Nab*zmeg

Rakottkrumplis intermezzo

Végre, életemben először, olyan rakottkrumplit ettem, amiben nem kellett vadászni a kolbászokat, sőt, szinte már kerülgettem őket – kicsit bennem volt még persze a "hagyni kell későbbre is" érzés.

...és miért?

 Azért, mert ÉN csináltam!

No jó, tudom, elég borzalmasan néz ki, de higgyétek el, nagyon finom lett. Sajna a tervezett kettő helyett csak egy pohár tejföl jutott rá, mert a másik dobozára ugyan 30 04 08 volt írva, felbontáskor igen változatos biokultúrát csodálhattam meg. Elismerem, kicsit nagy elvárás volt mikor két nappal a lejárat után akartam megenni valamit, de ez már tényleg megdöbbentett.

megj.: Az a sok barna meg fekete az edény szélén az nem friss korom, hanem Nagymamám több évtizedes – áldásos – konyhai tevékenységének nyoma.

...és most vissza az info és mechanika ZH-hoz. 

Sok a ZH, kevés a tudás

Hjahjj, miért nem volt elég anyáméknak bátyám és nővérem... nem vesződnék itt most a sok marhasággal.

Vagy legalább ne kéne aludnom. Tényleg, minek kell aludnunk? Olyan időpazarlás...

– Mint a blogírás?
– Nem-nem, a blogírás hasznos, még az ilyen pillanatokban is, amikor egyáltalán nem azzal kéne foglalkoznom.
– Mégis mi hasznod lesz belőle holnap?
– Hát... kicsit összerendezi a gondolataimat. Különben is, most elegem van a Karnocikliből, és a homogén elektromos térből – mégis mi vagyok én, fizikus? –, a mechanizmusokból, és a tengely mentén ható nyomatékokból, az Inerciából – mégis mi vagyok én, gépész? –, az SNA rendszerekből, a bruttó hazai össztermékből, az önkéntes munkanélküliekből – mégis mi vagyok én, közgazdász? –, az etikettből, a dresscode-ból és az alapvető udvariassági szabályokból – faluróljöttemb_zmeg – kell ez a tíz perc amíg a magam bajával vagyok elfoglalva...
– Miért, mivel szeretnél inkább foglalkozni?
– Sortörésekkel, php-kezelte SQL adatbázisokkal, eltüntetendő fattyúsorokkal, klasszicista antikvákkal, vektorgrafikus objektumokkal, mittudomén...
– Bírd ki még egy kicsit...
– Még egy kicsit?! Mégis meddig?
– Hát... egy-két évig...
– Nanee, addig meghülyülök.
– Az bizony a te bajod...

O RLY?

Holnaptól szombatig 6 ZH? Most komolyan? Menjetek a jó büdös... Áhh... Én értem, hogy fiatalok vagyunk, meg mitt'omén... de nem jogászok, hogy leüljünk, és egy éjszaka alatt memorizáljuk a Széchényi könyvtár teljes állományát... főleg nem ilyen ótvar tananyagból/oktatás mellett...

Nem tudom hány tárgyból fogok bukni idén...

LK-Beat

Ehh, fantasztikus volt ez a koncert.

Igaz, úgy tűnik, hogy egy kisebb agyrázkódást mégis elkaptam attól a fránya alacsonyan szálló kőboltívtől, úgyhogy bátyám a lelkemre kötötte, hogy ne ugráljak, az ilyenkor nem tesz jót, de hát lehet ska zenére nyugton maradni? Pláne ha a győri LK-Beat zenél? :)

Totya a zenekar gitárosa, mikor koncert után bemutatkoztam neki, és elmondtam, hogy én küldtem azt a sovány 3-4 képet még a kisSkalandról, akkorát szorított rajtam, hogy a szussz nem tér vissza egy darabig belém.
Most picit aktívabban fényképeztem, elküldtem nekik is a képeket, de itt is megtekinthetőek.

Savvynak köszönöm nagyszerű társaságát, nélküle egész este otthon emészthettem volna magam a doppler-effektust bogozgatva.

