Abigél nélkül

Abigél most készül össze. Nem sokára felszállunk a buszra, és elviszem a kórházba. Valószínűleg meg fogják műteni. Vajon mikor láthatom újra viszont? Hogy fogom kibírni nélküle?

Sebaj, anyuéknak is van otthon gépük. De Abigél, vagyis a laptopom mégiscsak az enyém...

Ska-ska-ska-skaaa!!!

Emberek, a ska a világ egyik legvidámabb zenéje szerintem. Hallgassátok ti is, sok öröm van benne;

Ugye múltkor már mondtam, hogy miként ajándékoztuk meg egy-egy képpel és jó szóval egymást, az LK Beat zenekarral.

Most egy másik magyar ska-előadó lett boldogságom csírája, mégpedig a Ska Hecc.
Történt ugyanis, hogy kis házi rímversenyt írt ki a zenekar szövegírója, melyre született is pár jópofa rím, és végül úgy döntöttek, hogy az enyémek voltak a legjobbak, így ma reggel egy igen kellemes meglepetéssel köszönt rám a Viharmadár, mégpedig Demeter Krisztián, a banda szövegfelelőse egy levélben hívott meg a következő koncertjükre.

Nemutolsósorban elérhetővé tették a második albumukat az oldalukon! (most is azt hallgatom)

Update:

Anett kérte, hogy rakjam ki a frenetikus pályaműveimet.
A kapott két sor a következő volt

A lépcsőházban nyikorog az ajtó,
Éhes macska már rágja a lábam

Na erre kellett A-B-A-B szerkezettel rímelni.
Jómagam, (megpróbálva odafigyelni arra, hogy ritmikailag is többé-kevésbé megfeleljen a dolog) a következő két "művel" indultam.

A lépcsőházban nyikorog az ajtó,
Éhes macska már rágja a lábam,
Miért őt vártam, zsiborog a tarkóm,
Véres flaskával hátba ne vágjam.

valamint;

A lépcsőházban nyikorog az ajtó,
Éhes macska már rágja a lábam,
A TV2-n csikorog a Lajkó
Macskámmal rögtön a csárdást eljártam.

(félre ne értsétek, Lajkót nagyon szeretjük)

"Soha" - Az eredmény

Szóval mutassam meg az eredményt.

Ugye van egy régi vicc:

Székely fiú reggel benéz a fészerbe, látja, hogy apja egy nagy darab fát forgácsol.
Délben ebédnél nem jön az öreg, hát megnézik a fészerben. Hát bizony az öreg még mindig farigcsál, most már egy kisebbformácska botocskát.
Vacsoránál sem mutatkozik az apjuk, megint megkeresi a fiú. Látja, hogy valami kis szálkát kapirgál az öreg.
– Hát ugyan mi lészen abból idesapám, tán fogvájó?
– Az fiam, az, ha ezt végre nem b_szom mán el!

Nos, ennek tudatában nézzétek ezt a videót.

Soha

Soha, de soha ne vágjatok magatoknak – másnak meg méginkább ne – hajat, reggel félálomban. 

Apró öröm, hatalmas élmény

Mikor ma délben hazaértem, valami véletlen ötlettől vezérelve felléptem a győri LK-Beat zenekar honlapjára. Gondoltam, megnézem, vannak-e képek a nyár végén megesett KisSKAlandról.

Sajnos először csalódva vettem észre, hogy csak két kép maradt az eseményről, de miután megnyitottam a képeket, nem hittem a szememnek. Az egyik kép az enyém volt. Még a blogom url-je is ott virított a sarkában.
Eszembe jutott, hogy van még két képem az eseményről – sajnos nem fotóztam sokat. Hamar letisztítottam őket – alap kis színbeállítgatások, és a porszemeken megcsillanó vakufény eltávolítása, hisz' jól felrúgtuk a port, úgy "skank-eltünk" – majd azonnal küldtem is az oldalukon lévő címre.

Estére egy szívből jövő köszönetet kaptam válaszként, valamint Totyi a következőt írta az oldalukon:

A végén minden kiderül!

Épp ma jelentkezett Wilika, köszöni, hogy feltettünk a blogojáról, két KISskaLAND képet, valamint még kettőt küldött, amit azonnal fel is lőttem a galériára. Mi is nagyon köszönjük neki, hisz nem sok kézzel fogható emlékünk marad, eme nagy eseményről. Bár az a kevés viszont örökre nyomot hagyott bennünk.Hisz a karkötő-kockás csuklószorító csere, "mint örök" barátság jelképe, vagy
a közönség kérésére készített csoport kép, a koncert utáni külön gratulációk, mind, mind szívhez szóltak, és nem cseréltem volna egy MILLIOMOSSAL sem. Ezért érdemes zenélni, küzdeni, áldozatokat hozni!
Egy szóval szupi, és megható élmények ezek! Hasonlókat kívánok mindenkinek!

Ska legyen Veletek!

Totyi

2007.okt.25

Lassú szerelem

*ábándos sóhaj*

Olyan szépen csinálják nem?

Különösen az tetszik, amikor olyan tétován puszilkodnak (kb 3:00-tól), majd leteperik egymást (3:56-nál).

Ejnye

Hát nem kialudt az a fránya pipa?

Nehéz

Most valahogy oly' hálás lennék, ha valaki a fejemhez szorítana egy régimódi pisztolyt, köszörülne egyet a torkán, majd elsütné a fegyvert. Hangos robaj vágna keresztül a fejemen és talán láthatnám a még a mellettem lévő falon az apró, piros cseppeket, amint elindulnak lefele, majd hátravetném a fejem, mint aki megkönnyebbülten pihenni tér.

Matematika gyakorlaton ülök épp.

Tudom, hogy gáz ilyeneket írni, főleg matekórán, de ott mindig ráeszmélek, hogy senki vagyok.

Azt mondja a tanár, gyakoroljunk sokat.
Nem értem ezt a gyakorlást. Ha már megy, akkor minek gyakoroljon az ember? Ha nem megy, akkor  hogyan? Gyakorolnék én, ha az a módja. De olyan szinten nem értem az anyagot, hogy ha kiírok egy példát a füzetbe egyszerűen nem tudom mit kell kezdeni vele.

Nem tudom mi lesz ebből.
Matematika gyakorlatot nem értem, elméleten csak az érti az előadást, aki már tanulta régebben is az anyagot, EU-ismeretekből és Fizikából nem érteni semmit a tanár előadásából...

Az a gáz, hogy egyik tanárral sincs semmi bajom. Mindegyik rendesnek, alapvetően jóindulatúnak hat eddig.