Hilti

– Mire gondolsz?
– Egy Hilti fúróra...
– Hilti fúróra?
– Arra.
– Matekóra közepén?
– Ja.
– De hogy?
– Hát ahogy nekitámasztom a halántékomnak, bekapcsolom a gépet és
amikor előtűnik a fúrószár a fejem másik oldalán, figyelem, ahogy a
végén egy kis darabja az agyamnak csapkod körbe, és a szétrepülő
vércseppek egy vörös vonalat rajzolnak a szemközti táblára.

Mami TV-zik

Néha tök fura dolgokat tud Nagymamám a TV-ben nézni. Ahogy lement az Orbán interjú hallom, hogy elkezdett keresgélni a csatornák között. Először Elvis Presley életéről szóló dokumentumfilmen állt meg. Ezen is elgondolkodtam, hogy vajon miért lehet az én 90 irányába tartó Nagymamám – aki szerint minden mai zene csak "je-je-je" – kíváncsi az egykori rock'n'roll-legenda életútjára. De még meglepőbb, hogy most egy pornószínészekkel foglalkozó riportfilmet néz már jó ideje.

Persze lehet, hogy csak megint elaludt a TV előtt, és majd a frász kerülgeti, ha felébred.

Ámen

Zöld-fekete villám

Jól megy az új masina. (Mx, az-az épp a max sebesságet látjuk)

Fontos

Mostjösszvagynem?

Vettem egy csoda bringát!
Volt egy lyukasórám, azalatt elléptem a suli könyvtárába, lecsüccsentem a gépek elé, és néztem a neten a használt bringákat. Megláttam egy igen tetszetős Bianchi-t, felhívtam a számot, kiderült, hogy a közelben egy üzlet árulja.
Fantasztikus! Suli után ki is ugrottunk haverral megnézni. Méregettem, aztán befutott bátyám is, ő is megvizslatta – az ő szavára sokat adok –, Nagyon beleszerettem a bringába, mert valami hihetetlenül szaladt, fantasztikusan fordult... De kicsinek tűnt. Jó darabig elvoltunk ott, kértem egy imbuszkulcsot, állítgattuk a nyeregmagasságot, közben picit haza is ugrottunk tanácskozni, visszajöttünk, összemértük a régi bringámmal, állítgattuk, jártuk vele a próbaköröket a bolt előtt fel-alá. Bennem volt, hogy márpedig ezt a bringát meg akarom venni, de ugye ha nem passzol hozzám, kényelmetlen, akkor nem fogok 30 ezer forintot csak úgy brahiból kidobni.
Sikerült végül belőni a nyeregmagasságot, megszoktam a bicót, megnyugodtam, hogy lám, mégis jó lesz, már nyúlok is a zsebembe a tárcámért, mikor bátyámat kérdezi a szerelősrác:
"Na, meg is veszitek, vagy csak itt élménybringázás van?"
Először azt hittem viccel, mondtam is, hogy "Ja, vidámpark! :D"
De nem, a srác teljesen komolyan gondolta, hogy most vegyük már meg, mert a főnököt idegesíti, hogy itt járkálunk vele csak úgy fel-alá. Bátyám mondta, hogy azért ez nem úgy van, mire a srác, hogy "Felülsz, mész vele egy kört, aztán vagy jó, vagy nem jó."
– El akarjátok adni a biciklit, vagy nem? – kérdezte bátyám.
– Most meg akarjátok venni, vagy nem? Mi el tudjuk adni.
azzal be is ment.
Hirtelen visszatettem a tárcám a zsebembe, de aztán úgy döntöttünk, hogy ezért már nem fogjuk ezt a csodát itthagyni, visszajönni meg nem kötelező.
Bementem fizetni, főnök is elkezdte nyomatni, hogy 30 000 nem sok ezért a bringáéért, nem érti, mit agyaltam ennyit. Hát mondom, azért nincs minden hónapban csak úgy plusz 30k-m. Mondja miért? Hát 30 000 az pénz?
...
...
...
Hát B-sszameg, igen, ilyen kis sz_r csóró gyerek vagyok, hogy 30k nekem pénz és biztos akarok lenni benne, hogy jóra költöm. Aztán protokollszöveg, hogy nyugodtan jöjjünk vissza, ha valami gond van, nyitva vannak, tudnak alkatrészt hozni, meg minden.
Kösz, inkább nem.

Nos. Én értem, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, meglehetősen hosszan szoktam dilemmázni és most is tényleg jó darabig tanácskoztunk ott, de szerintem pár óra nem sok azért, ha az ember biztosra akar menni ilyennel, és egy kereskedő legyen már ennyire vevő-orientált.

Mitnézel

Hangos

Sosem értettem azokat akik zene, vagy bekapcsolt TV mellett tanulnak. Ha zenét hallgatok, akkor arra figyelek, énekelem a szöveget, ha nem értem, akkor csak úgy teszek, mintha énekelném – éljen a Ska-P! – nagy artikulálatlan üvöltözést mímelve hangtalanul, de ha egyáltalán nincs szöveg, akkor a ritmusba kapaszkodok – vagyis inkább a ritmus a figyelmembe és jól el is viszi – de még a legapróbb neszekre is odakapom a fejem és ha ez nem elég, hozzátenném, hogyha nagy ritkán leülök tanulni, akkor is az idő nagy részében "elkalandozok" ami még tovább nehezíti a dolgom.

Ez az első alkalom ebben a félévben, hogy leülök tanulni. Előző évben, nagymamám nem volt itthon egy baleset miatt, lényegében enyém volt az egész lakás. Csönd volt, ha úgy éreztem, akkor hajnalban kiültem a nappali közepére egy rakás jegyzettel és ott tanultam.

És ez csak most tudatosult bennem. Ülök a szobámban és tisztán hallom mit néz nagyanyám. Utálom azt a TV-t. Teljesen up-to-date vagyok belpolitikából, külpolitikából, ismerem a  Csinytalan rajongói körét, a Mónikasó aktuálsi témáit – vagy nem is mónikasó? lehetséges, hogy a királyi televízió is beszerzett valami hasonló műsort? – de valahogy az amorf anyagokból és a fázisegyenlet-diagramból nem lettem okosabb.

Most épp azzal kísérletezem – tudom, az a rengeteg időm –, hogy halk statikus zajjal egy intraaurál fülhallgató segítségével valamennyire ki tudom-e ütni a TV hangját úgy, hogy a figyelmem se vigye el.

Tudom-tudom...