...és képzeljétek, még a BKV-ellenőr is KEDVES volt!

...tudod, hogy neked adtam már a szívem. Pi-pipp!

További videók:
Afrika   Cannabis   Rád gondoltam

MilitaryFun

RKK-FIGHT! Paintball, jelentem jól sikerült :)

...csak azt a szemét boltívet ne fejeltem volna le nekifutásból. Azért remélem az esti koncertet még megérem. 

Akkora...

Akkora paraszt vagyok, hogy anyukám régen disznónyelves szendvicset csomagolt nekem oviba.
A többiek viszolyogva néztek a lekvároskenyereik árnyékából midőn én belefeledkeztem a fokhagymás-paprikás ízélménybe, mire az ovónéni jött és elvette tőlem.

K_rvaanyád óvónéni!

Füles

Történt velem egy hete, hogy suli után beszaladtam a fukar üzletbe, mert a régebben kinéztem ott magamnak egy laptop-táskát. Tetszett, mert nem ordított róla, hogy gép van benne, nem volt olyan hivatalos mint a mostani, és nagy volt, rengeteg hely volt benne.

Hamar meg is találtam a sorok között a kérdéses géptarisznyát, és azon nyomban el is kezdtem nézegetni. Összement – gondoltam magamban. Csakugyan, azelőtt mikor néztem sokkal nagyobbnak tűnt. Próbáltam beleképzelni a gépet, az adapterét, egy egeret, jegyzeteket, könyveket, egy pár sonkás-sajtos szendvicset egy túrórudival... – szóval mindent amivel komikusan pufira szoktam tömni szerencsétlen mostani táskámat iskolába indulás előtt – de minduntalan ré kellett jönnöm, hogy bizony ez a sok minden ebbe sem fér bele. Még vagy fél óráig ücsörögtem a két sor között a földön, ölemben a kiszemelt táskával, oldalamon a jelenlegivel, kalapomat a homlokomra húzva, nehogy elkapják a tekintetemet, mire végre beismertem: Nem kell nekem most új táska. Legalábbis ilyen nem.

Kissé csalódottan, elindultam a kijárat felé. Belebotlottam a fülhallgatókba az egyik polcnál. Ott volt a Panaszkodik is amit Miki nagyon ajánlott, mert szépen szól, intraaurális – az-az agybadugós –, és nem is kell egy teljes havi ösztöndíjamat odaadnom érte. Ha már zenélő telefont vettem – 5 éve vettem utoljára új telefont, az is egy muzikális típus volt, ugyanúgy északról – gondoltam, egy jobb fülest is veszek hozzá.
Majd... – gondoltam – nem kell most minden szutykot megvenni. Azért kicsit ott maradtam még böngészni, mire egy kedves, vékony lány tűnt fel az oldalamon. Tétován matatott a fülesek között, majd hozzám hajolt és megkérdezte, hogy értek-e a fülhallgatókhoz. Magam is meglepődtem, hogy mennyi mindent tudok mondani a különféle típusokról – és hogy egyáltalán egy vadidegen lány szóba áll velem, igaz, ma egy ázsiai hölgyet igazítottam útba, amint a Fonót kereste. Kicsit beszélgettünk, nézelődtünk még ott, majd elhatározta magát, és a Panaszkodik mellett döntött. Hirtelen felindulásból – melyet valószínűleg erősen táplált a gyorsan kialakult szimpátia, vagy csak szimplán a sokk, hogy egy lány szólít meg a fukarboltban – én is lekaptam egyet a polcról, és elindultam a lány után. Látta, hogy ugyanolyan színűt vettem. Jéé, egyforma! – jegyezte meg mosolyogva. Beálltunk a sorba, fizetett, megköszönte a segítségem, majd sietve otthagyott a pénztárosnénivel, elnyelte a pláza.
Eltűnt a lány. Meg 5k a kártyámról is mire feleszméltem. Borzasztóan szólt aznap este az új fülhallgató.

Mára viszont nagyon megszerettem.

(Az új telefonnal fényképezve... csúnyácska nagyon a kamerája, de néha jól jön)