Nomád bejegyzés a hétvégéről I

Nos, most itt vagyok lent, a Birtokon.

Már kész a padlás, és mivel szüleim igen hangosan alszanak, úgy döntöttem, hogy felköltözöm ide az éjszakára. Nem, sajnos net itt nincs, se kábel, se wifi, a kártyatelefon pedig drága dolog. Mire feltöltöm ezt az írás, már azt is meg fogom tudni mondani, hogy milyen volt az éjszaka. Ajtó egyébként nincs a padláson, tehát Hajnal Hűvöse kedvére meglátogathat majd, egyelőre még Nappal Melege ül a gerendák és a tető alá beszorulva, de egyre karcsúbb lesz, lassan kifér az ajtón és búcsút int.

Nyestek még nem voltak, bár bevallom szégyenlősen, egy erős sejtésnél több nincs a fejemben a kinézetükről. Állítólag nagyon szemtelen bestia, akárcsak a róka, mely a helyiek szerint szívesen járkál a kertek alatt, a tyúkokat vizslatva – micsoda képzavar –, az emberi fenyegetésre, rá sem hederítve. Hangokat ugyan hallok, de egy erdővel összenőtt falunál szerintem ez egyáltalán nem meglepő.

Szépen lassan épülget a ház, szinte kőről-kőre. Természetesen még zuhanyzó sincs, ezért a kert – már ha beszélhetünk ilyenről – egyik zugában egy gumilábtörlőre állva zuhanyoztam, egy lavoir víz és egy fülesbögre segítségével. Épp akkor járt arra egy szentjánosbogár. Megcsodáltuk egymás testét – feltehetőleg ő nem volt annyira elragadtatva szappangőzös, ám vézna testemtől, mint én a potrohán fénylő két zöld csíktól. Mosdás befejeztével körbenéztem a kertben. Szüleim valamerre másfele jártak, egyedül álltam, meztelen a kert közepén. Úgy gondoltam, micsoda fantasztikus érzés lehetne, így csupasz valómban, végigszaladni a füvön, a sziklákon és kiáltani egy hatalmasat.

Miután elhessegettem hirtelen jött vágyamnak gondolatát, kitessékeltem egy házatlan csigát a papucsomból, mondván neki, hogy jobb menedéket is talál az én zöld „gumiklumpámnál”.

Holnap megyünk haza, és este talán fel tudom tölteni ezt a bejegyzést, de addig nekem sok ajtókeretet és gerendát le kell még kennem alapozóval. Most elcsomagolom a gépet és belemerülök az éjjel zajaiba.

2007. 06. 09. 23:00