Nem jött össze

Azt mondtátok, azért nincs senkim, mert "nem élek", mert nem járok sehová, nem iszom alkoholt.

Hát most nyáron ittam, és sok helyre eljártam.

Csődöt mondott a hülye elméletetek...

Juhé!

Megérkezett A Kép!
Le a kis képekkel, kattints a nagyobbért!

Ezer köszönet Martinnak. (csakugyan én voltam a hibás, rosszul adtam meg a címem)

Bővebben itt olvashatsz. 

Mindég

Szembejött az utcán egy régi arc, oldalán egy szebb, újabb, erősebb, jobb másikkal.

Tán még mindig nem közömbös nekem, talán egyszerűen csak a megelpetés tett idegessé.

Száguldani kezdtek a gondolataim, hirtelen minden olyan lomhának, dühítően közömbösnek és nyugalmasnak tűnt hozzám képes. Mikor a plázán átvágtunk barátommal, legszívesebben félredobtam volna az embereket; miért akadályoznak? Nem veszik észre, hogy jövök, hogy rohanok, hogy mindjárt megütöm őket?
Kiértünk később a térre, zenét hallottam, egyszerűt, ütemeset, táncolni akartam. Mit táncolni? Ugrálni, rúgdosni, csapkodni, – lehet, hogy tényleg el kéne holnap mennem trafóba, ska-koncertre? – artikulálatlanul ordibálni.

(Amúgy valami térítés folyt ott a Moszkván, egy rockbanda játszott, és a szervezők "Kezdj új életet!" – minek? Milyen jogon gondolod azt, hogy az enyém már teljesen elveszett? – valamint "Jézus, nyertél!" – "Jézus, komolyan? Mit nyertem? Mit nyertem?" – feliratú zászlókat lobogtattak.)

TeCsövelsz?

Na minek örült ma Wilika?

Volt ez a videó. Csupán csinálni kellett rá egy válaszvideót, amelyben megmutatjuk, hol "csövelünk" (where do YouTube). Gondoltam egyet és el is készült.

A sok videóból az ötletgazda végül elkészítette a filmet...
...és én is benne vagyok. Kétszer! Ráadásul egy tök jó vágásban szerintem.

Nehéz lesz

Matematika I. gyakorlat => visszatérő viselkedészavarok -> autodestruktív agresszió

Hősök tere

Csak egy birkát láttam, az is igen csendes és barátságos volt.
(mondjuk nem tudom hova ez a keret, felirat, meg minden, mikor nem is olyan húha kép... de mindegy is)

KisSKAlandorok

Szóval voltam Andorással kisSKAlandon.

Fantasztikus volt, istenemre mondom, fantasztikus!
Meg kell hagyni ugyan, hogy az eső miatt elég kevesen merészkedtek ki első nap. Mikor megérkeztünk az Ártér parkba, a nagy csendtől megszeppenve odamentünk a bárpultoshoz:

– Szia, aaa, izé, szóval a skaland témára jöttünk.
– Ühüm.
– Hát szóval... Merre találjuk?
– Ott áll.

Megtaláltuk a nagy üres placcon a jegykezelőt, megvettük a kétnapos jegyet, és bementünk a csónakházba, ahol a program szerint már fél órája nagyban zenélt a PASO soundsystem.
Mikor bementünk, páran ültek a falaknál, a hangtechnikus végtelen nyugalommal és mefontoltsággal pakolta ki a keverőpultot egy megöregedett kis padra. Leültünk egy fotelbe, és elkezdtük nézegetni az emberket akiket ott találtunk. Csupa-csupa sárga VIP-karszalag, egyedül mi vagyunk nézők. Atyaég!
Kicsit várakoztunk, sétáltunk a környéken, egy picit még el is szenderedtünk a fotelekben, de csakhamar megindult a koncert. Különösebben sokan ugyan ilyenkor sem voltak. A Club Tequila zenekarnak – régi NoDoubt számokadt adtak elő, egy két sajátot is közbeékelve – vagy hárman táncoltak, pedig jól zenéltek nagyon. Andorással folyamatosan meredtünk az egy-két fős táncoló "tömegbe", ugyanis elhatároztuk, hogyha a közönség száma három fölé emelkedik, akkor mi is bemegyünk. Végül kénytelenek voltunk lejjebb ereszteni a határt, hogy mi is táncolhassunk kicsit.

