Bringás élőlánc!

Wilika ott volt!

Lehet mindenféle megsavanyodott "hát elbohóckodtunk", meg "nem ért ez semmit" kommenteket fűzni hozzá, de én baromira jól éreztem magam.
Egyedül a többiekből hiányoltam a lelkesedést. Kapom jobbról a jelszót amit László János mondott ki a sor elején, a megbeszéltek szerint kiáltom tovább balra, erre meg  néma csöndben néznek rám onnan... morcos lettem.

Vicces, hogy vagy háromszor jöttek oda hozzám, hogy megkérdezzék, mi folyik itt. Egy mobilon keresztül távirányított férj – persze, vettem kenyeret, felvágottat is, majd megyek haza – egy érdeklődő, mosolygós néni, és két lány, akiket sajnos jól elijesztettem, mert pont akkor jött jobbról a kiáltás – és továbbítottam – ők meg "jajóokéköszi" el is rohantak.

Amúgy – ahogy arra előző posztban is felhívta bátyám a figyelmem – csakugyan némi "médiaszereplésem" is volt, az index videóján magamra ismertem. Furcsa különben, hogy ezekben a cuccokban nem ismerek magamra, csak szépen egyenként beazonosítottam a sisakom, a biciklim, a kabátom, meg a szorítókat a nadrágomon.

Kükü válla mögött tűnök néha fel a háttérben – amint épp nazális higiéniámmal foglalkozom –, illetve a monológja alatt látszom a kép közepén (0:19-től) amint épp a holnapi mágneslap osztásra cserélünk számot páran.

forrás: index.hu

Emitt meg az index cikke