Etanol

Az etanol (etil-alkohol, borszesz, metil-karbinol, alkohol, szesz, alcohol vini, spiritus vini, alcohol aethylicus C₂H₅OH) színtelen, jellegzetes szagú és ízű, éghető folyadék. Az etanol kémiailag az alkoholok közé tartozik, azonban alkohol névvel a köznapi életben leggyakrabban az etanolt illetjük.

Az etanol a természetben tisztán sosem fordul elő, mindig híg vizes oldatában található. Így fordul elő a szeszes italokban is, melyek az etanol legismertebb felhasználási területe is egyben.

[Wikipédia]

Meg kell hagyni, hogy meglehetősen fura a kapcsolatom az alkohollal.

Régebben nem értettem, hogy miért isszák meg az emberek azt ami a pusztulásból lesz, különféle növények (gyümölcsök) halálából, rothadásából.
Gimi alatt rendszeresen eljártam a haverok által szervezett házibulikra, de sosem tántorogtam öntudatlanul a sötétben, nem hánytam össze senkit, semmit, nem ébredtem összefirkált fejjel a szekrény tetején és a bulik minden pillanatára élénken emlékeztem – például arra is amikor a részegen szerencsétlenkedő haverokon röhögtem, igaz, belül valami egészen más, meglehetősen borús érzés dolgozott, de mindegy is.

Pedig kínáltak engem. Mit kínáltak, kényszerítettek! Legtöbb barátom nem volt hajlandó elfogadni, hogy Wilika – akkor még vilike – bizony nem iszik. De nem csak a barátok, még otthon az ünnepre megterített asztalnál is néha feszült volt a légkör.

Aztán volt az a neves SKA HECC-koncert, melyre Gábor barátom elrángatott. Nos, izgultam, ugyanis ez az egész koncertesdi számomra egy teljesen szokatlan környezet volt, úgyhogy elfogadtam a belépőhöz adott egy pohár Kozelt, remélve, hogy kicsitkét ellazít.

Nah, azóta egészen megszerettem a sört. Igaz, csak pohárból, dobozból valahogy sosem esik jól... és természetesen sosem egyedül.

Ma már úgy vagyok vele, hogy ha néhány barátommal néha napján letelepszem valahol szocializálódni, akkor bizony jó hozzá egy-egy korsó sör – habár, sokszor úgy érzem, hogy anélkül is meglennék.
De amikor valaki direkt itatni akar, meg jön a tipikus szövegekkel mint "Jaj, ne legyél már papírmasé." meg "Milyen férfi vagy te? Fenékig, ne szarozz már!", akkor abszolút nem vagyok vevő a piálásra.
Húsvéti locsolásnál sem ittam. Utálom, mikor valami direkt arra megy ki, hogy az ember lerészegedjen.

Az etil-alkohol a központi idegrendszerre hat, kis mennyiségben az érzékek tompulását, a reakcióidő megnövekedését, kellemes bódultságot okoz

[Wikipédia] 

Kellemes bódultság? Miről beszél ez? Amikor barátaim nyár végén megtudták, hogy már nem vagyok teljesen antialkesz, akkor hirtelen belém is töltöttek vagy 3 pohár jägert nagy lelkesen. Utána rendetlenkedett a fókuszom, és enyhén szédültem, de összességében borzalmasan éreztem magam. Magamnál voltam. De még mennyire, hogy magamnál voltam. Haveromnak elmagyaráztam, hogyan kell a rekeszt beállítani a fényképezőgépemen, másik barátom laptopján a netet böngésztem, jelszavaimmal belépkedtem ide-oda, a gépemmel filmeztem, amint két osztálytársunk táncol körbe a szobában, de nagyon rosszul éreztem magam. Álmos is voltam, de aludni még órákig nem tudtam, és baromira rossz kedvem lett. Régen álmodtam olyat, hogy nem tudtam irányítani a mozdulataimat, magatehetetlen voltam, erőtlen. Gyűlöltem azokat az álmokat. Gyűlölöm, ha nem vagyok ura a testemnek, gyűlölöm, amikor harmadszorra sem sikerül egy vonalat úgy húznom, ahogy eredetileg elterveztem – ilyenkor rendszerint nagyon dühös leszek a kezeimre, de tudom, egy nap úgyis egy ceruzával a kezemben fogok berohanni a sebészetre, aztán magyarázkodhatok a dokinak, hogy miként történt.
Ha valakinek ez a jóleső bódultság... 

...és akkor is végtelenül primitívnek, igénytelennek tartom, ha valaki azért iszik, hogy berúgjon.