Fals kémia

Szóval holnap kémia vizsga.

Tanultam rá... többet is mint 6 órát. De mivel már régebben mondtam, hogy amire hat óra tanulás nem elég arra egy élet is kevés. Mire jutottam?

A konfigurációs izoméria az,
amikor a lombik másik oldalára átsétálva
egy új anyagot kapok.

A fenlicsoport nem más mint egy
felizgatott benzolgyűrű.

A ciklohexán úgy lesz, hogy a benzolgyűrűbe érkező hidrogének
megeszik a közepéről az albertkekszet.

A difenil-metán az a vegyület amely úgy néz rád
mint 5-ös Johny a Rövidzárlatból.

Szerintetek átengednek? 

1 Mega

Elértem az egymilliós nézettséget!

Tárgyfelvétel

Annak aki kitalálta, hogy már vizsgaidőszakban elinduljon a tárgyfelvétel, kívánom, hogy ezentúl mindenhonnan késsen, soha ne érjen oda egy megbeszélt találkozóra, egy film kezdetére, maradjon le mindig a buszról, a jobb álláslehetőségekről, egy lehetséges kapcsolatról...

Egyszerűen nem értem a logikáját a dolognak. 

Igazol

Tünde ült a buszon és olvasott. Szálltak fel az emberek a megállóban, keresték az üres helyeket. Egy fiú ült mellé, belenézett oldalról a lapokba, majd kérdezett:

– Szia, mit olvasol?

Tünde sóhajtott, a szemei először a felettük lóbálózó kapaszkodók irányába fordultak idegesen, majd rögtön a fiúra;

– Semmit! – mondta, és folytatta az olvasást. A fiú még kellemetlenül körbepillantott, majd felállt és a busz másik sarkában keresett helyet. 

rsSka!

Gyerekek, az RSS az egyik leghasznosabb találmány szerte a weben. Mindig azonnal megtudom, ha Merényi Dániel friss napirajzot ad ki, ha valamelyik ismerős épp újabb bejegyzéssel bővíti blogját, ha Mikipajtás titkon még egy jegyzettel bővítette az oldalunkat...

és ha a PASO táborra jegyet lehet nyerni.

Történt ugyanis, hogy itthon ültem, vártam, hogy nagymamám visszaköltözzön a lakásba, mikor a Thunderbird jelezte, hogy a PASO blogjában új bejegyzés jelent meg. Végigolvastam és a poszt végén volt egy kérdés, amire csupán egy jó választ vártak, melyért cserébe az első öt beküldő jegyet nyerhet a júniusi PASO-táborra. Segítségként be is linkelték az előző heti PASO Ska Club hanganyagát. Meghallgattam, megkaptam a választ a kérdésre, elküldtem, és este meg is jött a levél; Nyertem! – ugye nem fogok egyedül menni?

Konklúzió;

Emberek, használjatok levelezőklienst, RSS-olvasót!

Nagymamámról:

Több mint fél éve nem volt itthon, a kórház és nagynénémék között ingázott, de végre rendbejött. Nos, míg az enyém volt a lakás kicsit hanyagabbul tartottam, de tudván, hogy nagymamám hazajön, rendbe szedtem mindent. Körülbelül fél kukányi szemetet hordtam le, a hűtőben tanyázó sajtokat meggyőztem, hogy bár már csakugyan saját világképük alakult ki, jogom van őket kitelepíteni a szemetesbe, függönyt mostam, felavattam nagymamám új porszívóját, rendet raktam... a végére kifejezetten idegen lett számomra a nappali látképe.

Hogy örült-e nagymamám?

"Jaj Mária, képzeld, kitakarított mindenhol, az új gépemmel felporszívózott, a függönyöket is kimosta, csillog a parketta, és még három szál tulipánt is tett az asztalra!"

Igen. Azt hiszem örült.

Csak az a holnapi mai anyagszerkezettan vizsga...

Pistigalamb

– Nem tűnsz túl boldognak.
– Hát...
– Hiszen láttad végre élőben zenélni a TESK-et.
– Jah...
– Akkor? Talán a színpad előtt daráló szkinhedek vették el a kedved?
– Náh, hátrébb ugye már teljesen biztonságos volt, sőt, egy idő után elunták a pogót. Nem az volt a baj.
– Akkor pláne nem értelek. Hiszen még "Willy Galamb" is voltál ma este.
– Galamb? Hát ez az! Legfeljebb veréb. Vagy ökörszem... se.
– De'iszen táncoltál egy lánnyal!
– Micsináltam? Láttad a többiek hogy tolták? Pont az én erőtlen próbálkozásomat neveznéd te táncnak? Jó, hál'istennek a kislánynak sem voltak nagy igényei – ez az én szerencsém – de szerintem ő is hamar megunta a fejem.
– Kislány? Hány éves is volt?
– Mittomén, nem kértem el a személyijét. Meg nem is akartam tőle semmit. Különben is, meg tudod te mondani a mai lányok életkorát?
– Hm. Mindenesetre akkor már ilyet is tudsz.
– Tud a halál. Ha nagy nehezen odapofátlankodom, akkor jön a második buktató, hogy nem tudok vele mit kezdeni...
– Hát, táncolni?
– Siket vagy? Mondom, hogy nem megy. Úgy összerugdosnám szerencsétlent, hogy a színpad előtti pogót jobban megúszná.
– Ugyanmár, jártál táncsuliba.
– És? Ott is szar voltam.
– Elég sűrűn dicsért a tanár, azt azért ne feledd!
– Meg azt se, hogy nagyjarészt magamtól baromira nem tudtam mit kezdeni, mindig rá támaszkodtam, és igen valószínű, hogy csak bíztatás volt.
– Lesz még jobb.
– Ehh, lófaszt. Be kell látnom, hogy ez nem az én sportom, baromira nem megy nekem, nem is igazán szabad erőltetnem, mert csak rosszat szül majd, erőltetett, kényszeredett az egész részemről.
– Akkor ennyi?
– Jajhaggyámá, honnan tudjam? Ennyi.