Nehéz az exhibicionista élete...
Azoknak akik esetleg nem értenék (bocsi, de nem tudok feliratozni):
– Öhm, szia.
– Szervusz Brian.
– Azt... azt hiszem beszélnünk kéne.
– Rendben.
– Lois, volt már veled olyan, hogy a szíved kérdezett volna valamit, de az eszed tartott a választól?
– Uhh, ajjaj. Néha, jobb nem feltenni azokat a kérdéseket. Néha jobb ha megbecsüljük azt ami van, mondjuk egy nagyon különleges barátságot, mint például a mi barátságunk, amit olyasvalaki mint én a világért sem cserélne el semmi másra.
– Egy olyasvalaki mint én, szintén nem cserélné el semmiért.
– Örülök neki.
...
– Oké, csak hogy tisztázzuk; arról beszéltünk, hogy én belédszerettem, te pedig kikosaraztál, ugye?
– Igen.
– Rendben, csak hogy biztos legyek.
...
– ...és ha mondjuk mindketten részegek lennénk, és utána úgysem emlékeznénk rá?
– Hát, ahhoz nekem nagyon csúnyán be kéne... DEHOGY!
(a Family Guy (by Seth McFarlane) c. sorozat 204-es epizódjából)
Délutáni alvásom – már nagyon hiányzott – alkalmával azt álmodtam, hogy külsőre darázs-molylepke-fülbemászó keverék rovarok lepték el a házat. Konkrétan teljes valójukban nagyon ritkán láttam őket mindig csak utolsó pillanatban vettem észre amint behúzzák a villás potrohukat egy-egy menedékbe.
Eddig még nem is lett volna olyan gáz, de azok a dögök valami nagyon durván savas váladékot permeteztek és ahol az az anyag landolt (bútor, függöny, csempe, bőröm (!!!)), ott egy vattaszerű anyag kezdett el burjánzani (kicsit mint a pamacsos fehérpenész, vagy konkrétan a felbolyhozott vatta) ami tovább mart, és hihetetlenül ragadt mindenhez, nagyon masszív volt, valamint folyamatosan szórta a spórákat (úgy nézett ki mint amikor a szénsavas ásványvíz fölött elnéz az ember és látja pattogni a kis vízcseppeket) és pillanatok alatt elterjedt mindenen. A bőrömön is. Legtöbbször ecettel sikerült lemosnom, de akkor általában jött vele egy kevés a bőrömből is.
Ki kéne takarítanom...
Meg nem kellett volna megnéznem ezt a postot a szánin.
Egyik fórumon kitalálta valaki, hogy csakúgyból rajzoljunk valamit, kizárólag MsPaint-ben.
Elkezdtem firkálni és ez lett. (kattints az eredeti méretért!)
Megint Tündével beszéltem.
– ...szóval szerinted teljesen különböző dolgok a szülés meg a szex?
– Hát figyelj Wilika, hasonlítsd már össze.
– Hm, az egyikről ugye értelemszerűen nincs tapasztalatom... a másikról meg már nagyon elhalványultak az emlékeim.
– Na, de azért valamire csak emlékszel?
– Á, hisz több mint 20 éve születtem, mi konkrétra emlékezhetnék a születésemről?
Tök jó volt Ska Hecc koncerten. Gabi és Hajni elkísértek – mégegyszer köszönet –, skankeltünk sokat – csak én és Hajni, Gabi inkább a sörök felett őrködött – és megkaptam a nyereményeimet; egy pólót, egy kitűzőt – kint van a kalapomon – és Krisztián beígért egy eredeti, dedikált Ska Hecc lemezt is.
Nem tudok aludni. Azabaj. Már rég lámpát oltottam mikor a gyomrom kikergetett az ágyból, különféle zajokkal. Igaza is volt, mikor volt már az a vacsora...
Aztán fogtam magam és leültem blogolni. Mert azt szeretem.
Amúgy nézzétek micsoda csuda mintázatú nyakkendőt találtam. Hogy fogom-e valaha hordani, és ha igen, akkor hol, azt bizony nem tudom. De képtelen voltam otthagyni. Édesek ezek a bálnák.

Személyes blogom. Néha picsog, néha lelkendezik, fotókat mutogat, videózik, mereng, bölcseket mond, hülyeségekkel égeti magát, emlékeket raktároz. És te ezt mind csillogó szemekkel olvasod.
mailme(et)wilika(pont)hu
ezen a címen lehet engem zaklatni!
RSS


balinto 2006