll meg.
Ne írj HTML-tageket a kommentedbe, mert úgyis kiszedjük, ha linket akarsz, egyszerűen írd be, aztán mi majd elintézzük. Ha lehet, légyszíves az e-mail címed is add meg, még ha nem is kötelező.Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006
Jaaa.. csak a végére esett le, hogy guminőről van szó.. párválasztás.. ehh.. ;)