2008. július

Patetik VIII

Wilika az anyósülésen ült, Attila a suzukija kormyányát tekergette, majd megálltak a pirosban. A zebrán egy csinos szőke lány topogott keresztül, és egy mézédes mosolyt villantott az autó fele.

– Láttad?! Ránkmosolygott! – lelkendezett Wilika.
– Ne reménykedj. Le van sötétítve az összes üvegem, és késő este van, kizárt, hogy látott volna minket... de ja, az én szívem is megdobbant.



« Elejére | Újabbak
« 2008. június 2008. augusztus »

balinto 2006