Passzív

Sosem értettem a fogyókúrázók problémáit.

A nem-evés egy passzív dolog. Nemeszünk sokat, nem veszünk másodszor, nem megyünk ki az édességes szekrényig és nem dézsmálunk belőle.

Higgyétek el, nekem sokkal nehezebb dolgom van! Ahhoz, hogy emberi formám lehessen csupa aktivitásba kéne bocsátkoznom. Ennem kéne, rendszeresen, odafigyelve, megválogatva, hosszú órákig tartót testmozgással kínoznom satnya testemet.

Fogyni biztosra veszem, hogy sokkal egyszerűbb!

Nekem a Balaton...

Régóta nem voltam már a Balaton partján. De lehet, hogy nem is hiányzott. Már legalább hat éve nem éghettem le, de talán nem is volt más színem, a CRT, TFT, LCD kijelzők fénye ugye nem sok hatással van a bőrre.

De nem is ez a fő, majd helyreáll a megrongálódott hámréteg. Úgyis utálom, tele van mindenféle keléssel, taszító hibával.
De a parton körbenézve – a sok tenyészkant, és hibátlan küllemű lánykáikat szemlélve –, magamat kívülről körbejárva – amint egy kő tetején ülök, fekélyes hátamat a parton sétálók felé mutatva, egy vízből kinéző siklóval szemezgetve –, ismét eszembe jutott, hogy ki (nem) vagyok.

...'szameg.

Bódottá!

Szívem boldog, nem kamu,
működik a wilika.hu!

(Jé, és pont ez volt a 200. bejegyzésem)

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

Ne üss el!

Tehát akkor biciklizzünk.

Ugye vettem lakatot, bringakompútert – mentem 43km/h-val –, első, hátsó villogót reflexszalagokat.

Utóbbiak persze azért felelősek, hogy az autósok észrevegyenek. Mint tudjuk, ez nem mindig olyan egyszerű  – aki még nem ismerné, az nézze meg a videót, és mondja meg, hány passzt adott a fehér csapat. Igyekezzünk minél feltűnőbbek lenni!

Ez amolyan póló (ó'csó házi dizájnnal) ami hátulról hárítja az autósokat, virító színekkel, némi sokkoló vizuális hatással és egy csepp morbidsággal hívva fel arra a figyelmet, hogy én is ott vagyok köztük.

Nos, elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy "K_rva anyád Wilika, ez nem vicces!"
De mint mondtam, igyekeznünk kell minél láthatóbbá tenni magunkat (citromsárga pólót akartam, csak nem volt a kínaiban, de meg kell valljam ez is pompásan fest), és gondoltam egy ilyen kéréssel egybefont riogatással a hátunkon biztosan észrevesznek.

Ez a póló háta. Még erősen kísérleti stádiumban van (igen, tudom-tudom, kicsit szétfolyt, más technikát kell választanom).
Még nincs kipróbálva de elgondolkodtam, hogy mi van, ha a bringára hajolva csak az alsó két sort látja a mögöttem haladó, BMW X5-ben ülő úriember? o_O

És pár szó a készítésről, mert a CM-fórumon kérdezték.

Itt a teljes brigád (csak Abigél a laptopom, és a nyomtató hiányzik belőle)

És most egyenként:

Ő a tálka, amiben kikevertem, hígítottam a színeket,
illetve benne mártottam meg a hengert.

Ez a henger, mellyel a stenclin keresztül
felvittem a festéket a pólóra.

Két tégely Marabu festék.
A piros túl világos volt,
úgyhogy vegyítettem kicsit a feketével.

Két ilyen pamacsot merítettem meg
a piros festékes lében,
és vágtam jó erőből hozzá a pólóhoz.

Vágókés a stencli kivágásához, illetve vonalzó
a hosszabb egyenes oldalakhoz.

Határozott mozdulatokkal, a nedves ecsetet használva,
meggyőző "vérspriccelést" tudunk csinálni a híg vöröses festékből.

Vasaló a festék fixálásához, miután megszáradt.

...és maga a stencli, melyet
egy százforintos mappa fedlapjából vágtam ki.
(de megtette volna az a dipa
lap is amire a referenciát nyomtattam)

Försztájm

Nos, megvolt az első bringautam a sűrűjébe. Nyélen raktam a Margit körtén.

Várakozásommal ellentétben egyáltalán nem voltak bunkók az autósok a déli tili-toliban. Egemre mondom, a gyalogosokkal több problémám volt.
Egyszer eltévedtem és hirtelen egy bringagyalogúton találtam magam. Úgy döntöttem, hogy a Mammut melletti kis utat kibírom a járdán – tudom, rossz bringás vagyok. A fiatalok még félreugrottak a csengetésre, de az öntudatos küllemű, kifestett, óriásnapszemüveges, shoppingoló mamika csak akkor volt hajlandó félrevonulni mikor már agy öt méterre voltam tőle, pedig ha belefutok akkor a szeme között kapom, nem a hátán – értsd, végig szembe jött.

Ellenben az autósok!
Ahogy a tükrök között, az elválasztósávon cikáztam, – lenyűgöző érzés, szinte repültem a sok álló autó között! – nem győztem csodálkozni. Fel akartam kiáltani, "Mózes vagyok! Mózes vagyok!", az autók tömege úgy nyílt meg előttem. Dobozos kocsik, kombik, de még - DE MÉG! - az SUV-k is kifordultak előlem.

Lehet, hogy csak ordított rólam, hogy közveszélyes kezdő vagyok?

Mosolyogva nyugtáztam a bringacomputert végiglapozva, hogy 12 perc alatt jutottam el oda, mellyel BKV-val még jobb esetben is 20-25 percembe került volna.

Csak az a szemét hegy ne lenne. Miért nem lakhatok sík terepen? Szeretem a budai hegyeket, de én vézna lábú alföldi gyerek vagyok!