"Jó az álmodozás..."

...vagy mégsem?

Szabad egyáltalán? Mert persze, jól esik néha valakivel, valamiről, valahol álmodozni, de én szinte úgy érzem már, hogy káros – nem beszélve arról, hogy ostoba dolog is.

Rengeteget álmodozom mostanság. Sikeres vizsgákról, sejtelmesen mosolygó lányokról, mindentudó telefonokról, szerény, ám kényelmes melóról, de sokszor még a realitás talajától messze elrugaszkodva – ha az első kettő vágyam nem volt még tőle elég távol – is révedek a semmibe hosszú percekig. Ellenállhatatlan férfi vagyok, és életmentő hős, a fákon ülő varjak megszólítanak hazafelé, a busz ablakán kitekintve pedig, sápadt női alakokat látok a földek felett a ködben úszni, kik táncra hívnak...

Néha úgy érzem, hogy minden perc álmodozással évekkel távolodik tőlem a valóság, a cél...