Rutyutyuty!

Annyi fura dolgot írtam ide, majd mikor kész lett, egy [Ctrl+A]-val kijelöltem az összeset és inkább leírtam ezt a szöveget.

Amúgy tegnap voltam szüreti bálon.
Barátaim vittek el rá és eleinte tetszett is az ötlet, csak amikor odaértünk a zene törte le nagyon a lelkesedésem – kifejezetten ideges lettem –, ugyanis a mulatós rockot, és a sramilt – valamint egyéb torz elegyeit, a környék sváb és szerb hatásával megdobva – valahol a nemi erőszak és a gyerekgyilkosság közt tartom számon, bűnként.

Barátaim ezt látva, hamar belémtöltöttek egy kis pohár jägert, meg még némi sört és csakhamar táncos kedvem lett nekem is. Szerencsére Lia, akit párszor felkértem táncra – már ha annak nevezhetjük amit csináltam – egész nap túrázott, úgyhogy lábujjai kellőképp zsibbadtak voltak ahhoz, hogy ne érezzék, amint súlyos 53 kilómat egy-egy félresikerült lépés következtében rájukterhelem.

Ünnep (PrePatetik)

Wilika: ...nem nem nem nem nem, a szarás az egy ünnep, ünnep a testnek.
Matooka: A szarás? A dugás! AZ az ünnep a testnek.
Wilika: Náh, nekem az csak úgy ünnep mint az augusztus 20-a.
Matooka: Az hogy?
Wilika: Hát, évente csak egyszer van, de általában az is elmarad, pedig nagyon várjuk.

(2008. 09. 15. edit: A "Prepatetik" alcím később került hozzá, lévén, hogy ilyenkor még nem létezett a Patetik sorozatom)

CSSuhaj!

Kérdés, hogy mikor fogok nekilátni.

Nem megy

Ülök az előadásokon, lapozgatom a tankönyveimet, nézegetem az oktatóanyagokat.

Rengeteg információ, adat, tudomány. De én semmit sem értek belőlük. Pedig minden azt sugallja, hogy teljesen egyértelmű. Ha valamit végre megértek, rájövök nem érdekel. Én azért jöttem ide, mert láttam, hogy rengeteg érdekes és hasznos dolgot fogok itt tanulni. Nyomda és média, emlékszem, ez ragadott meg – illetve az, hogy nem volt felvételi.
De az csak harmadik évtől van. Addig éljek túl? Matematikát, fizikát, és megannyi bizarr tudományt, melyről magam is jól tudom, hogy messze meghaladja az én képességeimet. Szerény elme vagyok én. Valamiért azt hittem, hogy menni fog és most úgy érzem, hogy az elsők között fogok elhullani.

Bátyám azt mondta, hogy művészhallgatónak inkább el tudna képzelni, mint mérnöknek. Szép. De nekem végtelenül gennyes, és visszataszító ez az egész művészmizéria. A felvételizés, a mappahurcolás, az álságosság, a fölényesség, a dicsérés, ajnározás, a fikázás, köpködés.
Semmi kedvem ahhoz, hogy mászkáljak egy ormótlan mappával a hónom alatt – teszemazt egy kecses CD, esetleg egy weboldalcím helyett –, hogy néhány mogorva tekintet végigmustrálja, majd jól összeköpködje a dolgaimat, aztán mondjuk valami perverz véletlen folytán mégis felvegyenek, és beüljek a művészkék közé.

Az a baj, hogy lusta is vagyok. Legalábbis úgy tűnik. Viszont ha nem lennék elég lusta, akkor meg már kimarta volna teljesen a gyomromat az idegesség.

Amit nem értek;
Az évfolyamban tapasztalt átlaghoz képest én még kiemelkedően érdeklődő és lelkes vagyok, egész jól megértem amit tanulunk. Mit csinálnak a többiek?

(megjegyzendő, akad olyan dolog, amit értek és még tetszik is, de azt meg egyáltalán nem értem hogy jön leendő munkámhoz)