Utána egy pihentető, ücsörgős reggae koncert az Újkút HK által, majd jött számunkra az igazi móka! Fellépett a győri LK.Beat, melynek koncertjén volt már szerencsém megjelennem kitűnő patrónusomnak, Gojszinak köszönhetően, aki határtalan alulszocializáltságomból kiszakítandó, elrángatott egy Trafós murira.
Itt már legalább hatan (6!) ugrabugráltunk, a ska-bulik rendkívül bonyolult alaplépését finom kísérletezgetéssel variálva. Hallhattuk tőlük a Ska-P Cannabis-át is, mely – bár tartalmával nem igazán tudok azonosulni – talán az egyik kedvencem. Megpróbálkoztam egy videóval, de a refrénnél be kellett látnom, hogy nagyon nehéz megállni az ugrabugrálást ilyen zene mellett. Mikor vége volt, az énekesük megköszönte a "kisszámú, ámde igen lelkes közönség" közreműködését, majd egy közös fényképezkedésre beálltunk a színpadon a zenekarral. Egy srác megígérte, hogy elküldi nekem a képet, de sajnos azóta sem jött meg. Talán rosszul adtam meg neki a címem? Ejj! Pedig hogy örülnék annak a képnek!

Bevallom úgy döntöttünk, hogy ha már a régi sztereotípia is azt mondja, a csúcson kell abbahagyni, mi azzal a lelkesedéssel, pezsgéssel, mit belénk delejezett az LK.Beat, hazamegyünk. Andorás barátom egész úton hazafelé hallgathatta lelkes kitöréseimet, mint "Ez baromi jó volt" vagy "K_rvajóvolt! K_rvajó!" és hasonlóak, melyeket még a szakadó eső sem csillapított.

Másnap – tanulva az első napból – később mentünk oda. Sajna ezúttal – majdnem – menetrend szerint mentek a dolgok. A parkba menet szembejött egy zenész aki felajánlotta a VIP karszalagját. Kétnapos belépőnk lévén kénytelenek voltunk visszautasítani, akárcsak a mögöttünk menetelő fiatalok, akiknek – szintén zenészek lévén – már elő volt jegyezve a belépőjük.

A Skambulance – bár sosem hallottam még őket – nagyon tetszett, és délelőtt napos idő lévén már érezhetően többen táncoltak rá. Andorás barátom nem volt túl aktív, úgyhogy kirángattam a bárba és beletöltöttem egy korsó Sopronit – természetesen én is megittam egyet, szigorúan szolidaritásból. Kicsit még ücsörögtünk ott, majd visszamentünk, meghallgatni a Kingston Cruiserst. Fantasztikus zenéjük volt és igen "közönségorientált" módon koncerteztek. Lényegében kitáncoltatták belőlünk a lelket, és néhány bónuszszámra is hajalndóak voltak, mielőtt sietve távoztak volna, ugyanis következett Copycon.

Nos, kicsit csalódtunk benne. Végül is jó bulit csináltak Legoman-nel, csak egy idő után kicsit unalmassá vált – bizonyos szinten idegesítővé –, hogy gondolkodása és humora nem igazán terjed túl a cannabis élvezetén. (most ne nézzetek rám így, akkor is így gondolom)

Hazafelé belefutottunk két hardcore-os, feminista királylányba, akik Miskolcról jöttek idáig, hogy megnézzék Copycont. Szórakoztató útitársaink voltak az éjszakai járaton. Eszter, Luca, üdvözletem!

Feltöltöttem pár képet a day.hu-ra, és néhány videót a freevlogra, ha sok a szabadidőtök – neadjisten hajt a kíváncsiság – tekintsétek meg!

(Tudtátok, hogy a Sound Sistaz Dorothyja a mi giminkbe járt? Számomra csak most derült ki.)