Nomád bejegyzés a hétvégéről II

Nos, az éjszakát szerencsésen túléltem. Jól aludtam, és a legnagyobb fenevad amivel találkoztam, egy alattomos tekintetű macska volt – akkor sem szeretem őket –, mely épp keresztezte lámpám sugarát, mikor kimásztam a kert hátába könnyíteni magamon.

Egyébként meglepő felfedezéseket tartogatott még számomra az éjszaka. Például, hogy magyar csigát alig látni a kertben – találkoztam néhánnyal, őket kis ismerkedés után rendszerint átvittem a szomszédba, nehogy bajuk legyen az építkezésen –, ellenben a megszálló, úgynevezett spanyol, meztelen csigából rengeteg van – a szomszéd népektől, de még a helyi újságot is kinyitva már a legkülönfélébb technikákat, fortélyokat tudtam meg, miként lehet tőlük megvédeni a veteményest. Nagyon óvatosan kellett köztük átkelnem, nehogy eltapossam valamelyiküket. De ami a leginkább megdöbbentett; tudtátok, hogy a földigiliszta egy szempillantás alatt be tudja magát rántani a járatába? Komolyan mondom, eleinte megijedtem. Megannyi izgalom után boldogon túrtam vissza magam hálózsákomba és vettem ölembe szeretett Abigélem – a laptopom, ha még nem mondtam volna –, hogy beletekintsek a napközben beszerzett DVD-k egyikébe. Többek közt a Chihiro-t vettük meg – mindenkinek csak ajánlani tudom – és bár már láttam régebben, most is volt, hogy egyik-másik jelenettől könnyes lett a szemem – hiába, én már csak ilyen puhány vagyok.

Összegezve; az előző éjszakához képest fantasztikusan aludtam, fent a padláson sem nyest, sem macska, de még egy falka gyilkos vércsiga sem zavarta az álmom.

Másnap volt még dolgom bőven, ablakkereteket és ajtókat csiszoltam, és gerendákat alapoztam. Alapjában véve veszélytelen foglalatosság, csak a létrának kell mindig stabil helyet találni, ám nekem ez sem sikerült mindig maradéktalanul, így egyszer egy kis ügyetlen mozdulat után majdnem az ereszcsatornába kapaszkodva – dicséret a bádogosunknak a masszív munkájáért – lóghattam, fejkendőben, pormaszkban és munkavédelmi szemüvegben, egy eltévedt terrorista képét nyújtva – mindezt persze a szomszéd felőli oldalon. Szép, alapos munkát végeztem, büszke vagyok magamra.

Jelenleg a kocsink hátsóülésén írogatok – micsoda öröm egy laptop, és micsoda aljas szellemi maszturbálás ezt mind leírni, micsoda rongyrázás, és felesleges, orrpiszkáló sznobizmus, AH! – és lassan hazaérünk – érzem, ugyanis egyre rázósabb az út, és egyre inkább nehezemre esik eltalálni a billentyűket –, mikor is kis pakolás után végre feltölthetem a két „nomád blogbejegyzést”.

2007. 06. 10. 21:00