NightRide 09 27

Megint ott voltam, és megint jó volt.

Innen van: NightRide szept. 27.

Az öreg autós, a volán mögött ülő felesége mellől kihajolva meg inkább mondja azt, hogy "nyátokpicsáját" ahelyett, hogy kérdez – "Hömö hömö hömö, minek nektek bicikliút, miért nem mentek a bicikliúton?" –, aztán felhúzza az ablakot, míg válaszolok neki. Mindezt Az Andrássyn egy pirosban.

Azért dobtam nekik pár csókot, had legyen nagy a boldogság és mondtam, hogy mindenki integessen az ezüstszín chevrolet-nek.

Apádfaszát Rezső.

Amúgy meg éljen a napfelkelte;

  (fugyeljétek a szuperszexi, timbörtönös lábvédőmet, délután varrtam!)

Póré

Valamiért régi vágyam, hogy egy megtermett póréhagymával tarkónba... tarkónverjek valakit teljes erőből. A fehér végével gondoltam.

(valószínűleg sosem értették a sparban, hogy miért hadonászom a póréhagymákkal a zöldségespultnál )

Majdnem patetik

Magvas gondolat született meg jegyzőkönyvkészítés közben;

Ne lenne olyan távol, ne lenne olyan fiatal és ne lennék önmagam...

Wilika emelt - és videót vágott

vágott-vágott, de milyet már?

Wilika emelt

...és milyen ügyesen!

Az első tulok

Szokás szerint mentem ma is suliba, a szokás szerint álló autósorok mellett. Margit körútról lekanyarodtam a rakparti eurovelo felé, felújítások, sárgavillogók minden irányból.
Külügyminisztérium előtt elgurulok a járdán, beállok a zebrához, várok. Mindenhol álló autók – mindez két sávon – szépen le is gurulok a zebrára, jobbról jövő autó értelemszerűen meg is áll – amúgy sem tudna továbbmenni – elgurulok előtte a zebrán keresztül - már csak 3 méter a bringaútig! -, nézek jobbra, másik sávban jön autó lassan.

Jön... jön... még mindig. Jó nagy ívben kerülök, mert még a végén kiülök a motorháztetőjére melegedni. Végre fékez egyet - már rég nem a zebrán vagyok – ugyanis azon áll a tulok – , felmászom a padkán keresztül a bringaútra és elindulok. Fazon amidőn elhúz mellettem mutogat be nagy keményen, hátsó ülésen gyerekülésben pulya csücsül. Beindult nekem is a reflexem, visszamutattam – ejnye – pedig CM fórumon megbeszéltük, hogy ilyenkor nem fertőz minket az autós bunkósága, hanem barátságosan visszaintegetünk. Pirosban beértem – sejthetitek mennyit nyert azzal, hogy majdnem áthajtott rajtam – és mosolyogva integettem, hogy SZIAAAAAA!

Tehát hasonló problémákkal küszködő társaim; tessék megnyitni az alábbi segédábrát, a gyakorlótuloknak a szemébe bámulni, majd alap reflexeinket legyőzvén széles mosollyal visszaintegetni.

Bringás élőlánc!

Wilika ott volt!

Lehet mindenféle megsavanyodott "hát elbohóckodtunk", meg "nem ért ez semmit" kommenteket fűzni hozzá, de én baromira jól éreztem magam.
Egyedül a többiekből hiányoltam a lelkesedést. Kapom jobbról a jelszót amit László János mondott ki a sor elején, a megbeszéltek szerint kiáltom tovább balra, erre meg  néma csöndben néznek rám onnan... morcos lettem.

Vicces, hogy vagy háromszor jöttek oda hozzám, hogy megkérdezzék, mi folyik itt. Egy mobilon keresztül távirányított férj – persze, vettem kenyeret, felvágottat is, majd megyek haza – egy érdeklődő, mosolygós néni, és két lány, akiket sajnos jól elijesztettem, mert pont akkor jött jobbról a kiáltás – és továbbítottam – ők meg "jajóokéköszi" el is rohantak.

Amúgy – ahogy arra előző posztban is felhívta bátyám a figyelmem – csakugyan némi "médiaszereplésem" is volt, az index videóján magamra ismertem. Furcsa különben, hogy ezekben a cuccokban nem ismerek magamra, csak szépen egyenként beazonosítottam a sisakom, a biciklim, a kabátom, meg a szorítókat a nadrágomon.

Kükü válla mögött tűnök néha fel a háttérben – amint épp nazális higiéniámmal foglalkozom –, illetve a monológja alatt látszom a kép közepén (0:19-től) amint épp a holnapi mágneslap osztásra cserélünk számot páran.

forrás: index.hu

Emitt meg az index cikke

Biciklisztriptíz

A tegnapi éjjeli biciklizésen (65km) hideg volt. Hogy a Kandóról érkező kolléga hogyan bírta egy szál ujjatlan póló+láthatósági mellényben, azt nem tudom.