El se hiszem. Egyszerűen nem. Megírom a mecha pót-pótot, Tündéékkel kicsit kóválygunk a városban, majd visszamegyünk az eredményhirdetésre, belépünk a szobába, mondom a nevem, Tibibácsi kicsit kutat a papírok között;
– Igen, Cseh Vilmos... ez egy... hármas.
– Mennyi?!
– Ne... ne... ne magyarázza túl. A mai világban ez egy szép eredmény!
De még mennyire hogy az! Fene se gondolta volna, hogy ma ekkora csoda ér.
Ezen felbuzdulva "megajándékoztam" magam;
Tünde telefonált:
Szia! Nem, még nem, most még itt vagyok.
Vilivel gyűrűt nézünk.
Mi? Jajneeem, dehogy! Ő néz magának gyűrűt!

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ
ÓÓÓÓÓÓ <3
:) Ügyes fiú vagy te, na.
Mellesleg...szép gyűrű! :D
Hát, szép, szép... de a középső ujjadon lévő azért picivel jobb.
Nekem is hasonló reakcióim szoktak lenni, amikor éppen nem várt jegyet kapok :)
azt vettem most :)
a kisujjamon lévő hematit már lassan 2 éves
szép ujjak...
^_^
Ne írj HTML-tageket a kommentedbe, mert úgyis kiszedjük, ha linket akarsz, egyszerűen írd be, aztán mi majd elintézzük. Ha lehet, légyszíves az e-mail címed is add meg, még ha nem is kötelező.Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006
Nahlátod vazze... Mondtam én... xD
Má megint ment a para, hogy "Jahjnemfogezmenni" Aztán még Szebény Tibibá kér elnézést... xD