Ezekben a pillanatokban ébredeznék a Győr fele robogó vonaton, hogy ne felejtsek el leszállni az állomáson, hogy utána elsétáljak kedvenc kis magyar ska-bandám koncertjére.
De nem, itthon maradtam. Alig három órája telefonáltam anyámnak azt kérdezvén, hogy vajon elronthatja-e az ember gyomrát egy lejárat utáni joghurt két napra. Válaszul azt kaptam, hogy nem, viszont úgy tűnik, hogy én is hoztam a dögvészből mely nővéreméknél pusztít, úgyhogy ha nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni a vonaton, vagy ott Győrben, maradjak otthon.
Itthon maradtam. Természetesen a gyomorbajok is elmúltak hirtelen. A düh viszont éktelen.
Gyűlölöm a testem, a beleimet különösképp. Még egy ilyen lehetetlenül bizonytalan konstrukciót... Ha legközelebb ilyen van, saját magam fogom a gyomrom felvágni, és földre bomló beleimen taposni.
Ilyenkor különösképp utálom azokat az embereket akik képesek arról áradozni, hogy az emberi test milyen fantasztikus szerkezet. Nem, nem az. Silány, igénytelen munka, rengeteg hibával, mely nem érdemes a létezésre.
Igen, dühös vagyok.
És igen, mindez egy lejárt joghurtból és egy régóta várt, ám elszalasztott koncertből jött.
Legközelebb előbb nézem meg a lejáratot, minthogy megenném.
Amíg a Moszkva téren gyülekeztünk, odajött hozzánk egy lány, hogy
tudnánk-e neki felváltani. Egyedül nálam volt apró. Kikerestem az
összeget és beleszórtam a kezébe.
Gyönyörű ujjakat láttam ma. Meseszép körmökkel.
--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com
Rájöttem, hogy miért akarnak mindenáron kapcsolatba lépni velem a tücskök.
Emlékszem még régen gimiben, egy osztálykiránduláson, amikor a Krisna-völgyben egy tücsök járkált a karomon, az több ízben megharapott, apró piros pontokat hagyva a karomon.
Lehetséges, hogy a Krisna-völgyben van valami misztikus, aminek következtében az a pár harapás olyan mutációt indított el bennem akkor aminek következtében a tücskök most valami rokonságot látnak éreznek velem?
Lehet, hogy nemsokára testhosszam többszörösét leszek képes ugrani, hogy szuperszonikus hangtámadással tudom majd visszaverni a rám támadókat? Vajon milyen képességekre teszek még szert? Meglehet, nem lesznek olyan csudák, mint Pókemberé, de biztos izgalmas lesz!
Sajnos egyelőre csak két tücsök-képességem van; a lustaság és hanyagság...
...inkább egy hangya csípett volna meg.
A pontszámod: 19
A nők átlagosan 47, a férfiak 42 pontot érnek el. A legtöbb Asperger szindrómás, vagy súlyosan autista 20 pont körül teljesít. A pontszáma alapján Ön az átlagosnál szerényebb képességekkel rendelkezik mások érzéseinek megértése, és az azokra való helyes reakciók terén.
Éjjen az EQ teszt... a gáz ott van, hogy a felére nem tudtam biztosan válaszolni... engem ezek a tesztek valahol mindig idegesítenek.
Most pedig SQ;
Ön 35 pontot ért el.
A nők átlagosan 24, a férfiak 30 pontot érnek el. Az Ön rendszereket elemző, feltáró, megértő képessége átlagos.
És végén még konklúzió is van:
A vizszintes tengelyen az SQ, a függőleges tengelyen az EQ értékekeket ábrázoltuk.
[...]
Extrém értékek
A jobb alsó sarokba az extrém férfias aggyal rendelkezők kerültek, közülük a 20 pont körüli EQ-val rendelkezők nagy valószínűséggel autisták.
Király... lehet hogy autista vagyok, de legalább férfias.
És jöjjön a teszt, nektek mit dob ki? (karakterkódolást ne felejtsétek átállítani közép-európaira (Nézet-> karakterkódolás))
EQ-SQ teszt
Kezdek félni ezektől a tücsköktől. Szervezkednek...
Egy pohár UHT tej; ~50 Ft
Két tojás: ~80 Ft
30 Deka liszt: ~40 Ft
Szóda: ~30 Ft
Töltelék: 100 Ft
A kisütött palacsintákkal elkerekezni a Millire, és nézni a Gébics előtt elégedetten nyammogó, éhes bringásokat;
Felbecsülhetetlen...
Az üzemeltetőnek meg a jó k_rva anyját, Szultán úgyis megtalál!
Szupi...
Éjjel 1 óra. Ülök a gép előtt és a Millin készült videókat konvertálgatom, töltöm fel. Csengetnek.
"Ki a halál lehet ilyenkor? Talán bátyám? Nem lehet, telefonált volna előtte."
Felveszem, belekérdezek.
Csend.
"Nagyon vicces..." szólok bele, majd visszaakasztom a kézibeszélőt a falra.
Kimegyek az erkélyre, hátha még látom elfutni. Kinézek, sehol senki. Aztán hallom, hogy az állat még nyomkodja össze-vissza az érintőpanelen a gombokat. Leszólok;
"Elvan a gyerek ha játszik, mi?"
Elcsendesedik. Végre elalszik az erkélyünkön a mozgásérzékelő kapcsolta lámpa, mikor hallom, újra elkezdi nyomogatni.
Lesz ami lesz, lemegyek. Alsó, farmer, póló, és meztélábasan sportcipő. Nem kapcsolok lámpát a lépcsőházban, úgy megyek le. Megállok a belső üvegajtó mögött a sötétben – kint van a kaputelefon, a mellette lévő, külső ajtó éjjel kulccsal nyílik, ilyenkor bejutunk a postaládákhoz, és az ezután következő, belső ajtót nyitja a kinti kaputelefon. Furmányos mi? – és várok. Sajnos a kaputelefonra belülről nem látni rá. Nem, nem rontok ki azonnal, mégiscsak egyedül vagyok, és csupán 52 kiló. Ekkor egy másik lakásba is becsenget. Na, mondom, most már elég lesz, megnézem ki vagy. Kimegyek a külső ajtóhoz – zárva – és kitekintek.
Senki.
Megint csipog a doboz. Csak úgy magában.
"Ó b+, ez bejammelt!"
Eszembe jut, hogy a kapu kulcsát fent felejtettem. Felkocogok, kulcs, lekocogok, nyit és kimegyek a kaputelefonhoz, hátha egy egyszerű törléssel helyrehozható. Odamegyek nézem a tábláját.
Hát a gombokon egy jókora szöcske terpeszkedik. Lép egyet – CSIPP! – és beíródik egy szám. Rányomok rögtön a törlés gombra mielőtt valaki lecsődül nekem, és meggyanúsít, hogy szombat hajnalban az a legnagyobb mulatságom, hogy állok kint a társasház kaputelefonja előtt és szívatom a népet.
Lehessegettem a szöcskét a gombokról, visszazártam az ajtót, feljöttem és most itt vagyok.
Ennyi
A Gébicset nem adjuk! Hol van ilyenkor Szultán?
Remélem megoldják a fiúklányok. Többet addig pánikkeltés elkerülésének érdekében nem írok.

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006