Nem szeretem a szülinapokat...
...legalábbis most úgy érzem.
Persze lehet, hogy csak a vizsgaidőszak beszél belőlem.
Fennmaradtam hétvégén, hogy "csakazértis" tanulni fogok, mert kedden Közgáz aláíráspót – az első nem sikerült, mert a Corel-napra készültünk –, szerdán pedig matek aláíráspót – Corel-nap ide vagy oda, hülye vagyok hozzá.
Szóval itt volt két nap. Mit csináltam?
Semmit.
Igaz, kimostam egy csomó mindent – meghallottam, hogy nagymamám ide akarja rendelni azt a borzalmas, ritkásfogú takarítónénit, hogy mossa ki a függönyöket, úgyhogy pánikszerűen leaggattam az összeset, és be mindet a gépbe –, vasaltam, rendet raktam, rendetlenséget csináltam...
De tanulás nem nagyon sikerült.
Most este legalább leültem egy példafeladat társaságába, de hol a toll, hol a jegyzet, hol az öklöm repült a falnak, visszafojtott üvöltések és hörgések kíséretében – társas ház, nem lehet csak úgy anyázni.
Mások ilyenkor gőzerővel tanulnak. Én miért nem tudok ilyet?
Tünde megdorgált, hogy miért nem mentem haza a saját szülinapomra a családomhoz. Ugyan minek? – gondoltam – Tanulnom kell.
Este feljött bátyám, hozott otthonról "ellátmányt", váltottunk pár szót, majd hazament. Egyedül akkor éreztem, hogy valami tényleg nincs most a helyén, mikor kinyitottam az egyik dobozt és megpillantottam benne egy szelet tortát.
Anyám sütötte minden bizonnyal a szülinapunkra – bátyám és jómagam születése között csupán egy nap van (plusz 11 év) – és lévén, hogy nem voltam otthon, felküldte a maradékot.
Szegény torta alaposan megküzdhetett idefele jövet a budapesti utak viszontagságaival, az elkenődött krém és az eperszemekből kipréselődött lé látványa csöppet sem volt ünnepélyes. Néztem egy darabig.
"Itt ez a szegény leharcolt torta. Ez vagyok most én..."
Néztem még egy darabig, majd azzal az ormótlan igénytelenséggel melyet a helyzet hangulata megkívánt, pár harapásból betömtem a számba, majd félrehajítottam a dobozt.

náh, a klubokat sem szeretem...
:P :D
A smileykat sem szeretem... na jó, de :D
Hát én ennél a pontnál tökönszúrtam volna magam...
melyik pontnál?
Amelyik pontnál tartottál a leírtak megtörténése után közvetlenül :)
Mondjuk szülinapkor azért tényleg nem árt otthon lenni, a szüleidnek hiányzol, és azért úgy szülinapot ünnepelni h nem vagy ott, az nekik sem túl nagy öröm, úgy érezhetik h leszarod őket... Meghát tanulni mindig vizsga előtt 6 órával kell :)
De jó lett a rajz :D
Mi van a tervezett képregénnyel? A rajztehetséged meglenne hozzá... Meg kikapcsolódásnak sem lenne utolsó a sok "tanulás" között :D(Hátha ez meghozza a kedvedet :))
Amúgy megnyugtatlank, én se nagyon tudok tanulni... Csakis nyomás alatt. Régebben elég nyomás volt, ha másnap írtunk vmiből dogát. Manapság kitolódott a tűréshatárom, mostmár az számít nagy nyomásnak, ha aznap (mondjuk 4-5 óra múlva) írunk ZH-t. Kívánom, hogy ne juss el ide. :D
d37312m1n3d@gmail.com - ha felvennél msn-en :D
Hát, az a gáz, hogy délben írok, és most sem érzem a hajtást.
Namindegy, bemegyek 10-re, a lányok már matekozni fognak elvileg, hátha majd velük.
Boldog születésnapot.-
Ne írj HTML-tageket a kommentedbe, mert úgyis kiszedjük, ha linket akarsz, egyszerűen írd be, aztán mi majd elintézzük. Ha lehet, légyszíves az e-mail címed is add meg, még ha nem is kötelező.Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006
én se szeretem a szülinapomat... azt mondom, alapítsunk klubbot :D