Dolse

Sétáltam a Keleti mellett, mikor pár seftes cigány állított le. Olyanom volt, hogy nem küldtem el rögtön őket Indiába – hiába no, a fülembe zúgó ska/reggae/ragga kedvessé, közvetlenné és türelmessé tesz – leálltam velük beszélni. Parfümöt akartak rámsózni, kezembe is nyomták rögtön az egyik dobozt, hogy nézzem.

– Ez öcsém, eredeti Dolce Gabbana!

Nézem a dobozt, arany betűk: Dolse Gabbana – ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, nem Dolce, hanem Dolse volt rajta, tehát S-sel. Erre visszakérdezek:

– Nade S-sel, hogy Dolse? – villanásnyi szünet, de hamar megszüli a választ:
– Há' mé'? Há' hogy legyen lengyelül?

Aha.

Naszóval tanácsok:
Ha ilyen jön szembe az utcán, szorítsd ökölbe a kezed, és tedd zsebre HALADÉKTALANUL! Ha sikerül a kezedbe csempésznije az áruját, te onnan tovább nem mész, mert visszaadni nem tudod, eldobni nem dobhatod, mert anyázás lesz. Én viszont találtam még egy szabad helyet a srác csuklóján amire a dobozt, pont súlypontjában helyezve, a nedves bőr prímán megtartotta azt, én meg egy "köszinem" után vígan mehettem tovább.